A hetek óta tartó szárazság, a rendkívül magas hőmérséklet és a Szerbia több részén pusztító tüzek jelentős károkat okoztak a méhészeknek is – mondta Rodoljub Živadinović, a Szerbiai Méhészeti Szervezetek Szövetségének elnöke.
Živadinović a Biznis.rs-nek elmondta: a Delibláti-homokpuszta hagyományosan a méhészek egyik fontos akácméztermelő területe, mivel rendkívül sok akác található ott. A mostani tűz ezért különösen súlyos következményekkel járhat, hiszen hatalmas terület égett le. A pontos károkat csak a tűz teljes eloltása után lehet majd felmérni, de már most egyértelmű, hogy óriási veszteségről van szó.
Támogassa a független vajdasági magyar újságírást!
Havi 5 euróért reklámmentesen olvashatja portálunkat és a PLUSZ rovat tartalmait.
Tovább az előfizetési oldalra: Kártyás előfizetés (ÚJ) – Banki átutalás vagy Paypal
A szakember szerint ahol az akácfák teljesen leégtek, ott több évig nem lesz érdemi méhlegelő. Az akác ugyan képes a gyökérzetből újrahajtani, de több év szükséges ahhoz, hogy az új növények ismét megfelelő méretűre nőjenek és elegendő nektárt termeljenek.
Ez különösen nagy probléma, mert az akác a napraforgó mellett a szerbiai méhészet egyik legfontosabb méhlegelője.
Egyes becslések szerint a Delibláti-homokpuszta fás területeinek körülbelül egyharmadát akác alkotja, vagyis mintegy 11 ezer hektáron található akác. Fontos azonban, hogy ez nem azt jelenti, hogy mind a 11 ezer hektár akác leégett: a cikk szerint ekkora a homokpuszta teljes, akáccal borított területe. A tűz által ténylegesen elpusztított akácosok nagyságát csak később lehet meghatározni.
Živadinović szerint a klímaváltozás egyre nagyobb problémát jelent a méhészek számára. Tavasszal egyre gyakoribbak a hirtelen áradások, nyáron pedig az aszály és az erdő- illetve vegetációtüzek. A méhészszövetség ezért külön útmutatót is készített arról, hogyan lehet az új körülmények között megvédeni a kaptárakat és a méztermelést.
A tüzek közvetlenül a méhészeteket is elpusztíthatják. Živadinović szerint előfordult már olyan eset, hogy egy mintegy száz kaptárból álló teljes méhészet leégett. Ilyenkor a méhész gyakorlatilag az egész befektetett vagyonát elveszítheti. Emiatt azt javasolja, hogy a méhészet helyének kiválasztásakor a tűzveszélyt is figyelembe kell venni: célszerű olyan területet választani, amely védhető, a kaptárak közvetlen környezetében pedig nem szabad hagyni sűrű növényzetet, a füvet rendszeresen le kell kaszálni.
Az idei méztermés vegyes képet mutat
A szárazság előtt a 2026-os év viszonylag jól indult. A gyümölcsvirágzás idején kedvezőek voltak az időjárási körülmények, ezért egyes vidékeken még kisebb mézfelesleg is keletkezett.
Az akácvirágzás Szerbia területének mintegy kétharmadán rendkívül jó eredményeket hozott. Az ország egyharmadán viszont a termés átlag alatti volt, elsősorban Délkelet-Szerbiában, ahol sok helyen a korai fagy károsította az akácot. Egyes területeken emiatt az átlagoshoz képest akár felére is csökkent a hozam.
A hárs idei virágzása kiemelkedően jó volt, Živadinović szerint az év legjobb méhlegelőjének bizonyult. Azok a méhészek, akik hársas területekre vitték a kaptáraikat, az eddigi legjobb évekhez mérhető eredményeket értek el. A napraforgó ugyanakkor átlag alatti, az olajrepce pedig kifejezetten gyenge eredményt hozott.
Összességében a méhészeti szezon átlagosnak tekinthető. A vándorméhészek számára – akik a szövetség tagságának 43 százalékát teszik ki – jó volt az év, a helyben maradó méhészek többsége számára azonban átlag alatti.
A szárazság a következő méhgenerációt is veszélyezteti
A tartós aszály és a szélsőséges hőség azért is problémás, mert a növények ilyen körülmények között elsősorban a túlélésre „koncentrálnak”: kevesebbet virágoznak, kevesebb pollent termelnek, egyes esetekben pedig gyakorlatilag egyáltalán nincs pollen.
Ez most különösen érzékeny időszak, mert a méhcsaládok ilyenkor nevelik az úgynevezett hosszú életű téli méheket. Ezeknek kell túlélniük a telet, majd tavasszal újra megerősíteniük a méhcsaládot.
A pollenhiány miatt ezek a méhek gyengébben tápláltak lehetnek, rövidebb ideig élhetnek, és rosszabb kondícióban vághatnak neki a télnek. Živadinović szerint ez már évek óta visszatérő probléma: nyár végén kevés a csapadék, hosszú a száraz időszak, ezért a méhészeknek egyre nagyobb erőfeszítést kell tenniük a méhcsaládok megfelelő állapotának fenntartásáért.
A szakember szerint ilyenkor valamelyest segíthet, ha a kaptárakat nedvesebb területek, például folyók közelében helyezik el, ahol nagyobb eséllyel található virágzó, pollent adó növényzet. Augusztusban pollenpótlót tartalmazó méhtáppal is lehet segíteni a családokat, bár ez természetesen nem helyettesítheti teljes értékűen a természetes pollent.
