Vajdaság leghosszabb és legszennyezettebb folyója Negyven éve folyamatosan szennyezik a Krivaját – Mindenki tudja, kik a szennyezők, mégsem javul a folyócska állapota

Van Vajdaságban egy 109 kilométer hosszú folyó, amely lehetne a térség természeti kincse. Valaha az is volt. A Krivaja (Bács-ér) a szabadkai homokvidék térségében eredő vízfolyásokból születik, áthalad a bácskai tájon, táplálja a zobnaticai víztározót, keresztülfolyik Topolyán, majd Bajsa, Kishegyes, Szeghegy és Bácsfeketehegy térségén át Szenttamás felé kanyarog, végül a Ferenc-csatornába torkollik. Ez Vajdaság leghosszabb és valószínűleg legszennyezettebb folyója. 

A Krivaja története arról tanúskodik, hogyan lehet egy vízfolyást évtizedeken keresztül tönkretenni úgy, hogy közben szinte mindenki tudja, mi történik vele. 

A Krivaja szennyezése több mint negyven éve tart, de a 2010-es évek elején vált igazán látványossá. A folyó Topolya előtti szakasza, illetve a vizéből kialakított zobnaticai víztározó még egészen más képet mutat, mint ami néhány kilométerrel lejjebb fogadja az embert. Elhagyva Topolya térségét a Krivaját évtizedek óta kommunális és ipari eredetű terhelés éri, amelyhez lejjebb újabb szennyezőforrások társulnak. Az iparosodás, a „fejlődés” tönkretette mindazt, amire nagyszüleink generációja olyan szívesen emlékszik: az élő folyót, amiben még fürdeni lehetett. 

„Aranyoskám, ha hiszi, ha nem, én ebben a folyóban tanultam meg úszni…”, mondja egy bajsai néni, aki, amikor meglátta, hogy a folyó állapotát örökítjük meg, azonnal mesélni kezdett. 

„Ebben a folyóban minden megvolt. Úsztunk benne, apám még azt mesélte, hogy tán inni is lehetett belőle régen, olyan tiszta volt a vize. Tele volt hallal, pecáztunk itt sokat, aztán az volt a vacsora. És persze ugrattuk egymást, itt játszottunk egész nyáron, fürödtünk. Élveztük az életet. Most meg nézze meg, mi lett belőle…”, legyint a néni, majd szép lassan továbbáll, hozzátéve, hogy ebből már a jószág sem iszik, és bizony már locsolni sem mernek belőle, alig van benne víz is…

Évtizedek óta tart a szennyezés, szinte következmények nélkül

Egy 2011-ben végzett újvidéki egyetemi kutatás a Krivaja üledékének szennyezettségét vizsgálta. A kutatók szerint akkor a Krivajába közvetlenül vagy közvetve kerülő terhelés 66 százaléka ipari szennyvízből, 24 százaléka kommunális szennyvízből, 10 százaléka pedig mezőgazdasági – ezen belül sertéstelepi – eredetű vízből származott. A feketicsi mintavételi helyen különösen magas réz- és cinkszennyezést találtak. 

Több mint tíz évvel ezelőtt Topolyán és Bajsán rendszeressé váltak a tiltakozások a bűz és a Krivaja állapota miatt. 2015 júniusában a bajsai fórumon már név szerint az IM Topola, a Perutnina Ptuj, a Žibel és a Komgrad szerepelt a Krivaja elsődleges szennyezőiként. A korabeli vízminták alapján az organikus szennyezés forrását arra a területre vezették vissza, ahol a három nagy ipari létesítmény – IM Topola, Perutnina Ptuj–Topiko és Žibel – működött. A VOICE tényfeltárása szerint 2014-ben a tartományi felügyelő szabálysértési feljelentéseket tett a működésben feltárt szabálytalanságok miatt. A Perutnina Ptuj–Topikót első fokon elmarasztalták, de fellebbezés után új eljárást rendeltek el. 2016 elején az IM Topola és a Topiko Perutnina Ptuj ügyében felmentő ítélet született. A kibocsátóknak tíz évvel ezelőtt terveket kellett kidolgozniuk arra, hogyan érik el a szennyvízre vonatkozó határértékeket. A Žibel, a Perutnina Ptuj és a Komgrad beadta az akciótervét. A VOICE szerint az IM Topola esetében a felügyelő szabálysértési eljárást kezdeményezett az akcióterv elmaradása miatt, amit a vállalat vitatott. 

2018-ban a szenttamási önkormányzat arra figyelmeztetett, hogy a vízfolyásban a fekális eredetű szennyezés mellett nagy mennyiségű nitrogént és foszfort mutattak ki. A tartományi környezetvédelmi felügyelőség 2019-ben ellenőrzéseket végzett a topolyai ipari övezetben, és nyilvántartotta azokat az üzemeket, amelyek szennyvizüket a Krivajába engedték: ezek a Žibel, a Perutnina Ptuj, a Topolyai Vágóhíd voltak. Emellett akkor még Topolya község szennyvize is tisztítatlanul folyt a folyóba.  

A Krivaja medréből időről időre kikotorják a felhalmozódott iszapot, a szennyezési esetek után felügyelők érkeznek, vizsgálatok indulnak, a hatóságok intézkedéseket rendelnek el. Topolyán 2020-ban megkezdődött az új kommunális szennyvíztisztító építése, miközben egyes ipari üzemek is saját tisztítókat építettek. A helyzet 2022 nyarára látványosan javult: a bajsai környezetvédők későbbi beszámolója szerint a szennyezés és a bűz olyan mértékben csökkent, hogy azt már tartós fordulatnak gondolták. 

Csakhogy 2023-ban a Krivaja ismét „kifehéredett”. A Kishegyes térségében 2024 decemberében végzett vízvizsgálat eredménye szerint a Krivaja az ötödik, vagyis a legsúlyosabban szennyezett vízminőségi kategóriába került. A probléma decemberben és 2025 januárjában tetőzött, a környéken élők elviselhetetlen bűzről számoltak be. A beszámoló szerint a terhelés főként a topolyai ipari övezet felől érkezett. 

Több mint tíz évvel azután, hogy a topolyai szennyezőket név szerint megnevezték, a 2025-ös határidő lejárta után is súlyos problémaként beszélnek a Krivajáról. Pásztor Bálint 2026 júliusában maga is úgy fogalmazott, hogy a Krivaja állapota „valós és súlyos probléma”, amely különösen Bajsán és Kishegyesen jelent évek óta életminőségi, környezetvédelmi és egészségügyi gondot. Felidézte azt is, hogy már 2015-ben név szerint az IM Topola, a Perutnina, a Žibel és a városi szennyvíz szerepelt a fő terhelők között. 

A község szennyvíztisztója 2023 óta működik

A 2021-ben elkészült községi szennyvíztisztító akkor mindössze 25–30 százalékos kapacitással működött, mivel a szennyezőként azonosított ipari üzemek és a háztartások többsége nem volt rákötve. A beruházás értéke 626 millió dinár volt, ebből 526 milliót a Vajdasági Autonóm Tartomány biztosított. A használatbavételi engedélyt csak 2023-ban kapta meg. A topolyai önkormányzat 2024-es költségvetési dokumentuma már úgy fogalmaz, hogy sikeresen lezárult a próbaüzem, és megszerezték a használatbavételi engedélyt; a következő lépés a vízjogi engedély megszerzése volt. 

A községben nem hivatalos információkból megtudtuk, hogy a szennyvíztisztító működik, a legutóbbi mérés eredményei azt mutatják, hogy az onnan a Krivajába folyó tisztított víz megfelel az előírásoknak. Viszont azt is hozzátették, hogy a községi lakosság mintegy 25–30 százalékának van csak szennyvízelvezető csatornája, a többi kiépítése várat magára, mert azt az önkormányzat önerőből nem tudja finanszírozni.

A szerbiai jogszabályok nem adnak általános felhatalmazást arra, hogy a szennyvizet tisztítás nélkül folyókba engedjék. A vízügyi törvény szerint a szennyező anyagokat a közcsatornába vagy a befogadóba történő kibocsátás előtt el kell távolítani, a szennyvizet pedig az előírásoknak megfelelően kezelni kell. A valóság ugyanakkor jóval ellentmondásosabb: több szerbiai városnak továbbra sincs megfelelő központi szennyvíztisztítója. Újvidék is ilyen. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ugyanez automatikusan megengedett az ipari szennyvíz esetében. A Krivajába technológiai szennyvizet kibocsátó vállalatokra konkrét emissziós határértékek és tisztítási kötelezettségek vonatkoznak, ezért 2026-ban már nem az a fő kérdés, kaptak-e időt a technológiai alkalmazkodásra, hanem az, hogy a 2025 végéig tartó átmeneti időszak lejárta után ténylegesen teljesítik-e az előírásokat.

Mengyán Pletikoszity Ildikó: Ez egy szennyvízelvezető csatorna

Ez nem víz, ami a mederben van – mutatja Bajsán a medence mögötti területen Mengyán Pletikoszity Ildikó pszichológus, aktivista, aki több mint egy évtizede folyamatosan küzd azért, hogy élhetőbb legyen a környezet a faluban. 

„Júniusban a meleghullám idején elviselhetetlen bűz volt. Az akkor készült felvételekről látható, hogy melyik gyárból jön a szennyezés. Évtizedek óta úgy van, hogy amikor hangosabbak vagyunk, a médiához fordulunk, és valamilyen feljelentéseket írunk, akkor picit visszafogják magukat. De az tény, hogy kanalizációs minőségű folyadék van ebben a folyóban. Sokan azt hiszik, hogy ez egy szennyvízelvezető csatorna, aztán rácsodálkoznak, hogy valójában folyócska. Bajsa ennek a folyónak a partjára épült annak idején, virágzó kertészetek voltak a Krivaja partján egészen a hetvenes évekig. De az a szennyezés elenyésző volt ahhoz képest, ami most van”, mondja. Hozzáteszi, hogy korábban is történtek nagy szennyezések. 

„A szüleink generációja a 90-es években betemette a Krivaja medrét, és volt is közfelháborodás, aztán megoldották, hogy ne legyen szennyezés. 2012 óta viszont – lehet esetleg párhuzamot vonni a társadalmi folyamatokkal – ez a szennyezés nem áll meg. Bajsa és Kishegyes helyi közösség nagyon sokat tett, folyamatosan írjuk a feljelentéseket. Igaz, hogy kiépültek a szennyvíztisztító berendezések, de hiába vannak. Jó lenne, ha ezt a vizet valaki havonta ellenőrizné, hiszen nem kell keresni a szennyezőket, mindenki tudja, hogy kik ők. Az, hogy mi kénytelenek vagyunk bűzben élni, állandó stresszforrást jelent, mintha egy háborús hátországban élnénk. Topolya a második község a népességfogyás szempontjából. Egyébként van munkalehetőség, itt a vasút, az autópálya, közben az emberek folyamatosan mennek el innen. Közben turizmusról beszélünk, de kinek és minek?”, teszi fel a kérdést Ildikó, s emlékeztet, 2017-ben az Alkotmánybírósághoz is fordultak, de a mai napig nem kaptak választ. 

Topolya község nem tudja, kiket és hogyan büntettek meg az elmúlt években

Topolya községtől a közérdekű információkhoz való hozzáférés törvényére hivatkozva azt kérdeztük, az elmúlt öt évben mikor, kik ellen tettek feljelentést, és mi lett ezeknek a feljelentéseknek a sorsa. Fitz Ákos, a község felügyelőségi osztályvezetője aláírásával megküldött válaszban azt írják, hogy a helyi felügyelőség minden alkalommal elküldte a tényszerű megállapításokat a tartományi vízügyi felügyelőségnek, a polgárok által történt bejelentéseket is azonnal jelentették az illetékeseknek, és a feljelentéseket rendszeresen továbbították a Belügyminisztériumnak is, egészen pontosan az ökológiai bűnözés ellen küzdő csoportnak Szabadkán. Tekintettel arra, hogy a község nem folytat eljárásokat, és nem is ír ki büntetéseket, azt nem tudják, hogy kiket és hogyan büntettek meg a szennyezés miatt. Vagyis Topolya községnek nincs információja arról, hogy a bejelentései és feljelentései nyomán történtek-e lépések.  

Žibel: Előfordulhat, hogy tisztítás nélkül belefolyik a Krivajába a szennyvíz, mert a törvény ezt lehetővé teszi

A Žibel, amely állati melléktermékek feldolgozásával foglalkozik, évente 5,5 ezer tonna nyersanyagot dolgoz fel. A vállalat igazgatója, Rade Stanić azzal a panasszal kezdi, hogy állandóan támadják a vállalatot, azt állítva, hogy mindenkit lefizetnek azért, hogy a környezetvédelmi felügyelőségek jó eredményeket kapjanak. Kiemeli, hogy ennek ellenére mindig nyitottak voltak az újságírók felé. Nagyon sok a rosszindulatú kommentár, teszi hozzá.

„Nagyon sokan nem ismerik a törvényt, mi az, amit az lehetővé tesz. Amit mi feldolgozunk, valaha szemét volt, most állati mellékterméknek hívják, tehát valamilyen szinten környezetvédelemmel foglalkozunk, miközben tény, hogy szennyezők is vagyunk. A pletykák arról is szóltak, hogy dögöket dolgozunk fel, ami addig fajult, hogy bírósági ügy lett belőle, mert védeni akartuk a hírnevünket”, magyarázza Stanić.

Az igazgató elmondta, hogy a törvény szerint az idei év végéig kell megépülnie a szennyvíztisztítónak. 

„A megboldogult apámmal döntöttünk úgy, hogy belevágunk ebbe a beruházásba. 2017-ben kezdtük meg az elsődleges szennyvíztisztító építését, habár akkor a törvény még egyáltalán nem kötelezett bennünket erre. Az idei év végéig a törvény lehetővé teszi, hogy bizonyos mennyiségű szennyezett vizet beleengedjenek a vállalatok a fogadó vízbe. A mi érdekünk is azt diktálta, hogy meglegyen a tisztító, hiszen mi is itt élünk. Aztán két és fél évvel ezelőtt az UNDP támogatásának köszönhetően a legmodernebb tisztítót szereltük be. Negyedévenként vagyunk kötelesek ellenőrizni az ebből távozó vizet, de előfordul, hogy a felügyelőség rendkívüli ellenőrzéseket végez”, magyarázza.  

A tíz évvel ezelőtti elsődleges tisztítót most már fel kell újítani, és kihívás az is, hogy szakembert találjanak, aki kezeli ezeket a gépeket. 

„Ebben a munkában is előfordul, hogy az ember téved. Vannak gondjaink a membránokkal a másodlagos tisztítóban, de ezeknek a javításán, újításán folyamatosan dolgozunk. A paramétereket követjük, és végre megkaptuk a használati engedélyt is két év után. Az elsődleges tisztító kiépítése hatszázezer euróba került, a másodlagos pedig 550 ezer euróba, vagyis a kettő együtt 1,2 millió eurós beruházás. Ezek a tények, miközben állandóan támadnak bennünket. A szennyvíztisztító működtetése és fenntartása mintegy 50 millió dinárunkba kerül évente, továbbá hét ember folyamatosan, három váltásban dolgozik a tisztítóban”, magyarázza az igazgató. 

Kérdésünkre, miszerint ennek ellenére előfordul-e, hogy a szennyvíz tisztítatlanul belekerül a folyóba, az igazgató a következőket mondta: 

„Be kellene jelentenünk, ha tervezünk a Krivajába engedni egy bizonyos mennyiségű szennyvizet. Az illetékes miniszter volt nálunk látogatóban, s beszéltünk arról, hogy a törvény nem megfelelő. Nekünk nincs kapacitásunk a fennmaradó iszapot feldolgozni, pedig az hasznos, nekünk van is egy komposztálónk, de nem elegendő. Ez egy probléma. Akadnak extrém szituációk, amikor meghibásodás következik be, s nekünk van két régi lagúnánk, ahova engedhetjük a szennyvizet, majd később onnan visszaszivattyúzzuk, hogy megtisztítsuk, de ezeket két éven belül fel kell számolni a mostani előírás szerint, és ez szerintem nem jó megoldás. Ha például javítani kell, akkor lehet, hogy engedélyt kell kérnünk, hogy a vizet kiengedjük a Krivajába”, mondja az igazgató. 

Megjegyzésünkre, miszerint a július elsején készült felvételen látszott, hogy szennyezés történt, az igazgató azt mondta, igen, látszott, hogy volt valami hab, de ő abban a pillanatban nem volt a vállalatban, mert szabadságát töltötte. 

„A környezetvédelmi felügyelő még aznap kijött, s az ő adatai szerint a tisztított víz jobb állapotban van, mint a Krivaja vize, ami hozzánk érkezik. Ezek nem jelentősen jobb értékek, hiszen ha csak egy paraméter eltér, akkor a víz már az ötödik kategóriába tartozik. Azt sem szabad elfelejteni, hogy Topolya nagy részének nincs szennyvízcsatorna-hálózata, nekem személyesen sincs a saját házamban, miközben itt, a vállalatban egymillió euróért építettünk egyet”, szögezte le. 

Miért nem javul a Krivaja vizének állapota?

Ha a község szennyvíztisztója működik, a Žibel és a Perutnina Ptuj is megépítette a saját szennyvíztisztítóját, amelyek az esetek többségében állítólag zavartalanul működnek, akkor mi az oka annak, hogy a Krivaja vizének állapota nem javult? Ezzel kapcsolatos kérdéseinket megküldtük a Mezőgazdasági, Erdészeti és Vízgazdálkodási Tartományi Titkárságnak, azon belül a vízügyi felügyelőségnek, amelyben többek között arra kerestük a választ, milyen vizsgálatokat végeztek az elmúlt években, milyen eredmények születtek, betartották-e az előírásokat a vállalatok, és milyen büntetésekkel sújtották őket, amennyiben nem. Kerestük Jaksa Róbertet is, a Vajdasági Magyar Szövetség környezetvédelmi államtitkárát, hogy megtudjuk, az elmúlt hat évben hány alkalommal sikerült napirendre tűzni és milyen megbeszéléseken a Krivaja ügyét. Milyen méréseket végzett a minisztérium, illetve az illetékes felügyelőségek? Milyen állapotban van a Krivaja bajsai szakasza? Járt-e Topolyán, illetve Bajsán az elmúlt hat évben, látta-e az állapotokat a helyszínen, beszélt-e az ott élő polgárokkal? Milyen lépéseket terveznek tenni a jövőben? Mit tart Vajdaság legnagyobb környezetvédelmi problémájának? Tételesen melyek azok az eredmények, amelyeket államtitkárként elért, amire büszke, hogy az elmúlt hat évben sikerült rájuk megoldást találni a VMSZ és a személyes kezdeményezésére? Kérdéseinket július 21-én küldtük meg a minisztériumi címre, azóta választ nem kaptunk. 

A cikk nyomtatott változata a Családi Kör szeptemberi számában jelent meg. Fizessen elő a magazinra! Tel: 064/470-44-99, e-mail: info@csaladikor.com