Több ezer éves vízkészletből isszuk a vizet – de meddig?

Az idei forró és csapadékszegény nyár ismét ráirányította a figyelmet arra, mennyire sérülékenyek lehetnek vízkészleteink a változó éghajlati viszonyok között. Hetek óta alig esett kiadós eső, a folyók vízszintje is alacsony, ezért adódik a kérdés: veszélybe kerülhet-e néhány éven belül Szabadka és környéke ivóvízellátása?

A szabadkai Vízművek és Csatornázási Közvállalat szerint jelenleg nincs ok aggodalomra. A város ugyanis jelentős, mélyben található vízkészletből nyeri az ivóvizet, amelyet a csapadékhiány és a folyók vízállásának változása rövid távon kevésbé befolyásol. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a vízbázis korlátlan lenne, vagy hogy a jövőben ne kellene komoly kihívásokkal számolnunk.

Jelenleg nincs ok vízhiánytól tartani

Sugár György, a szabadkai Vízművek igazgatója elmondta, napi szinten követik a statikus és dinamikus vízszinteket, és ahogy a lakosság is tapasztalja a fúrt kutakban, a vízszint most nagyon alacsony. Hozzátette, ez minden nyáron így van, és ősszel minden visszaáll a megszokott szintre, az alacsony vízszint pedig nem veszélyezteti a stabil vízellátást sem. Ennek ellenére a lakosságot mindenképpen arra kéri, hogy racionálisan fogyassza a vizet.

„Pár évvel ezelőtt csináltunk egy szénizotópos vizsgálatot, amelyből kiderült, hogy több ezer éves vízkészletet használunk. Ezek olyan vízbázisok, amelyek tényleg nehezen újulnak meg és előbb vagy utóbb kiapadnak, de jelenleg nem kell emiatt aggódnunk, van elég. Hogy még hány évre elegendő a vízkészletünk, azt persze nem lehet megmondani, de az biztos, hogy még hosszú ideig nem fenyeget minket vízhiány. Ez talán az első és legfontosabb információ a polgárok számára. A föld alatti vízmezők révén kevésbé vagyunk érzékenyek a csapadékhiányra, mint azok a városok, amelyek felszíni vizekből nyerik a vizet. Vannak Szerbiában olyan helyek, ahol mesterséges tavakból vagy a Dunából kapják a vizet, mint például Belgrád. Aszály idején ez a vízhozam látványosan lecsökken és csak kisebb kapacitással tudnak üzemelni. Ők sokkal inkább függnek a csapadékmennyiségtől, mint a mi önszabályozó vízmezőink” – mutatott rá az igazgató.

A Duna alacsony vízállása nem veszélyezteti közvetlenül Szabadka vízellátását

Sugár György hozzátette, a folyók alacsony vízállásának nincs közvetlen és gyors hatása a térség vízkészleteire. A Kárpátok és az Alpok közötti föld alatti vízbázisok ugyan kapcsolatban állnak egymással, de amikor a Duna vízállása tavaly megemelkedett, Szabadkán a dinamikus vízszintek nyáron ugyanilyen alacsonyan voltak, mint az idén.

Egyes szakemberek szerint hosszú távon megoldás lehetne a vízvisszatartás. A lehullott csapadékot összegyűjtenék tározókba, amelyekből biztosítani lehetne a talajvíz-utánpótlást és táplálni az öntözőcsatornákat, így öntözéshez nem kellene a mélyebb rétegekből felvenni a vizet. Ez azonban nem oldja meg azt a természeti problémát, hogy valószínűleg ritkábban fog esni eső, viszont egyszerre hatalmas mennyiségben, ami után úszik a város.

Két víztelep látja el Szabadkát és Palicsot

„Szabadkán két ivóvízkezelő létesítmény van. Az egyik az egykori Zorka gyár közelében működő bázis, amelyhez nagyjából harminc aktív kút tartozik. Ez a bázis 1990-ben épült, és másodpercenként 400 liter a kapacitása. A másik, a kettes számú ivóvíztelep pedig 2021 óta működik a Sever gyár közelében. Ez kisebb bázis, kevesebb kúttal és 80 liter/másodperces kapacitással. Ez a két telep látja el Szabadkát és Palicsot ivóvízzel.”

A Vízművekhez tartozik a peremvárosi települések vízellátása is, ahol a szabadkaihoz hasonló minőségű víz jut el az otthonokig. A falvakban azonban kevesebb kút üzemel, így nagyobb a kockázata annak, hogy egy-egy meghibásodás megzavarja a vízellátást. A Vízművek szezon előtt és után is karbantartási munkálatokat végez, hogy ennek esélyét a minimumra csökkentse.

Ha csökken a hozam, mélyebbre lehet fúrni

A kutak jelenleg kétszáz méter mélyről nyerik a vizet. Sugár György elmondta, már végeztek kutatásokat, és a vizsgálatok kimutatták, hogy a mélyebb rétegekben is van víz. Ha a jelenlegi kutak kapacitása tartósan lecsökkenne, új, mélyebb kutakat lehetne fúrni, hogy ezekből a rétegekből nyerjék ki a vizet.

Ennek azonban megvan a maga hátránya: a mélyebben fekvő készletek teljesen más karakterisztikájú vizet tartalmaznak, ezért a jelenleg használt vízkezelési technológiákat valószínűleg teljesen le kellene cserélni.

Több településen még ki kell építeni a hálózatot

Sugár György elmondása szerint Szabadka területén több olyan település és településrész is van, ahol a vízvezeték-hálózat hiánya miatt a Vízművek egyáltalán nem üzemel. Tavankút esetében az állam finanszírozza a vízvezeték-hálózat kiépítését, így a szabadkai hálózatot a Bajai út végétől ebbe az irányba bővítik tovább.

A projekt értéke 1,7 milliárd dinár, és eddig 300 millió dinár érkezett meg a munkálatokra. Mérgesig már lefektették a vezetéket, ott egy nyomásfokozó állomást építenek, majd gerincvezetékkel folytatják a munkát Tavankútig, amit a helyi hálózat kiépítése követ.

Ezzel párhuzamosan egy 1,8 milliárd dinár értékű projekt is tervben van: Királyhalmon kicserélnék a jelenlegi arzénmentesítő üzemet, helyette pedig ivóvízkezelő telepet építenének. Emellett több kutat is fúrnának, és innen biztosítanák az ivóvízellátást Hajdújáráson, Ludason, Királyhalmon és Nosza egy részén, ami természetesen a hálózat kiépítését is magában foglalja.

Egy alternatív tervet is készítettek, amely szerint Hajdújárás, Ludas és Királyhalom vízellátását a két szabadkai ivóvízkezelő telepről biztosítanák.

Egy hosszabb áramszünet után fél napig sem lenne víz

„Jelenleg van egy égető problémánk is, ez pedig a folyamatos áramellátás biztosítása, ugyanis nemrégiben volt néhány nagy áramkiesés, amely ugyan nem a Vízművek hibájából történt, viszont fennakadást okozott a vízellátásban. Ez rámutatott arra, hogy ideje felkészülnünk az ilyen helyzetekre és saját generátort biztosítanunk.”

Az igazgató szerint egy, az áramszolgáltatónál történt meghibásodás miatt nemrég teljesen leállt a vízgyár, és az egész városban megszűnt a víznyomás. Az ivóvízkezelő bázisok többoldali áramforrással üzemelnek, hogy az egyik oldal kiesésekor ne álljon le teljesen a vízgyár, az áramkimaradások és a feszültségváltozások azonban a berendezéseket is megrongálhatják.

„Ez egy komplex rendszer, amely nem egy gombnyomásra működik. Amikor visszajön az áram, csak fokozatosan, egyesével tudjuk visszakapcsolni a kutakat és a szivattyúállomást. A kutakból nem közvetlenül a hálózatba nyomjuk a vizet, hanem először egy hatalmas tartályba megy, és utána a hálózatba. Egy több órás áramkiesés esetén először a tartályt kellene feltölteni, ami fél napot is igénybe venne, s addig nem lenne vize a városnak.”

A Vízművek ezért az egyes számú üzembe egy 1,2 megawattos dízelgenerátort szeretne beüzemelni, hogy kivédje az ilyen helyzeteket. Ezt önerőből nem tudják megvalósítani, ezért az önkormányzat segítségét kérik majd a generátor megvásárlásához.

Az igazgató szerint a következő évek egyik fontos feladata az ivóvízhálózat cseréje és megújítása is. A rendszer legalább hatvanéves, a csövek vékonyak és elöregedtek, így megérettek a cserére.

„Ha egyszer nagyobb vízigénye lesz a városnak, ahhoz hálózatcsere is kell, nagyobb átmérőjű csövekkel. Ez pedig nagy munka lesz, hiszen több mint 600 kilométer hosszú vezetékhálózat megújításáról van szó” – zárta szavait Sugár György.