Szerbia társadalmi piramisa inkább hasonlít egy rombuszhoz, amelynek keskeny a teteje a gazdagok miatt, széles a dolgozói rétege, és nagyszámú olyan állampolgára van, aki a gazdasági biztonságért küzd – derül ki egy kutatásból. Zoran Stojiljković nyugalmazott professzor a Demostat számára készített egy kutatást, amelyben megállapítja, hogy a középosztályba azon egyharmad tartozik, akiknek a keresete az átlag felett van, vagy legfeljebb egyharmaddal haladja meg az átlagot, azaz a 150 000 dinárt.
„Egy átlagos háromtagú család számára a középosztályba való belépő a 2000 eurót meghaladó szinten van” – áll a kutatásban, mely szerint egy átlagos háromtagú család számára a belépő a középosztályba 2000 euró felett van, ami Arandarenko szerint viszonylag elérhető a legtöbb felsőfokú végzettségű tagokkal rendelkező fiatal családnak, és sok középfokú végzettségűnek is.
Támogassa a független vajdasági magyar újságírást!
Havi 5 euróért reklámmentesen olvashatja portálunkat és a PLUSZ rovat tartalmait.
Tovább az előfizetési oldalra: Kártyás előfizetés (ÚJ) – Banki átutalás vagy Paypal
A tanulmány megemlíti azt is, hogy a szegénység kockázatának az az egyszemélyes háztartás van kitéve, amelynek a havi bevétele körülbelül 45 000 dinár.
A professzor a kutatásban leírja, hogy a szerbiai társadalom osztályszerkezete inkább emlékeztet rombuszra, mint piramisra. A csúcson az uralkodó réteg áll, amely ezt a rombuszt mindössze 1–2 százalékban tölti ki. Alatta található a középosztály 25–30 százalékkal, ezt követi a dolgozói réteg, amely nagyjából a felét teszi ki. A legalsó szinten a lakosság ötöde található, akiket a szegények alkotnak, és köztük 7–8 százaléknyian az abszolút szegénységi küszöb alá tartoznak.
Stojiljković professzor megjegyzi, hogy a felső 1 százalékba mintegy 25 000 szerbiai háztartás tartozik, ám ezek továbbra is kevéssé kutatottak, és a becslések szerint ebben a csoportban a vagyoni cenzus családtagonként meghaladja az egymillió eurót.
A kutatás szerint a középosztályba, amely a lakosság 24–30 százalékát teszi ki, mintegy 1,5–2 millió lakos tartozik: néhány tízezer mezőgazdasági termelő, továbbá kistulajdonos, a szabadúszó/szabadfoglalkozású szakmák képviselői, valamint körülbelül 200 000 nyugdíjas.
„Összehasonlításképpen: a horvátországi elemzők a felső-középosztályba való belépést havi 1250 euró/családtag feletti szintben, valamint félmillió eurós ingatlan- és vagyonértékben határozzák meg” – hasonlítja össze Stojiljković professzor.
A munkásosztályba – vagy a rétegződési szakzsargonban alsó-középosztálynak nevezett csoportba – azok tartoznak, akiknek a bevétele 60 000 és 120 000 dinár között mozog, emellett a mediánbér alatt keresők közvetlenül a szegénységi küszöb felett élnek.
A tanulmány megemlíti azt is, hogy a szegénység kockázatának az az egyszemélyes háztartás van kitéve, amelynek a havi bevétele körülbelül 45 000 dinár.
„A szegénység kockázati küszöbe egy két felnőttből és egy 14 évnél fiatalabb gyermekből álló háztartás esetében 82 213 dinár volt, míg egy két felnőttből és két 14 évnél fiatalabb gyermekből álló négytagú családnál 95 915 dinárt tett ki” – mutat rá a tanulmány.
Ha a dolgokat az életkor tükrében vizsgáljuk, a szegénység kockázatának leginkább a 65 év feletti személyek vannak kitéve, de magas a veszélyeztetettségi ráta az 55 és 64 év közötti korosztályban is. A legalacsonyabb szegénységi kockázati rátát a 25 és 54 év közötti személyeknél mutatták ki (14,9 százalék), ami elvárható eredmény.
„A háztartás típusa szerint a legmagasabb szegénységi kockázati rátával az egy szülőből és egy vagy több eltartott gyermekből álló háztartások rendelkeztek (41,3 százalék), míg a legalacsonyabbal a három vagy több felnőttből álló háztartások (10,8 százalék)” – olvasható a kutatásban.
Az összes nagykorú munkanélküli állampolgár fele ki van téve a szegénység kockázatának.
„Végül az oktatás szerepét – legalábbis közvetve – jól szemlélteti a Köztársasági Statisztikai Hivatal (RZS) azon adata, miszerint a 15 évnél idősebb lakosságból 1,3 millió embernek (az állampolgárok mintegy negyedének) legfeljebb az általános iskolája van meg, és rendszerint teljesen digitálisan írástudatlan, idősebb és szegény” – zárul a kutatás.
Fotó: 021.rs
