Hírszerzés, hírkeverés CIA-igazgató Rigában és Moszkvában, Oroszország és Kína Iránnal egy "ligában" – Kanada nem hátrál Trump előtt

Ukrajna hétfőn ünnepelte függetlenségének 35. évfordulóját az orosz agresszió árnyékában. Közben a CIA igazgatója váratlan látogatást tett Moszkvában, ami találgatásokra ad okot a háború befejezésére irányuló diplomáciai erőfeszítések kapcsán – de arról is, hogy az USA figyelmeztetni kívánta Putyint egy esetleges baltikumi beavatkozás ellen. Ugyanakkor az amerikai elnök újabb vésztjósló fenyegetéssel állt elő Irán ellen, miközben Kanadát sem kíméli: miután Ottawa vámokkal vágott vissza, Trump „átnevezte” a Nagy-tavak legkisebbjét, az Ontario-tót „Amerika-tóra” – amin viszont a kanadaiak röhögnek. A közelgő németországi tartományi választások előterében egy szélsőjobboldali párt áll. Aleksandar Vučić szerb elnök pedig bejelentette, hogy ősszel végre parlamenti választások lesznek Szerbiában. – Átlapoztuk a világsajtót Luxemburgtól Sanghajig és New Yorktól Tokióig. 

Ukrajna évfordulója

Ukrajna függetlenségének évfordulóján a Luxemburger Wort című, 1848-ban alapított, régebben a katolikus egyházhoz közel álló, ma független, polgári-konzervatív, liberális, Európa-párti napilap így emlékezik vissza az 1991-es eseményekre:

„Míg milliók és milliók ünnepelték a diktatúra, az üldöztetés és az elnyomás végét, a fiatal KGB-tiszt [Komityet goszudarsztvennoj bezopasznosztyi, azaz Állambiztonsági Bizottság, a Szovjetunió politikai hírszerzése és titkosrendőrsége 1954-től 1991-ig], Vlagyimir Putyin a Szovjetunió összeomlását »a 20. század legnagyobb geopolitikai katasztrófájának« tekintette, ahogy évtizedekkel később be is ismerte. Oroszország hosszú ideje hivatalban lévő elnökeként végső soron mindent megtett a szabad Ukrajna függetlenségi fejezetének lezárásáért. Így ebben a rövid időszakban, amelyet független nemzetként töltött az ország, már tizenkét év háborúval telt. Ukrajna két forradalmat, valamint egy jó évtizednyi nehéz posztszovjet átalakulást élt meg. Ma, 35 évvel később, keserű és nem kevésbé viharos időszakban emlékezünk erre a félkerek évfordulóra.”

A kijevi Ukrainszka Pravda című, 2000 áprilisában alapított társadalmi-politikai hírportál további kérdést tesz fel: mire is kellene valójában használni a szabadságot? Egy vendégkommentár szerint:

„Az első harmincöt évben függetlenséget építettünk »valamitől«. Ez egy őszinte, véres és máig befejezetlen vállalkozás volt: elszakadni Moszkvától, a birodalmi gondolkodástól és szomszédunk azon igényétől, hogy eldönthesse, van-e egyáltalán jogunk külön létezni. A folyamatban lévő háború e munka legújabb és legszörnyűbb fejezete. De ez a jelentős évforduló lehetővé teszi számunkra, hogy végre kijelentsük: a valamitől való függetlenség nem önmagában vett cél, hanem előfeltétel. Ahogy a matematikusok mondanák: szükséges, de nem elégséges feltétel. A valódi cél mindig is a »valamitől« való függetlenség volt. És pontosan itt mutatkoznak meg lényegesen nagyobb nehézségeink.”

A tallinni Postimees című, 1857-ben alapított konzervatív, közép-jobboldali napilap üdvözli szomszédja lépését és nagyobb határozottságot sürget az Oroszországgal szembeni szankciópolitikában:

„Lettország már tett egy szimbolikus, de jelentős lépést a múlt héten azzal, hogy közzétette az Oroszországgal és Fehéroroszországgal üzleti kapcsolatban álló vállalatok listáját. Az Oroszország elleni minden nyugati szankció ajándék Ukrajnának. Észtország követhetné Lettország példáját. Egy ilyen nyilvános megszégyenítésre nem is lenne szükség, ha az EU-nak sikerülne megállapodnia a teljes embargóról Oroszország ellen. De ez nem tűnik valószínűnek.”

Az argentin La Plata-i El Dia című, 1884-ben alapított közép-jobboldali napilap Zelenszkij ukrán elnökről ír. Ő is egy belpolitikai válsággal küzd:

„… amelyet a népszerű védelmi miniszter, Fedorov menesztése váltott ki. Fedorov most a két éve esedékes választások megtartását követeli. De ezek a választások nem fognak megtörténni, amíg a hadiállapot érvényben van. Végül is ezt az intézkedést a lakosság egyértelmű többsége támogatja, és számos akadálya van: hogyan adhatják le szavazataikat a katonák, a menekültek milliói és a megszállt területek lakói? Továbbá fennáll annak a veszélye, hogy az orosz dezinformációs kampányok megosztják a lakosságot a védelmi küzdelem közepette.”

Az isztambuli ​​Cumhuriyet című baloldali, szociál-demokrata napilap is visszatekint Ukrajna függetlenségének ünnepén:

„A legnyugatibb tartományok kivételével Ukrajnában kezdetben nem volt erős az oroszellenes hangulat. Az ukrán nacionalizmust azonban táplálta a 2014-ben Oroszországgal kitört közvetett konfliktus és mindenekelőtt a 2022-es orosz agresszió Ukrajna ellen. Ukrajna szerencsétlensége abban rejlik, hogy egy olyan régióban fekszik, amelyre mind Oroszország, mind a Nyugat vágyik. Az ország még függetlensége 35. évében is tovább őrlődik Kelet és Nyugat között.”

„Vlagyimir Putyin már a túlélésért küzd” – jegyzi meg a varsói Rzeczpospolita című gazdasági és jogi napilap:

„Minél tovább tart Ukrajna függetlensége, annál törékenyebbé válik a »cár« tekintélye a »bojárjai« szemében. És nekünk, a szabad világ részeként, támogatnunk kell Ukrajnát ebben a küzdelemben – hogy a jövőben ne kelljen tárgyalnunk egy despotával, aki közvetlenül Európa küszöbén áll.”

A Kyiv Post című, 1995-ben alapított, angol nyelvű, közép-baloldali napilap azért érvel, hogy Ukrajnának 35 évvel a függetlenség után sürgősen közelebb kell kerülnie Európához:

„A háború embereket és erőforrásokat emészt fel. Az újjáépítés elképzelhetetlen összegeket igényel. Az európai integráció nem díszes cél. Ez azonban a legfontosabb projekt, ami Ukrajna számára még mindig fennáll.”

Tombol a viszály az USA és Kanada között

A New York-i The Wall Street Journal című, 1889 óta megjelenő, elsősorban amerikai gazdasági és nemzetközi üzleti témákkal, valamint pénzügyi hírekkel és témákkal foglalkozó, s republikánusokhoz húzó, konzervatív napilap bírálja az amerikai vámok legújabb eszkalációját:

„Trump elnök megsértődött, amiért a tavalyi, Kanadára és Mexikóra kivetett vámtarifáit a történelem legbutább kereskedelmi háborújának neveztük. Ezen a hétvégén még ostobább lett a helyzet, amikor Trump – mindössze tíz héttel a félidős választások előtt – a kanadai importra kivetett újabb vámokkal eszkalálta a helyzetet. Trump kritikája az Egyesült Államok Kanadával szembeni kereskedelmi hiányával kapcsolatban különösen ironikus, mivel az szinte teljes egészében a nehéz nyersolaj importjának köszönhető, amely különösen alkalmas az amerikai finomítók számára. Ha kihagynánk a kanadai olajat, az Egyesült Államoknak kereskedelmi többlete lenne.”

A torontói The Walrus című független magazinban számos szakértő vitatja meg, hogyan kellene az ottawai kormánynak reagálnia Trump döntésére. Egy volt kanadai miniszter az Egyesült Államoktól való nagyobb függetlenséget célzó projektek teljes körű előmozdítását szorgalmazza:

„»A parlamentnek és a miniszterelnöknek jelentős előrelépést kell tennie. Ez magában foglalja az energiát, a védelmet, a villamosítást, a belföldi akadályok lebontását és a külkereskedelem diverzifikálását is.» Egy politikai tanácsadó az átlátható és nyílt kommunikációt javasolja: »Nem engedhetjük meg magunknak, hogy a nemzeti kohéziót aláássák a félretájékoztatások, amelyek segítik az amerikaiakat a tárgyalóasztalnál, és gyengítenek minket«.”

Az amszterdami de Volkskrant című közép-baloldali napilap a kanadai miniszterelnök reakciójára utal:

„Az ellenvámok bejelentése mellett Carney hangsúlyozta Kanada erőfeszítéseit az Egyesült Államokkal folytatott kereskedelemtől való függőségének jelentős csökkentése érdekében. Kiemelte, hogy Kanada tavaly mintegy húsz kereskedelmi és biztonsági megállapodást kötött más országokkal, így »a világ legjobban összekapcsolt gazdasága« lett. Ezenkívül országa milliárdokat fektet be védelembe és megújuló energiatermelésbe. Mindezt az Egyesült Államoktól való függőségének csökkentése érdekében.”

A torontói The Globe and Mail című konzervatív napilap esélyt lát arra, hogy a konfliktus ne eszkalálódjon tovább:

„Még mindig van egy kis lehetőség, amely halvány reményt ad egy teljes körű kereskedelmi háború elkerülésére, ami gyárbezárásokkal és munkahelyek elvesztésével járna. A kanadai megtorló vámok csak szeptember 8-án lépnek hatályba. Lehetséges, hogy Trump, akire a magas megélhetési költségek és a csökkenő népszerűségi mutatók miatt nyomás nehezedik a félidős választások előtt, újra akarja kezdeni a tárgyalásokat. Ez azonban jelenleg nagyon valószínűtlennek tűnik.”

„Egy kereskedelmi háború mindkét gazdaságot károsítaná” – írja a dublini Irish Times című, hajdan protestáns-nacionalista, most liberális-progresszív napilap:

„Carney miniszterelnök azt mondta, hogy Trump lépésére válaszul vámokat vet ki, de csak szeptember 8-tól. Ez lehetőséget ad a tárgyalások folytatására. Egyelőre azonban ennek nincsenek jelei. Az amerikai elnök azon képessége azonban közismert, hogy képes megváltoztatni a kurzust. Trumpot pedig nemcsak a demokraták, hanem saját pártján belül is bírálják a Kanada elleni fellépései miatt.”

A madridi El País című közép-baloldali napilap eszkaláció kockázatát látja Washington számára, példaként említve Kanadát:

„A kanadaiak háromnegyede támogatja a tárgyalások felfüggesztését. Amennyiben a történelmileg legfontosabb szövetséges úgy dönt, hogy nem hagyja magát eltántorítani, megvédi magát és elfogadja a gazdasági következményeket, ez az ellenállás átterjedhet azokra a partnerekre is, akiknek sokkal kevesebb történelmi kapcsolatuk van az Egyesült Államokkal.”

A tokiói Nihon Keizai Shimbun című, a világ legnagyobb példányszámban megjelenő pénzügyi és gazdasági napilapja az autóiparra gyakorolt ​​következményekkel foglalkozik:

„A Trump által bejelentett drasztikus vámemelés a japán autóiparra is rendkívül negatív hatással lenne. A Toyota és a Honda azonban nagyon fontos gyártók Kanada számára, mindegyikük közel egy százalékkal járul hozzá Kanada bruttó hazai termékéhez. Ha valóban vámemelés történne, az ottawai kormány megpróbálná megvédeni ezt az iparágat.”

A választások előtt a Demokrata Párt baloldali szárnya egyre inkább a figyelem középpontjába kerül. Egyik vezető alakja Alexandria Ocazio-Cortez képviselőnő. Az oslói Aftenposten című független, konzervatív, Norvégia legnagyobb példányszámban kiadott napilapja így ír róla:

„AOC, ahogy gyakran nevezik, egy elsőrangú politikai tehetség. A kommunikáció mestere, és a maga módján akár Donald Trumppal is szembeszállhat. Manapság már nem annyira az úgynevezett woke kérdésekről, hanem inkább arról beszél, hogy mennyibe kerülnek a dolgok, valamint a lakhatásról, a munkahelyekről és az egészségügyről. Ennek van hatása. AOC a szocialisták egyfajta koronahercegnője, akik jelenleg az előválasztásokon egymás után verik a mérsékeltebb demokratákat. Ő kétségtelenül jelentős jelölt lenne a 2028-as elnökválasztáson.”

Trump tovább fenyegetőzik Irán ellen

A sanghaji Jiefang Ribao című állami napilap Trump amerikai elnök Irán gazdasági elpusztítására irányuló fenyegetését így elemzi:

„Ez nem tűnik jól átgondolt taktikának, inkább arra utal, hogy kifogytak az ötletekből. Nem valószínű, hogy az amerikai kormány ezzel a lépéssel elérheti azt, amit évtizedekig tartó szankciókkal nem tudott elérni. Az sem világos, hogy hány ország fogja követni Washington példáját. Ráadásul Irán sincs teljesen egyedül.”

Az isztambuli ​​Pencere című közép-jobboldali, liberális ellenzéki napilap ezt jegyzi meg erről:

„Irán évek óta próbálja közvetlenül megkerülni az amerikai szankciókat, valamint regionális kereskedelmi központokon, pénzügyi közvetítőkön és harmadik országokon keresztül értékesíteni olaját. Ha Washingtonnak valóban sikerül lezárnia ezeket a csatornákat és rávenni más országokat a példájának követésére, Irán újabb nyomás alá kerülhet. Ennek a politikának azonban ára van az Egyesült Államok számára.”

Irán azzal fenyegetőzik, hogy blokkolja az összes olajexportot, írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung című polgári-konzervatív napilap:

„Az Egyesült Államokkal való konfrontációjában Irán megfenyegette szomszédait. Mohsen Rezai, a Nemzetbiztonsági Tanács elnöke szombaton az állami televízióban azt mondta: »Azt tanácsoljuk a környező országoknak, hogy ne vegyenek részt az Egyesült Államok gazdasági háborújában.« Irán ugyanis különben »ellenségnek tekintené őket«. Bármilyen együttműködés teljesen lebénítaná a régió olajexportját. Scott Bessent amerikai pénzügyminiszter várhatóan hétfőn újabb szankciócsomagot jelent be Irán ellen.”

A CIA igazgatója Moszkvában

A bakui Müsavat című liberális napilap ezt a látogatást a színfalak mögötti mozgás jelének tekinti:

„Ez a háború kritikus és feszült szakasza, amelyet heves harcok és kölcsönös támadások jellemeznek. Zelenszkij ukrán elnök szerint ez lehet a legmegfelelőbb pillanat a háború befejezésére. Ez a lehetőség különösen jelentős az Egyesült Államok számára, mivel a jövő nyár után kezdődik az elnökválasztási kampány, és az ukrajnai kérdés a fokozódó belpolitikai feszültségek közepette a háttérbe szorul. Zelenszkij ezért a jelenlegi szakaszt tartja a diplomáciai erőfeszítések legaktívabb szakaszának. Természetesen még túl korai tűzszünetről beszélni. De az őszi félidős választásokkal a Trump-adminisztrációnak sikertörténetre van szüksége, azaz konkrét megállapodásokra.”

A római La Repubblica című liberális, korábban szociál- demokrata napilap feltételezése szerint a CIA igazgatójának   küldetési oka az lehetett, hogy:

„… felélessze a Zelenszkij ukrán elnök által Trumppal együttműködve javasolt béketervről szóló vitát, amelyet Putyin azonnal elutasított. Az iráni háború azonban szintén napirenden van. Oroszország Kínával együtt Irán legfontosabb szövetségese. Ezért lehetséges, hogy Ratcliffe azért utazott Moszkvába, hogy tárgyaljon a támogatás megszüntetéséről – vagy hogy következményekkel fenyegetőzzön, ha azt nem szüntetik meg.”

Parlamenti választások Szerbiában

Aleksandar Vučić elnök szerint októberben előrehozott parlamenti választások lesznek. Az államfő korábban bejelentette lemondását. A Dzerkalo Tyzhnia (magyarul A hét tükre) című befolyásos ukrán online hírlap és egykori hetilap a következő kérdést teszi fel ezzel kapcsolatban:

„Mik Vučić lemondásának okai? A legfontosabb az a vágya, hogy megőrizze tekintélyelvű hatalmát azáltal, hogy az elnöki posztot miniszterelnöki poszttal váltja fel, ezáltal legitimálva a végrehajtó hatalom feletti ellenőrzést. Továbbá Vučić el akarja fojtani a diáktüntetéseket, amelyek több mint másfél évvel ezelőtt kezdődtek az újvidéki vasútállomás előtetőjének összeomlása után, és amelyek egy erőteljes politikai mozgalommá fejlődtek, veszélyeztetve hatalmát. Sok forog kockán: vagy Vučić további öt évig megtartja hatalmát, vagy alapvető változások történnek a Szerb Köztársaságban, amelyek meghatározzák Szerbia EU-hoz való közeledésének vagy eltávolodásának dinamikáját.”

Közel egymilliárd eurót oszt szét Belgrád közvetlenül a szerb választási hajrá előtt, írja a budapesti Népszava című baloldali napilap:

„A szerb kabinet szeptemberre látványos juttatásokat időzített: egyszeri pénzt kapnak a nyugdíjasok és minden nagykorú állampolgár, miközben a költségvetési módosítás az egészségügyet, a szociális rendszert és a nagyberuházásokat is bővíti. Közgazdászok szerint az időzítés politikailag nehezen választható el az őszi voksolástól.

Szerbiában alig néhány héttel az októberre ígért előre hozott parlamenti választás előtt jelentette be a kormány, hogy a korábban tervezett mintegy 600 millió euró helyett 980,6 millió euró értékű támogatási csomagot hajt végre. A leglátványosabb elemek szeptemberben érkeznek: a nyugdíjasok 20 ezer, 27 500 vagy 35 ezer dináros egyszeri juttatást kapnak járandóságuk mértékétől függően, a felnőtt állampolgárok pedig fejenként 6000 dinárhoz jutnak.

Aleksandar Vučić államfő október 18-át és 25-ét nevezte meg a voksolás lehetséges időpontjaként.

A csomag hátterében a 2026-os költségvetés módosítása áll. A kormány augusztus 20-án fogadta el a büdzsé tervezetét, amely az éves bevételi és finanszírozási előirányzatot 2414,7 milliárd dinárról 2527,15 milliárdra emeli. A különbség 112,45 milliárd dinár, nagyjából 960 millió euró.

Siniša Mali pénzügyminiszter szerint az év első hét hónapjában a tervezettnél 112,5 milliárd dinárral több adó folyt be, és ez teremti meg az új kiadások fedezetét.

A módosított költségvetés közel 30 milliárd dinárral emeli az egészségügyi forrásokat, többek között ritka betegségek kezelésére és a Tiršova 2 gyermekkórház építésére. A szociális védelemre mintegy 25 milliárd dinárral jut több. Többletforrás kerül az expóra, a Morava-folyosóra, a Duna menti gyorsforgalmi útra és a »Vajdaság mosolya« közlekedési projektre is. […]

A politikailag legkényesebb intézkedés a minden felnőttnek járó 6000 dinár. A kifizetés szeptember 22. és 25. között történik, vagyis, ha október második felében valóban megtartják a választást, a pénz közvetlenül a kampány hajrájában érkezik. Az Akcionarski fond nyilvántartásában szereplők automatikusan megkapják, a többiek szeptember 7-től a kincstár portálján jelentkezhetnek.

A kormány szerint a tervezettnél magasabb adóbevételek mozgásteret teremtenek a többlet egy részének visszajuttatására. Mali azt állítja, hogy a gazdaság stabil, a növekedés folytatódik, az államadósság kezelhető. A rebalansz 3,3 százalékos GDP-növekedéssel, 3,4 százalékos inflációval és év végére 44,2 százalékos GDP-arányos államadóssággal számol. Június végén ugyanakkor a költségvetés 51,6 milliárd dináros hiányban volt.

A Danas által megszólaltatott Aleksandar Stevanović közgazdász, politikus szerint önmagában aligha dicsekvésre méltó, hogy az állam a tervezettnél mintegy egymilliárd euróval több adót szedett be.

Érvelése szerint ezt a pénzt előbb kivonják a vállalatoktól és a háztartásoktól, majd a költségvetésen keresztül újra elosztják. Az egyszeri kifizetések rövid távon növelhetik a fogyasztást, tartós növekedési hatásuk azonban szerinte csekély.

Veroljub Dugalić egykori pénzügyminiszter azt kifogásolja, hogy az általános kifizetések nem követnek szociális célokat: a 6000 dinárt ugyanúgy megkapja a magas jövedelmű és a szegény állampolgár.

Božo Drašković neves közgazdász ennél élesebben fogalmazott, és szavazatvásárlásnak nevezte a választás közelségében meghirdetett csomagot; ez azonban az ő értékelése, nem bizonyított kormányzati szándék.“

Közelgő németországi tartományi választások

A párizsi Le Figaro című liberális-konzervatív napilap szerint Merz még sok a tennivalója:

„Az új politikai ősz kezdetén Merz a legnagyobb kihívással néz szembe keleten. Egész Németország lélegzetvisszafojtva várja a Szász-Anhaltban, Berlinben és Mecklenburg-Elő-Pomerániában tartandó tartományi választásokat. Szász-Anhaltban az AfD [Alternative für Deutschland, azaz Alternatíva Németországnak, egy szélsőjobboldali, populista, euroszkeptikus szélsőséges politikai párt] vezet a közvélemény-kutatásokban 43 százalékkal, 20 ponttal megelőzve a jelenleg kormányzó CDU-t. Igy a szélsőjobboldali párt akár egyedül is kormányozhat. Ez valóságos földrengés lenne a Rajna túloldalán.”

A varsói Gazeta Wyborcza című, legnagyobb példányszámban megjelenő lengyel bal-liberális napilap ezt kérdezi ezzel kapcsolatban:

„Mi fog történni, ha az AfD kerül hatalomra? Vannak soraiban olyan politikusok, akik nem rejtik véka alá revizionista hajlamaikat; némelyiküknek náci múltja van. De ugyanakkor a mai Németország nem a Weimari Köztársaság, hanem egy erős demokratikus állam, amely szilárd biztosítékokkal rendelkezik az autoriter kormányokkal szemben. Ezért teljesen lehetséges, hogy ha az AfD hatalomra kerülne, a jogrendszer következtében meg is bukna.”

Lapszemle. Napilapok a világ minden tájáról (Illusztráció: Pixabay)