Negyven évesen is nyugdíjba mehetünk? A fiatalok minél előbb kezdjenek el megtakarítani és befektetni, ajánlja a pénzügyi tanácsadó

El tudják képzelni, hogy a nyugdíjba vonulás ne csupán egy, az állam által meghatározott időpont legyen, hanem az a pillanat, amikor már nem azért kell dolgozniuk, mert szükségük van a fizetésre? Bár a 40 vagy 50 éves korban történő nyugdíjba vonulás a mi térségünkben első hallásra mesébe illő elképzelésnek tűnhet, a világszerte terjedő FIRE mozgalom (Financial Independence, Retire Early – pénzügyi függetlenség, korai nyugdíjba vonulás) azt mutatja, hogy lehetséges jóval korábban megszabadulni a megélhetés miatti munkakényszertől.

Arról, hogyan változik térségünkben a megtakarítási és befektetési kultúra, illetve hogyan lehet megtenni az első lépéseket a pénzügyi szabadság felé, Vladimir Vasić pénzügyi tanácsadó beszélt a Blic TV-nek.

Vasić szerint a térségünkben az emberek hagyományosan arra rendezkedtek be, hogy az államra támaszkodjanak, és passzívan várják az öregségi nyugdíjat. Az utóbbi években azonban ez gyorsan változik, különösen a fiatalabb generációk körében, amelyek egyre inkább saját kezükbe szeretnék venni pénzügyi jövőjüket.

“A fiatalok minden hónapban tegyenek félre egy bizonyos összeget és kezdjenek el befektetni. Gyakran felmerül a kérdés, hogyan lehet kis összegekből komoly tőkét felépíteni, de a kulcs a folyamatosság és az idő” – magyarázta Vasić.

A pénzügyi tanácsadó ezt az edzőtermi edzéshez hasonlította: az eredmények nem egyik napról a másikra születnek, hanem többéves következetes munka eredményei. Ugyanez érvényes a befektetésekre is: nincs egyik napról a másikra történő „varázslatos meggazdagodás”, a lényeg a hosszú táv és a fegyelem.

Mikor kell elkezdeni megtakarítani?

Vasić egy egyszerű példával igyekezett bemutatni, hogy a korai pénzügyi függetlenség nem kizárólag a rendkívül magas jövedelműek számára elérhető.

Ha valaki például havi 120–150 ezer dináros fizetésből minden hónapban 10 ezer dinárt félretesz, és ezt befektetési alapba helyezi, akkor a számítás a következőképpen alakul:

• 25 év alatt a saját befizetések összege körülbelül 25–26 ezer euró;
• évi átlagosan 8 százalékos hozammal a végső összeg akár 81 ezer euró is lehet.

Az 55 ezer eurót meghaladó különbség a hozamok hosszú távú felhalmozódásának, vagyis a kamatos kamat hatásának eredménye. Vasić szerint ezért arra a kérdésre, hogy mikor érdemes elkezdeni a megtakarítást, a legegyszerűbb válasz: azonnal.

Soha nincs túl késő, de a fiatalabbak hatalmas előnyben vannak, hiszen esetükben az idő nekik dolgozik. Aki csak az ötvenes éveiben kezd befektetni, annál a felhalmozódó hozam hatása lényegesen kisebb.

„Az infláció egy egér, amely megeszi a pénzünket”

Szerbiában továbbra is sokan úgy gondolják, hogy a megtakarítás azt jelenti: félreteszik a pénzt, leggyakrabban euróban, és otthon tartják. Vasić szerint ez valójában nem befektetés, hanem elhalasztott fogyasztás, miközben a pénz folyamatosan veszít az értékéből.

A pénzügyi tanácsadó arra hívta fel a figyelmet, hogy még viszonylag alacsony infláció mellett is jelentősen csökkenhet a pénz vásárlóereje 20–30 év alatt.

Azok számára, akik nem értenek a tőzsdéhez, szerinte az egyik legegyszerűbb első lépés lehet a banki befektetési lehetőségek megismerése. A bankok például olyan konstrukciókat is kínálnak, amelyekkel minden hónapban automatikusan egy meghatározott összeg kerülhet befektetési alapba. Így nem szükséges naponta követni a tőzsdei mozgásokat.

Pénzügyi műveltség és a balkáni „mutogatás”

Vasić szerint a Balkánon a pénzügyi függetlenség egyik legnagyobb akadálya a státuszszimbólumokhoz való viszony.

Példaként egy ismerősét említette, aki Belgrádból Londonba költözött mesterképzésre. Míg Belgrádban drága autóval járt és sokat költött, Londonban azt tapasztalta, hogy nála lényegesen magasabb jövedelmű emberek gond nélkül metróznak, és sokkal visszafogottabban bánnak a pénzükkel.

Vasić szerint a valódi pénzügyi szabadságot nem a drága autó jelenti, hanem annak felismerése, hogy a mértékletesség érték, és a pénznek kell az emberért dolgoznia, nem pedig az embernek a státuszszimbólumokért.

Nem szabad mindent egy lapra feltenni

A befektetés természetesen mindig kockázattal jár. Vasić szerint ezért kulcsfontosságú az egyensúly és a diverzifikáció, vagyis hogy ne egyetlen helyre kerüljön minden megtakarítás.

A pénz egy részét magasabb kockázatú, de potenciálisan nagyobb hozamot kínáló befektetésekbe lehet irányítani, egy másik részét mérsékeltebb kockázatú, stabilabb befektetési alapokban lehet tartani, míg egy harmadik rész klasszikus banki megtakarításként szolgálhat biztonsági tartalékként.

Fókusz, kitartás és következetesség

Vasić szerint tehát a pénzügyi függetlenség és a 65 éves kor előtti „nyugdíjba vonulás” nem feltétlenül elérhetetlen álom. Ehhez azonban szemléletváltásra, a pillanatnyi túlköltekezés visszafogására és hosszú távú befektetési fegyelemre van szükség.

A pénzügyi tanácsadó szerint a három legfontosabb tényező a fókusz, a kitartás és az elkötelezettség. Már kisebb összegek rendszeres befektetésével is el lehet indulni afelé, hogy a jövőben a munka választás legyen, ne pedig pusztán gazdasági kényszer.