A hőség hulláma és a hosszan tartó aszály már most súlyos következményekkel jár a szerbiai mezőgazdaságra nézve. A legveszélyeztetettebb a kukorica és a szója, a termelők pedig arra figyelmeztetnek, hogy egyes parcellákon a hozam már most a felére csökkent, míg a termés egy részét takarmányként használják fel, mert már nem éri meg megvárni az aratást.
Branislav Gulan agrárelemző az Insajdernek azt mondta, hogy 2000 óta ez lesz a tizenegyedik aszály Szerbiában. „Az eddigi aszályok mindegyike átlagosan évi másfél milliárd eurós kárt okozott. Az állam soha nem ismerte el, hogy ez elemi csapás, mert nincs rá pénze, de talált megoldást. A mezőgazdasági stratégiákban az ilyen években a mezőgazdasági termelésben keletkezett kárt mindig kétjegyű számmal jelölték. Ez 12, 15, 18, sőt akár 20 százalék is. Ennélfogva ez nem számít elemi csapásnak. Az államnak nincs pénze beismerni, de a károk óriásiak” – mondja Gulan.
Támogassa a független vajdasági magyar újságírást!
Havi 5 euróért reklámmentesen olvashatja portálunkat és a PLUSZ rovat tartalmait.
Tovább az előfizetési oldalra: Kártyás előfizetés (ÚJ) – Banki átutalás vagy Paypal
Hozzáteszi, hogy a károk pontos mértéke csak később derül ki. Az Insajder kérdésére, hogy nem lenne-e logikusabb, ha az eddig az aszályhoz hasonló elemi csapások elleni védekezésre és az öntözőrendszerekre fordítottak volna pénzt ahelyett, hogy a következményekre költik, Gulan azt mondja, hogy ennél a kérdésnél soha nem jutottak tovább.
„Én ezt csinálom 55 éve. 25 könyvem van ebben a témában, de ennél nem jutottunk előbbre. Csak a kérdés merült fel. Ugyanakkor az sem lett volna jó, ha az államnak lett volna pénze erre, mert az államnak nincs állatállománya. Ha pedig az államnak nincs állatállománya, a földet még inkább kimerítenénk. Most a humuszarányunk mindössze 2,5 százalék. 30-40 évvel ezelőtt még öt százalék volt. Ennélfogva nem tudom, mi lett volna a károsabb: ha kiépülnek az öntözőrendszerek, de nincs állatállományunk, vagy fordítva” – mondja. Arra a kérdésre, hogy akkor mi a megoldás, Gulan azt válaszolja, hogy a mezőgazdaságnak stratégiai ágazattá kellene válnia Szerbiában.
„Szerbiában 47 543 hektárt öntöznek a közvállalatok és a szövetkezetek révén. Ez azonban megint csak a következmény. Amikor 1977-ben dolgozni kezdtem, Stane Dolanc adta át a Duna–Tisza–Duna csatornarendszert Törökbecse közelében, és a beszédében akkor az hangzott el, hogy Szerbia 510 000 hektárt fog öntözni, és egymillió hektárt mentesít a víz elöntésétől. Azt az 510 000 hektárt Szerbiában soha nem öntözték. 47 000 hektárt öntöznek, két éve 48 000 volt, három-négy éve 54 000, és 1977 óta e körül forgunk. A megoldás az, hogy a mezőgazdaságnak stratégiai gazdasági ágazattá kell válnia. Szerbiában ez csak akkor stratégiai ágazat, amikor a gazdák utcára vonulnak, és jobb holnapot ígérnek nekik. Ők viszont azt a jobb holnapot már ma akarják” – fejti ki Gulan.
Nyilvánvaló, hogy a gazdák már elszenvedték a kárt, de ez következésképpen a többi állampolgárra is hatással van.
„A kukorica nagyon rossz lesz. A napraforgó bírni fogja, legyen mondjuk 600-650 ezer tonna napraforgó, az elég jó, és 250 000 hektáron vetették el. A többi másfél milliárd euró alatt lesz. Nem lesz kisebb a kár, a kukorica mostani állapota alapján néhány napon belül el kell kezdeni a szilázskészítést. A takarmánnyal is gondok lesznek. Minden más is problémás, ha a mezőgazdaságról van szó” – összegezte Branislav Gulan agrárelemző.
Fotó: Pixabay
