Aleksić: A bizalmatlansági indítvány az egész rendszer ellen szól

Folyamatban van a vita a kormány elleni bizalmatlansági indítvány kapcsán a köztársasági képviselőházban. A Szerbiai Népi Mozgalom parlamenti frakcióvezetője, Miroslav Aleksić az indítvány beterjesztőjeként ismertette a kormánnyal szembeni bizalmatlansági indítvány indoklását. Aleksić négy órán át sorolta a hatalom kínos ügyeit.

Felszólalásában felszólította Aleksandar Vučić köztársasági elnököt, hogy írja ki a parlamenti választásokat. Úgy fogalmazott, hogy Đuro Macut kabinetje csupán „bábkormány”, amely a 2012-ben kialakított politikai rendszer folytonosságát képviseli.

Aleksić szerint örvendetes, hogy a parlament napirendre tűzte a kormánnyal szembeni bizalmatlansági indítványt, és hogy valamennyi miniszter jelen van az ülésen, még akkor is, ha – állítása szerint – valójában nem ők hozzák meg a döntéseket az országban.

„Örülök, hogy itt van a miniszterelnök is, bár Macut professzor urat gyakrabban látjuk fehér köpenyben, mint a Szerb Köztársaság Kormányában, Aleksandar Vučić bábkormányában” – mondta Aleksić a parlament rendkívüli ülésén.

Hozzátette, hogy néhány miniszter végre „megtisztelte” a parlamentet jelenlétével, köztük Boris Bratina tájékoztatási miniszter és Nikola Selaković kulturális miniszter, akiről azt állította, hogy egyszerre ül a kormányban és az ügyészségen is, mint a Vezérkar ügy gyanúsítottja.

„Formálisan Đuro Macut kormányával szemben kérjük a bizalom megvonását, de ez valójában az egész rendszerre vonatkozik. Macut csupán folytatója annak a politikának, amely 2012-ben kezdődött, és 2014-ben szilárdult meg, amikor Aleksandar Vučić lett a miniszterelnök” – hangsúlyozta.

Aleksić szerint mindig is foglalkoztatta a kérdés, hogy mi késztet egy tekintélyes professzort, orvost, a társadalom által megbecsült embert arra, hogy „szolgává váljon”.

„Nincs más magyarázatom, mint a puszta önérdek, a túlzott ambíció vagy az a bizonyos villa, amelyről mostanában sok szó esik” – fogalmazott.

Elmondta, hogy a bizalmatlansági vita eredetileg Nikola Selaković kulturális miniszter és a Vezérkar-ügy miatt indult el, emlékeztetve arra, hogy Selaković korábban azt üzente a képviselőknek: „Nyugodtan elővehetnek a  Vezérkar ügyével kapcsolatban.”

„Macut úr, ön szerint így kell beszélnie egy miniszternek, miközben mosolyog? Azt mondta, eljön a felelősség ideje, csak azt nem veszi észre, hogy ez önökre is vonatkozik” – mondta Aleksić.

Hozzátette: szerinte Selaković akár le is mondana, de ezt nem meri megtenni Aleksandar Vučić miatt.

„Ön Vučić foglya és szolgája. Nem mer lemondani, mert emlékszünk, milyen káosz alakult ki, amikor Branko Ružić a Ribnikar-tragédia után benyújtotta a lemondását” – jelentette ki.

Aleksić úgy véli, hogy a Vezérkar-ügyben Selaković mellett Siniša Mali pénzügyminiszternek és Aleksandra Sofronijevićnek is vádlottként kellene szerepelnie, mert állítása szerint „megpróbálták egy amerikai befektetőnek ajándékozni az állami telket”.

A frakcióvezető beszédében azt is állította, hogy:

• az igazságszolgáltatás teljesen elveszítette függetlenségét;
• a választási nap ma már „polgárháborúra emlékeztet”;
• a hatalom nem tartja tiszteletben a jogállamiságot és az alkotmányt;
• a média nem szabad;
• a parlament pedig „átfolyó rendszerként”, érdemi vita nélkül működik.

Kitért a parlamenti választások kérdésére is. Elmondása szerint már egy éve várnak választ arra a követelésükre, hogy írják ki az előrehozott választásokat, amelyeket a hatalom folyamatosan októberről novemberre, majd decemberre halaszt.

A kormány leváltását követelte az újvidéki vasútállomás előtetőjének leomlása miatt is, valamint azért, mert – állítása szerint – a hatalom „kiárusítja az országot”.

Szerinte változásra van szükség azért is, mert a korrupció és a szervezett bűnözés rendszerszintű problémává vált, amely az egész társadalmat rombolja, miközben a kormány ennyi év alatt sem tudott működő intézményrendszert kiépíteni. Bírálta az állami szektor működését is.

Aleksić kritizálta a kormány által bejelentett pénzbeli támogatásokat is. Úgy vélte, az állam ezek finanszírozására újabb hiteleket vesz fel, amelyeket végül az áremelések révén a polgárok fizetnek meg.

A politikus a hatalmat felelőssé tette a „hangágyú-ügyért” is. Állítása szerint ezeket az eszközöket jogellenesen szerezték be, miközben a rendőrségen politikai alapon hajtottak végre személycseréket, és kegyelmet kaptak azok is, akik diákokat bántalmaztak.

Végezetül azzal is megvádolta a kormányt, hogy úgynevezett „kapilláris szavazói listákat” készít, valamint hogy több szerbiai településen erőszak kísérte a helyhatósági választásokat.

Aleksić szerint a hatalom kormányzása kezdete óta tudatosan kriminalizálta a rendőrséget és az igazságszolgáltatást is, ennek példájaként pedig a „Senjak-ügyet” és a volt belgrádi rendőrfőkapitány, Veselin Milić szerepét említette.