Egyiptom történetének egyik legnagyobb infrastrukturális beruházását indította el. A mintegy 170 kilométer hosszú mesterséges csatorna, amelyet sokan „Új Nílusnak” neveznek, vizet juttat majd az ország nyugati részébe, és több ezer négyzetkilométernyi sivatagot alakít át mezőgazdasági művelésre alkalmas területté, adta hírül az N1.
A projekt célja, hogy vizet juttasson az ország nyugati részébe, bővítse a mezőgazdasági művelés alá vonható területeket és erősítse az élelmezésbiztonságot. Szakértők ugyanakkor arra figyelmeztetnek, hogy a beruházás sikere a vízforrások hosszú távú fenntarthatóságától függ.
Támogassa a független vajdasági magyar újságírást!
Havi 5 euróért reklámmentesen olvashatja portálunkat és a PLUSZ rovat tartalmait.
Tovább az előfizetési oldalra: Kártyás előfizetés (ÚJ) – Banki átutalás vagy Paypal
A hivatalosan Új Delta (New Delta Project) néven ismert beruházás értéke mintegy 15 milliárd dollár. Célja a mezőgazdasági termelés növelése, a víz- és élelmiszer-ellátás biztonságának erősítése, valamint az ország importfüggőségének csökkentése – számolt be az N1.
Nem új folyó, hanem hatalmas csatornarendszer
Bár a közvélemény gyakran „Új Nílusként” emlegeti, valójában nem egy új természetes folyóról van szó, hanem mesterséges csatornákból, szivattyúállomásokból és vezetékrendszerekből álló összetett hálózatról, amely vizet szállít Egyiptom nyugati sivatagi térségeibe.
A tervek szerint mintegy 9000 négyzetkilométernyi földterületet öntöz majd, ami jelentősen növeli az ország megművelhető területeinek nagyságát.
A projekt egyik legnagyobb mérnöki kihívása az volt, hogy a vizet eljuttassák a sivatagi fennsíkokra.
Ennek érdekében 13 nagy szivattyúállomást építettek, amelyek fokozatosan közel 100 méterrel a tengerszint fölé emelik a vizet, majd a mesterséges csatornákon keresztül a mezőgazdasági területekre vezetik.
A magas hőmérséklet miatti párolgási veszteségek csökkentése érdekében a víz egy részét nagyméretű föld alatti vezetékekben szállítják.
A világ legnagyobb víztisztító létesítménye
A projekt kulcsszereplője az El Hamam víztisztító üzem, amelyet a világ legnagyobb ilyen létesítményének tartanak.
Kapacitása eléri a napi 7,5 millió köbméter vizet. Feladata a víz megtisztítása és előkészítése az új mezőgazdasági területek öntözésére.
A szakértők szerint e rendszer nélkül a projekt nem működhetne.
A fő vízforrás nem a folyó
Ellentétben azzal, amit az „Új Nílus” elnevezés sugall, a víz legnagyobb része nem a Nílusból érkezik.
Egyiptom két fő vízforrásra támaszkodik: az egyik a mezőgazdasági vízelvezető rendszerekből származó, megtisztított és újrahasznosított víz, a másik pedig a sivatag mélyén található föld alatti víztartó rétegek készlete.
A víz újrafelhasználását a projekt egyik legnagyobb előnyének tartják, mivel lehetővé teszi a meglévő vízkészletek maximális hasznosítását.
A legnagyobb aggodalom azonban éppen a második vízforráshoz kapcsolódik.
A projekt részben úgynevezett fosszilis víztartó rétegekre épül, vagyis olyan föld alatti vízkészletekre, amelyek évezredek alatt halmozódtak fel, és gyakorlatilag nem töltődnek újra.
A szakértők szerint ezek túlzott kitermelése hosszú távon az egész beruházást veszélybe sodorhatja.
Ha ezek a készletek kimerülnek, a hatalmas mezőgazdasági területek öntözése jelentősen nehezebbé válik, és a ma még zöld területek ismét sivataggá alakulhatnak.
Miért ilyen fontos ez a projekt Egyiptom számára?
Egyiptom vízkészleteinek mintegy 97 százalékát a Nílus biztosítja, így az ország szinte teljes egészében a folyótól függ.
Ezzel párhuzamosan az ország lakossága az elmúlt évtizedekben mintegy 60 millióról több mint 120 millió főre nőtt, ami jelentősen megnövelte a víz- és élelmiszerigényt.
További nyomást jelent a Nagy Etióp Reneszánsz Gát megépítése is, amely miatt Egyiptom attól tart, hogy csökkenhet a Nílus vízhozama.
Mindezek miatt a hatóságok jelentős erőfeszítéseket tesznek alternatív vízforrások fejlesztésére és a hazai élelmiszer-termelés növelésére.
Az Új Delta projektnek csökkentenie kellene az importfüggőséget, különösen a búza esetében, amelyből Egyiptom a világ egyik legnagyobb importőre.
Bár sokan korunk egyik legnagyobb mérnöki teljesítményének tartják, az „Új Nílus” végső sikere azon múlik, hogy Egyiptom hosszú távon képes lesz-e elegendő vizet biztosítani az új mezőgazdasági területek fenntartásához.
A Nílus (Fotó: Pixabay)
