Nyilvános lett mind a 482 oldal arról, hogyan manipulálták a híreket

Nyilvánossá vált a teljes, 482 oldalas Narancs csíkos gyűjtemény: a Magyar Távirati Iroda  (MTI) saját újságírói több mint tíz éven át dokumentálták, hogyan manipulálták, hallgatták el és íratták át a híreket az állami hírügynökségnél – az ukrajnai magyar kémbotránytól a lehallgatott Szijjártó–Lavrov-telefonig. A parancslánc Orbán Viktor sajtófőnökétől Rogán Antal tájékoztatási központjáig követhető; a Duna Médiaszolgáltató belső vizsgálatot indított.

A gyűjtés 2015-ben kezdődött, mélyen a NER csúcsévei alatt. Az MTI külpolitikai tudósítói és hírszerkesztői – akik magukat PRO DOMO munkacsoportnak nevezték el – ekkortól mentették el titokban a belső levelezéseket és utasításokat, amelyek hírek elhallgatását, átírását vagy megrendelését bizonyítják. Az utolsó dokumentum az idei választás előtti napokból származik, vagyis a munkacsoport az utolsó pillanatig rögzítette, mi zajlik a hírgyárban.

Az iratanyag sorsa a választással fordult meg. A Fidesz áprilisi veresége után a közmédiát működtető Duna Médiaszolgáltató Zrt. júliusban megbízott vezetést kapott, és a munkacsoport nekik adta át a 482 oldalt. A közmédia augusztus 4-én jelentette be a dokumentum létezését, egyidejűleg belső vizsgálatot rendelt el – de akkor még csak egy 15 oldalas válogatás jelent meg, a jogi kockázatokra és az érintettek védelmére hivatkozva.

A teljes anyag két héttel később, augusztus 18-án került fel az MTVA oldalára.

Egy munkacsoport, amely a fiókba dolgozott

A PRO DOMO tagjai éveken át gyűjtötték a belső levelezéseket, e-maileket és csetüzeneteket, miközben látszólag ugyanúgy dolgoztak tovább, mint bárki más a Kunigunda utcában. A gyűjteményt Narancs csíkosnak nevezték el – a Kádár-korszak „piros csíkos bizalmas” kiadványára utalva, amely a nyugati hírügynökségek hazai közönség elől eltitkolt jelentéseit tartalmazta. A párhuzam nem költői túlzás: a csoport bevezetője szerint senior kollégák úgy látták, a politikai megszállás mértéke a konszolidált Kádár-kort is megcsúfolta.

Az eseteket tíz kategóriába sorolták: elhallgatott hír, parancsra készített hír, kidobott hír, elutasított javaslat, hárított manipulációs kísérlet, manipuláció, utasítás, késleltetett anyag, hamis hír és cenzúra. Mivel a gyűjtést kizárólag a külpolitikai területen dolgozók végezték, a közmédia közleménye szerint ez a leltár csupán a jéghegy csúcsa. A Portfolio összefoglalója arra is emlékeztet, miért nagy ügy mindez: az MTI hírei nemcsak a közmédiához, hanem tucatnyi hazai és külföldi médiumhoz futnak be, a torzítás tehát a teljes magyar nyilvánosságot mérgezte.

Figyeljetek rá, legyetek szívesek”

A dokumentum legbeszédesebb rétege nem a nagy botrány, hanem a hétköznapi rutin – és annak udvarias nyelve. A cenzúrautasítások jellemzően kollegiális hangnemben érkeztek: Végh Sándor vezető szerkesztő, akit a levelezésekben a kollégák csak Sanyiként emlegetnek, rendre a „figyeljetek rá, legyetek szívesek” fordulattal és egy laza „üdv vs” aláírással zárta a tiltásokat. A forma barátságos volt, a tartalom kevésbé. A Riporterek Határok Nélkül 2018-as sajtószabadság-rangsorát egyetlen mondat intézte el: „Nem foglalkozunk vele”.

A szóhasználatot 2019 áprilisában szabályozta: „parlamenti pártoknál ne használjátok a szélsőjobboldali jelzőt! Legyen jobboldali radikális” – a szélsőjobb megnevezés csak „utcai demonstrációkat tartó kis náci csoportosulásoknál” maradt megengedett. 2020 júliusában az a kérés érkezett, hogy az amerikai utcai demonstrációkat „zavargásoknak nevezzük, ne szimpla tüntetésnek”, két héttel később pedig a jogállamisági feltétel kifejezés került tiltólistára, a felettesi utóirat őszinte indoklásával: „Ami valójában egy politikai feltétel, akkor adnak zsét ha…”

Ráthy Sándor 2020 szeptemberében ennél is tovább ment: elrendelte, hogy a Nemzetközi Migrációs Szervezet neve után minden alkalommal „kötelezően odaírandó”, hogy „bevándorláspárti kormányközi szervezet”, plusz egy kánonba foglalt magyarázó mondat a szervezet állítólagos alapelvéről. Ugyanő 2019 nyarán azt kérte, hogy egy németországi gyilkosságnál a címben az elkövető „eritreai” legyen, és ne „Svájcban élő” – a pontosabb változat csak lejjebb, a szövegben kaphatott helyet. Egy hírügynökség, amely jelzős szerkezetet rendszeresít és nemzetiséget optimalizál címekben – ezt a műfajt korábban leginkább a pártállami sajtótörténet ismerte.

Havasi diktál, a hírügynökség gépel

A gyűjtemény a parancsok láncolatát is dokumentálja. Havasi Bertalan, Orbán Viktor sajtófőnöke 2019 novemberében e-mailben küldte el Németh Zsoltnak, az Európai Zsidó Szövetség elnökének köszönőleveléről szóló hír pontos szövegét, a tárgysorban a lehető legvilágosabb műfajmegjelöléssel: „szia, a cím és a lead ez legyen, kérlek”. A hírügynökség pedig gépelte, amit a Karmelitából diktáltak. Havasi a Media1 beszámolója szerint az első közlés után visszautasította a vádakat, és közölte, hogy mindig a törvényeknek és a sajtóetikai szabályoknak megfelelően járt el.

Bende Balázs, a közmédia „külügyi kabinetjének” vezetője 2020 novemberében csillagokkal jelölte ki a Macron-Biden telefonhírben, hogy Bident hetekkel a választás után sem lehet megválasztott elnöknek nevezni. A kísérőszöveg nem a diplomáciai finomhangolás nyelvén íródott:

„A csillagokkal jeloltem ISMET, hogy nem megvalasztott elnok (…) Az meg nem erdekel, hogy tetszik-e mindenkinek vagy sem!”

Egy georgiai választási hírt pedig így dobott vissza:

„Ez leforditva es megirva is eleg gyatra. Igy ne menjen ki!”

A dokumentum szerint az is előfordult, hogy Menczer Tamás államtitkár délután fél ötkor kitett egy Facebook-posztot egy olaszországi gyilkosságról, az MTI pedig három órával később, a posztot hűen követve megírta a hírt. És akadt fordított irány is: azt a tényt, hogy Zelenszkij és Orbán a diplomáciai kapcsolatfelvétel 30. évfordulóján először beszélt telefonon, egy Ukrajnát ostorozó Szijjártó-közlemény legaljára dugták el.

A lánc teteje pedig nem a szerkesztőségben volt. A közmédia reprezentatív válogatása szerint ha valami nem volt egyértelmű, a Rogán Antal vezette Kormányzati Tájékoztatási Központ adott útmutatást: 2021 januárjában az MTI operatív vezetése a központtól és a Pénzügyminisztériumtól kapott és várt el közvetlen utasítást arról, hogyan szemlézzen egy Varga Mihály-interjút – a gyűjtemény megfogalmazása szerint „alárendelt végrehajtóként”.

A külügy sem maradt ki: 2022 júliusában, Szijjártó Péter moszkvai útja előtt Paczolay Máté külügyi szóvivő közölte az MTI tudósítójával, hogy a „megegyezés értelmében az orosz féltől nem kérdezünk”, Szijjártó részéről pedig érkezik majd közlemény. A tudósító visszakérdezett: „vagyis a kérdésfeltevésen kívül nincs dolgom?”

A válasz: „mi abban számítunk rád”.

Paczolay a Telexnek később úgy reagált, hogy csak az orosz fél kérését tolmácsolta, és ez nemzetközileg bevett gyakorlat.

Semelvények a levelezésből

A 482 oldal ereje a részletekben van, ezért álljon itt néhány további utasítás szó szerint, dátummal:

• 2018. június 11., Végh Sándor, tárgysor: „az orosz anyagokat már NEM kell elküldeni a rémes négyesnek” – a levél maga csak egy aláírás, a tárgysor elég volt.
• 2019. augusztus 14., Ráthy Sándor: „a greta thunberg-anyagokat a megírása előtt egyeztessétek a főszerkh-val” – a klímaaktivista neve önmagában egyeztetéskötelessé vált.
• 2019. november 8.: „a Human Rights Watch és az Amnesty International anyagait nem adjuk ki. Kérem, ehhez tartsátok magatokat!” – két nemzetközi jogvédő szervezet egyetlen mondattal tűnt el a magyar hírtérből.
• 2020. március 30., Németh Zsolt válasza arra a tudósítói kérdésre, hogy megírhatják-e: a Nyílt Társadalom Alapítvány egymillió eurót ad a budapesti járványvédekezésre – „Nem kell.”
• 2020. szeptember 17., Ráthy Sándor arról, hogy tudósítsanak-e Dull Szabolcs, az Index leváltott főszerkesztője potsdami sajtódíjáról, amelyen Olaf Scholz mondott beszédet: „nem kérjük”.
• 2021. január, a Szijjártó-hírek kötelező formátuma: minden anyag úgy kezdődjön, hogy „cím: Szijjártó: ababab” – a külügyminiszter neve gyakorlatilag rovatcímmé vált.

A háború éveire már hivatalból járt a cenzor

Ami 2020-ig eseti utasítás volt, az a háborús években rendszerré szilárdult: egész témaköröket kötöttek előzetes vezetői ellenőrzéshez. A válogatás szerint 2022. április 12-től – hat héttel az orosz invázió után – az ukrajnai háborúról szóló anyagok csak előzetes cenzúra után jelenhettek meg. A USAID-del kapcsolatos híreket szerkesztés után minden esetben a teljes kiadásért felelős vezető szerkesztő, a belső zsargonban „főcső” elé kellett tenni. 2025. augusztus 7-től pedig valamennyi Izraellel kapcsolatos hír kiadása vezetői jóváhagyáshoz kötődött. A hírügynökség tehát nem egyes kényes híreket szűrt: a világpolitika legfontosabb dossziéit tette alapból engedélykötelessé.

A manipuláció iránya közben követte a kormányzati kampányokat. 2022. szeptember 24-én az az elv rögzült, hogy „ha nem lehet a szankciók okozta károkról beszélni, akkor inkább ne is készüljön el az anyag”. 2024 áprilisában utasítás született, hogy a németországi önrendelkezési törvényt következetesen „nemváltó törvénynek” kell nevezni. 2025. február 23-án, a német választás estéjén pedig azt kérték a szerkesztőségtől, hogy az eredményeket úgy tálalják, hogy az AfD szereplése jobbnak tűnjön a valóságosnál. Egy hírügynökség, amely nem az eredményt közli, hanem a kívánt benyomást – ennél pontosabb definíciója a propagandagyárnak aligha kell.

Kémbotrány, korrupciós lista, lehallgatott miniszter – a kuka legmélye

A legsúlyosabb ügyek nem az átírt, hanem a meg sem jelent hírek között vannak. A közmédia reprezentatív válogatása szerint 2023 januárjában nem került be a hírkiadásba, hogy a Transparency International jelentése szerint Magyarország az EU legkorruptabb állama. 2025. május 9-én nem lehetett feldolgozni, hogy az Ukrán Biztonsági Szolgálat bejelentette: a gyanú szerint a magyar katonai hírszerzésnek dolgozó ügynököket vettek őrizetbe, akik Kárpátalja védelmi képességeiről gyűjtöttek információkat. Kijev történetében először vádolt kémkedéssel NATO-tagállamot, az ügy kölcsönös diplomatakiutasításokba torkollott – a magyar állami hírügynökség hírkiadásában viszont a botrány el sem kezdődött.

És kimaradt az az anyag is, amelyben Szergej Lavrov reagált a Szijjártó Péterrel folytatott, lehallgatott és kiszivárogtatott telefonbeszélgetések egyikére. Pedig ez volt a kampányfinis legnagyobb vihara: márciusban előbb Panyi Szabolcs, a Direkt36 és a VSquare újságírója hozott nyilvánosságra egy leiratot a két miniszter egyik 2020-as beszélgetéséről, majd nemzetközi oknyomozó konzorcium közölt hangfelvételeket arról, hogyan tájékoztatta Szijjártó az uniós ülések szüneteiben Lavrovot, és hogyan ígért közbenjárást egy orosz oligarcha húgának szankciós listáról való levételéhez. Szijjártó a közléseket külföldi titkosszolgálati beavatkozásnak nevezte, Moszkva szóvivője pedig a nyugati választási beavatkozás bizonyítékaként üdvözölte a felvételeket. Az MTI-hírkiadásra támaszkodó szerkesztőségek mindebből annyit kaptak, amennyit a cenzorok engedtek – Lavrov reakcióját például nem.

Moszkva kényes pontjai külön védelmet élveztek. 2022 szeptemberében egy oroszországi háborúellenes tiltakozásokról szóló tudósításból kihúzták, hogy szentpétervári kerületi képviselők hazaárulás címén Putyin elmozdítását kezdeményezték. 2022 májusában hiába írta meg a tudósító a Kreml által pénzelt trollközpont brit leleplezését, az anyag nem jelent meg – amikor egy kolléga rákérdezett a sorsára, a Telex által idézett felelős szerkesztői válasz ennyi volt: „kuka lett”. Már 2021 májusában elakadt Németh Zsolt hírigazgatónál az a hír, hogy megfeneklett a német Szputnyik V-beszerzés, mert az orosz fél nem tudott szállítani és uniós engedélyt szerezni.

A kidobott témák a teljes, 482 oldalas dokumentumban sorakozó listája innen már szinte magától mesél: az ukrajnai háború európai gazdasági kárai; a román kormányfő reakciója Orbán tusványosi „fajkeveredéses” beszédére; Morawiecki lengyel kormányfő mondata, hogy elváltak Lengyelország és Magyarország útjai; a Wagner-csoport börtönökben zajló zsoldostoborzása; a fogságból szabadult ukrán katonák beszámolói kínzásokról; a 2024. novemberi Gallup-felmérés, amely szerint az ukránok többsége gyors békét akar; és az az értesülés, hogy egy izraeli cég közösségimédia-megfigyelő szoftvert adhat el Magyarországnak. A minta világos: ami a Kremlnek, a kormánynak vagy a kampánynarratívának kellemetlen volt, az a magyar állami hírszolgáltatásban nem történt meg.

Ami kimaradt, az a lényeg

A kidobott hírek listája legalább annyira tanulságos, mint a megrendelteké. A dokumentum szerint nem jelenhetett meg, hogy Katarina Barley EP-alelnök Orbán korrupt rendszerétől vonná meg az uniós forrásokat, hogy három beoltott orosz egészségügyi dolgozó elkapta a koronavírust, vagy hogy Dull Szabolcs, az Index leváltott főszerkesztője rangos sajtódíjat kapott Potsdamban. A hamis hírek rovatban pedig ott a washingtoni tudósító, aki Hugo Chávez venezuelai diktátor unokájának nézte César Chávez amerikai polgárjogi aktivista unokáját Joe Biden stábjában, és akit magas körökből élvezett védettsége miatt senki nem mert visszavonatni.

A történet egy szála nem teljesen új: Wirth Zsuzsanna, a Direkt36 újságírója már 2022-ben oknyomozó sorozatban tárta fel az MTI belső cenzúráját – a mostani anyag zöme viszont az azóta keletkezett iratokra épül, és először mutatja meg a rendszert a saját belső levelezésein keresztül, 2015-től a 2026-os választásig.

A régi gárda a hírvivőt lövi

A reakciók a várt forgatókönyvet követik. Havasi tagad, Siklósi Beatrix, a Kossuth rádió nemrég felmentett csatornaigazgatója pedig az Origónak nyilatkozva a névtelen munkacsoportot minősítette a szakma legaljának. Feltűnő, hogy a régi vezetés köreiből a felháborodás eddig kizárólag a gyűjtőknek szól – azt a kérdést, hogy a dokumentált utasítások megtörténtek-e, jóval kevesebben feszegetik.

Az MTVA közlése szerint a dokumentum hitelességét ellenőrizték, a neveket a felelősségi szintek alapján takarták ki vagy hagyták olvashatóan, a Duna Médiaszolgáltatónál pedig zajlik a belső vizsgálat. Csakhogy a Narancs csíkos a külpolitikai szerkesztőség terméke: arról, hogy ugyanebben a tíz évben ki és hogyan formálta a belpolitikai híreket – vagyis a hírgyár legérzékenyebb részlegét –, egyelőre nem került elő hasonló irattár. Marad tehát a kérdés: eljut-e a vizsgálat a nevektől a felelősségig, vagy a Narancs csíkos ugyanúgy a polcon végzi, mint elődje, a piros csíkos bizalmas?

-rc-