Kisebbségi pártok a mérleg nyelveként Milyen szerepet töltenek majd be a leendő kormány megalakításában?

Szoros választási eredmény esetén a kisebbségi listák olyan szerephez juthatnak, amilyenre már rég nem volt példa. Ha az egyik blokknak négy, öt vagy hat képviselő hiányzik majd a többséghez, pontosan ennyi kisebbségi mandátum döntővé válhat a leendő kormány megalakításában – nyilatkozták a Danas lap beszélgetőpartnerei.

Öt kisebbségi párt adta le eddig választási listáját a Köztársasági Választási Bizottságnak (RIK), és négyet már ki is hirdettek: a Rasim Ljajić vezette SDP-CDP, a Vajdasági Magyar Szövetség, az Usame Zukorlić-féle Igazság és Megbékélés Párt (SPP) és az Orosz Párt listáját. A Sulejman Ugljanin fémjelezte SDA Sandžak listája a kihirdetésre vár. A többi kisebbségi párt és mozgalom többsége az Egyetemista listát támogatta. Az öt kisebbségi lista közül négy eddig is a kormányzó többség része volt, néhánynak miniszterei vagy államtitkárai is voltak. Ambícióik az októberi választások előtt sem kicsik, így egyesek azzal számolnak, hogy fontos szerepük lehet az új kormány megalakításában.

Rasim Ljajić kijelentette: azt szeretné, ha listája olyan politikai tényezővé válna, amely nélkül nem lehet többséget alakítani. „Nem ugyanaz képviselővel rendelkezni, mint politikai erővel bírni. Egy képviselő felszólalhat, több képviselő viszont dönthet. Mi pontosan ezért küzdünk. Biztosan nem mi leszünk a legnagyobbak, de nagyon is lehetséges, hogy mi leszünk a döntő tényező” – fogalmazott Ljajić.

Fahrudin Kladničanin politológus úgy értékeli, hogy a kisebbségi pártok az elmúlt két évtized legnagyobb részében a parlamenti többség részei voltak, vagy szoros kapcsolatot ápoltak a köztársasági hatalommal.

„Logikájuk többnyire pragmatikus volt: minél közelebb lenni a döntéshozatal helyéhez, és ezt a politikai pozíciót az általuk képviselt közösségek érdekeinek érvényesítésére használni – az infrastruktúrától és a költségvetési beruházásoktól kezdve az oktatáson, kultúrán és kisebbségi jogokon át az állami intézményekben való jelenlétig” – nyilatkozta Kladničanin a Danasnak.

Rámutatott, hogy politikai súlyuk nem volt mindig egyforma, mivel a kisebbségi képviselőkre nem volt szükség a kormányalakításhoz, amikor a Szerb Haladó Párt (SNS) a partnereivel kényelmes többséggel rendelkezett.

„Úgy tűnik, az októberi választások után más lehet a helyzet. Ha a két fő politikai pólus egyike sem – az Egyesült Szerbia az egyik, és az Egyetemista lista a másik oldalon – nem tudja elérni a partnereivel a szükséges 126+ képviselőt, néhány kisebbségi mandátum teljesen más értéket kaphat. Ha a kisebbségi listák együtt mintegy tizenöt mandátumot szereznek, nemcsak az össz-számuk lesz a döntő, hanem az is, miként oszlanak meg ezek a mandátumok” – magyarázza Kladničanin. Szavai szerint egy kisebbségi párt öt vagy hat képviselője – egy olyan parlamentben, ahol az egyik blokknak éppen ennyi szavazat hiányzik – a többség alakításának feltételévé válhat. Különösen fontosként a VMSZ-t és a Szandzsáki Demokrata Pártot emelte ki.

Kladničanin hozzátette, hogy a kisebbségi pártok ilyen helyzetben lényegesen nagyobb politikai tőkével ülnének a tárgyalóasztalhoz, mert számítana, ki tudja biztosítani a 126+ képviselőt, és milyen politikai megállapodást kínál az általuk képviselt közösségeknek.

„Ezért szoros eredmény esetén a kisebbségek olyan szerepet kaphatnának, amilyenre rég nem volt példa. Ha egy blokknak négy, öt vagy hat képviselő hiányzik a többséghez, akkor ugyanennyi kisebbségi mandátum már nem politikai díszítés vagy a már megalakult hatalom megerősítése. Ez a választás egyfajta politikai tisztítótűz lesz, az elmúlt néhány választási ciklus egyik legnagyobb választói mobilizációjával. És a két fő pólus közötti ilyen erős polarizációban sok kisebb párt eltűnhet a parlamentből, míg a kisebbségi listák minden jel szerint túlélik ezt a politikai tömörülést” – hangsúlyozza Kladničanin.

Nedim Sejdinović újságíró emlékeztet arra, hogy a nemzeti kisebbségek tagjai Szerbia teljes lakosságának legalább 12 százalékát teszik ki, és úgy értékeli, hogy jelentőségük különösen kiélezett választási küzdelemben mutatkozhat meg.

„A kisebbségiek rájöttek, hogy jobb a radikálisok előtt meghajtani a fejüket, mint elveszíteni a fejüket. A tetőomlás óta azonban megváltozott a helyzet. Megjelent egy rendkívül fontos és erős politikai tényező – mégpedig a diákok –, ami változást hozott a kisebbségek politikai színezetébe is. Természetesen mindegyiknél specifikus folyamatok zajlanak, de jó részük mindenképpen összegyűjti a bátorságát, és úgy dönt, hogy a hallgatói listára adja a szavazatát, még a kisebbségi pártok előtt is” – véli Sejdinović.

Hozzátette, hogy minden nagyobb kisebbségben vannak olyan pártok és szervezetek, amelyek támogatásukról biztosították az Egyetemista listát.

„Ha pedig a legnépesebb kisebbségről, a magyarokról van szó, nem kell külön hangsúlyozni, hogy az Orbán-kormány bukása hatással lesz a magyar nemzetiségű polgárok politikai preferenciáira. Ha az Egyetemista lista abban a helyzetben lesz, hogy kormányt alakítson, egyáltalán nem kizárt, hogy ezt a kormányt olyan kisebbségi pártok is támogassák, amelyek eddig lojálisak voltak a haladókhoz. Aki ismeri a viszonyokat ezekben a pártokban, az azt mondaná, hogy ez egy teljesen logikus kimenetel lenne” – tette hozzá a Danas beszélgetőpartnere.