Az egyetemisták fontos témákról hallgatnak Jó taktika vagy meg fogják bánni?

A blokád alatt álló egyetemisták maguk döntik el, mely ügyekben szólalnak meg és mit kommentálnak. Valószínűleg azért, mert nyilatkozataikkal igyekeznek minél szélesebb támogatói kört megnyerni, illetve megtartani, vagy legalábbis nem szeretnék elidegeníteni azokat, akik mellettük állnak – írja a Danas.

Ennek következtében előfordul, hogy egyes eseményekre késve reagálnak, másokra pedig egyáltalán nem, legfeljebb egyes karok vagy egyetemek hallgatói szólalnak meg.

A legutóbbi ilyen eset Vladimir Arsenijević író megtámadása, illetve Dinko Gruhonjić egyetemi tanár és újságíró fiának autójában okozott rongálás volt. Az országos hallgatói mozgalom ezekről nem adott ki közleményt, ami sok támogatóját értetlenül hagyta.

Janko Baljak filmrendező a közösségi médiában azt írta, hogy „a nácik támadása Vladimir Arsenijević ellen Belgrád belvárosában, valamint a hallgatói mozgalom viszonya ehhez a cselekményhez sokunk számára meghatározó lesz a következő napokban.”

Felmerül a kérdés, hogy hosszabb távon visszaüthet-e a hallgatókra az, hogy válogatnak a témák között, és még az olyan alapvető kérdésekben sem foglalnak mindig állást, amikor valakit megtámadnak.

Baljak a Danasnak azt mondta: bejegyzésének lényege az volt, hogy észrevette, nem szólalnak meg mindazok a diákok, akik ezt az egész mozgalmat elindították.

„A mozgalom és a tüntetések kezdeti elkötelezettségéhez képest ma már azt látom, mintha egy csoport kisajátította volna a megszólalás jogát. Nem tudom, pontosan hogyan működik a kommunikációs rendszerük, de biztos, hogy már nem úgy működik, mint a kezdetekkor. Ezt egyszerűen nem lehet nem észrevenni” – mondta.

Hozzátette ugyanakkor, hogy nem akar semmit rájuk erőltetni, egyszerűen emberileg reagált.

Arra a kérdésre, hogy a politika iránt érdeklődők – vagy akár azok is, akik kevésbé érdeklődnek iránta – szeretnék-e hallani a hallgatók álláspontját különböző kérdésekben, egyértelmű igennel válaszolt.

„Valóban úgy gondolom, hogy a plénumok összehangolt működése a mozgalom kezdetén – még ha kissé lassan is – kiválóan működött. A sokszínűség egysége és a közös cél, vagyis az igazságtalanság, a korrupció és az erőszak elleni fellépés összekovácsolta a hallgatókat és a polgárokat. Most viszont azt látom, hogy ez az alapgondolat lassan háttérbe szorul, és helyette egyre inkább olyan témák kerülnek előtérbe – legalábbis hivatalos közösségi oldalaikon –, amelyek inkább nemzeti mítoszokról és nacionalista versengésről szólnak” – fogalmazott.

A rendező azt is felvetette: miért lennének éppen a hallgatók érinthetetlenek a kritikával szemben?

„Ha már mindenről beszélünk, akkor beszéljünk nyíltan. Ne idealizáljunk senkit. Próbáljunk meg a közjó érdekében valódi vitát folytatni – olyat, amely nem megoszt bennünket, hanem közelebb visz a közös célhoz. Attól tartok, hogy a titkosszolgálat – Vučić jól ismert taktikájával, a kifárasztással és az időhúzással együtt – már sok mindent sikeresen meggyengített és megmérgezett. Én minden alkalommal megszólalok, amikor ezt észreveszem. Úgy érzem, jogom van hozzá, mert a kezdetektől teljes szívvel mellettük álltam: amikor sikeresek voltak, amikor megverték őket, vagy amikor börtönbe kerültek. Ma is ugyanúgy támogatom őket. De miért ne reagálnánk az ilyen szörnyű esetekre? Létezik ennél borzalmasabb annál, mint amikor valakit félholtra vernek? Erre senki sem maradhat közömbös” – hangsúlyozta Baljak.

Több állásfoglalás vagy kevesebb?

Andrej Ševo, a Filozófiai és Társadalomelméleti Intézet kutatója szerint a hallgatói mozgalom számára veszélyesebb lenne, ha túl sok kérdésben foglalna állást, mint ha túl kevésben.

„A szerb társadalomban rengeteg megosztó téma van, és ezekről a viták inkább Aleksandar Vučićnak kedveznek, aki ezek politikai kihasználásában sokkal tapasztaltabb és ügyesebb” – mondta a Danasnak.

Szerinte a hallgatóknak elsősorban azokat az üzeneteket kellene közvetíteniük, amelyek eredetileg összefogták a mozgalmat, és ilyen erős politikai tényezővé tették.

„Mindenki hallgat”

Stevan Filipović filmrendező szerint ugyanazokat a köröket futják, miközben senki sem mondja ki az igazságot.

„Mindenekelőtt a média és az akadémiai közösség hallgatását hibáztatom. Ahelyett, hogy szakmailag megalapozott, jó szándékú kritikát fogalmaztak volna meg, inkább valamiféle vallási kultuszt építettek a „hallgatók” köré – mondta.

Hozzátette: azért használ idézőjelet a „hallgatók” szó körül, mert ez a gyűjtőfogalom egyszerre jelent mindent és semmit. Véleménye szerint már nem azokról a valódi egyetemistákról van szó, akik elindították a tiltakozásokat, hiszen közülük ma már csak elenyésző számú ember vesz részt azokban a testületekben, amelyek a mozgalom politikai döntéseit meghozzák.

„Szerbia vagy maffia”

Ivan Stanojević, a Belgrádi Politikatudományi Kar professzora szerint azonban a legfontosabb tény az, hogy a hallgatói mozgalom felébresztette Szerbiát a politikai kómából, és reális esélyt teremtett arra, hogy megdöntse a tizennégy éve uralkodó autoriter, maffiaszerű rendszert.

„Ha mi, akik korábban politizáltunk, jobbak lettünk volna, ezt már évekkel ezelőtt megtettük volna. Sajnos nem sikerült. Ezért inkább azon kellene dolgoznunk, hogyan segítsük Szerbia felszabadítását, ahelyett hogy azok hibáit keresnénk, akik ezt megpróbálják véghez vinni. A végén mindannyiunknak ugyanarra a kérdésre kell válaszolnunk: győzni akarunk, vagy inkább szőrszálhasogatással foglalkozunk? Ahogy a hallgatók mondják: Szerbia vagy maffia” – zárta gondolatait Stanojević.

Illusztráció – Egyetemisták Újvidéken (Fotó: Mina Delić)