Igen, mindenképp, amikor egy közös cél egy mederbe vonja a motivált embereket.
Például a közösség egyik tagja bajba kerül: leégett a háza, baleset érte, olyan gyógymódra van életbe vágó szüksége, amit nem tud megfizetni – az pedig már általános tapasztalat, hogy az egészségügyünk és a betegbiztosításunk magunkra hagy bennünket. Vagy összefognak az emberek egy közösségi cél érdekében (a környezet szépítése, építése), ami minőségben tesz hozzá a mindennapjaikhoz. Esetleg meg kell menteni egy teret, szervezetet vagy épületet, ami fontos a közösségnek.
Támogassa a független vajdasági magyar újságírást!
Havi 5 euróért reklámmentesen olvashatja portálunkat és a PLUSZ rovat tartalmait.
Tovább az előfizetési oldalra: Kártyás előfizetés (ÚJ) – Banki átutalás vagy Paypal
Létezik olyan összefogás is, amikor az ellenség a közös, és a harc motiválja az embereket. Ilyenkor a túlélés a tét és a cél.
Jelenleg a vajdasági magyar közösség igazán sokszínű képet mutat. Vannak a régi pártok, az új szervezetek és kezdeményezések. Különböző csoportok különböző egyénekkel és különböző elképzelésekkel. Ez így önmagában gyönyörű példája a pluralizmusnak.
Miért akarna egy közösség minden tagja egy sorban állni?
Amint egy közösséget beidomítunk vagy benyomunk egy zárt rendszerbe, abban a pillanatban elkezdődik ennek a közösségnek az elvérzése. Ezt éljük évek óta. Nem tud megmaradni, életben maradni egy közösség elnyomás alatt.
A VMSZ egy zárt rendszer. Elveszi a társadalmi-, közösségi-, egyéni mozgástereket. Vagy kiszolgálod vagy kívül rekedsz. Mindkettő önmegsemmisítés az emberre nézve. Ha pedig egy közösséget önmegsemmisítő egyének alkotnak, akkor ott nincs perspektíva. Kilátástalan a helyzet.
Országos szinten ugyanez az önmagát, saját egyedeit, közösségét felőrlő folyamat zajlik a Szerb Haladó Párt hatáskörében. Az egyetemista mozgalom is egy reakció arra a mérgező, patológiás helyzetre, amelyben az emberek elkezdtek összefogni a túlélésért. Nagyon rossz állapotban van az ország úgy gazdaságilag, úgy ökológiailag mint kulturálisan.
Az ember közösségi lény, nagyon fontos számára, hogy megélje az „együtt” érzését. Sajnos, ez az ösztönös igény nagyon jó lehetőséget is ad a manipulálásra, az igénnyel való visszaélésre. Az embereket úgy a legegyszerűbb irányítani, ha tömeggé formáljuk őket, betereljük egy általunk kialakított mederbe, ahol sem szabad mozgásra, sem szabad gondolkodásra nincs lehetőség. Ebben a helyzetben érvényesül a „vagy megszoksz vagy megszöksz” formula, vagy a „harcolj vagy menekülj” ösztönös reakció.
Fejlettebb társadalmakban nem veszélyként tekintenek a kritikusan gondolkodó egyénre, hanem potenciálként. Mert a „megszokottól eltérő” veszélyes a zárt rendszerekben, de építő, inspiráló, kísérletező a nyitottakban.
Egy közösség ereje, életképessége nem az őt alkotó egyedek egyformaságában, hanem a különbözőségeikben rejlik. A sokszínűségükben. A perspektívák változatosságában.
Egyáltalán nem értem, miért akarnánk visszasüllyedni az egyszólamúság degradáló állapotába. Viszont a többszólamúság csak akkor visz előre, ha ezek a szólamok vállalják a hangjukat és tiszteletben tartják a másikét. Ha nem egymás megsemmisítésére törekednek (a romboló energiák nem adnak létjogosultságot!), hanem önmaguk megmutatására munkán, célokon és terveken keresztül.
Nem hiszem, hogy a vajdasági ellenzéki magyaroknak egy zászló alá kellene állniuk a VMSZ-szel szemben, sem a VMSZ-szel együtt. Szerintem az előbb-utóbb ugyanoda vezetne, ahonnan épp menekülünk. És ugyanolyan erőszak lenne önmagunkra nézve, amilyet eddig sem vállaltunk.
Szerintem az egyetemisták is azért tudnak még mindig játékban lenni a politikai színtéren, mert a sokszínűségnek az előnyeit használják, abból merítkeznek, és nem álltak be egy sorba egy ember mögé.
Konklúzió: azt hiszem, nem az egységesítésre kellene törekedni erővel a vajdasági magyaroknak, hanem arra az összetettebb, de százszor gyümölcsözőbb helyzet megteremtésére, melyben lehetünk méltósággal sokan sokfélék. Ha be tudnánk vonni egy kis alázatot a kommunikációnkba és a viszonyulásainkba, akkor elkezdődhetne egy újfajta működés.
