Amikor Aleksandar Vučić szerb elnök bemutatta a szerbiai életszínvonal javítását célzó új intézkedéseket, egyben elképesztő gazdasági mutatókat is vázolt. Elmondta, hogy Szerbia az elmúlt nyolc évben az egész Európai Uniót és régiót tekintve az ötödik helyen áll a reál-GDP növekedési ütemét tekintve, jövőre pedig bizonyos gazdasági mutatók alapján az elsők leszünk. Ha azonban távolabbra tekintünk a múltba, a statisztika megmutatja, hogy Szerbia korántsem áll irigylésre méltó helyzetben – írja a Nova ekonomija.
„Körülbelül 36,8 százalékkal növekedtünk, szemben az EU 13 százalékos átlagos növekedésével, míg a keresetek reálértéken 71 százalékkal, a nyugdíjak pedig 57 százalékkal emelkedtek. Idén azzal számolunk, hogy az éves infláció 3 százalék körül alakul, és ennek megfelelően minden 3 százalék feletti emelés valójában jelentős növekedést jelent” – mondta Vučić.
Támogassa a független vajdasági magyar újságírást!
Havi 5 euróért reklámmentesen olvashatja portálunkat és a PLUSZ rovat tartalmait.
Tovább az előfizetési oldalra: Kártyás előfizetés (ÚJ) – Banki átutalás vagy Paypal
De valóban így van ez? Megvizsgáltuk, mi volt a helyzet az országban és a régióban 2012-ben – amikor a Szerb Haladó Párt (SNS) hatalomra került –, és 2025-ben, több mint egy évtizeddel később.
A GDP 2012 és 2025 közötti kumulatív növekedését kiszámítva tisztán látszik, hogy Szerbia majdnem a legrosszabbul teljesített. Szerbia reál-GDP növekedése 39,52 százalék volt, ami a harmadik legalacsonyabb érték. Ennél csak Bulgária (37,55 százalék) és Észak-Macedónia (37,75 százalék) szerepelt rosszabbul.
„A GDP növekedésére leginkább a külföldi működőtőke-beáramlás, a hazai termelés bővülése, az építőipar és a fiskális konszolidáció volt hatással, aminek köszönhetően Szerbia vonzóbbá vált a befektetések számára” – nyilatkozta a Nova ekonomija lapnak Bojan Stanić, a Szerbiai Gazdasági Kamara munkatársa.
Szerinte Magyarország és Horvátország nagyobb kumulatív GDP-növekedésében az Európai Uniós tagság volt a döntő tényező, míg Albánia növekedésére leginkább az alacsony bázis hatása nyomta rá a bélyegét.
Szavai szerint a hazai gazdaságnak az elkövetkező két évben továbbra is növekednie kellene az EXPO kiállításhoz kapcsolódó nagy beruházási ciklus miatt.
„2028-tól kezdődően, amikor az EXPO rendezvény és a kísérő projektek befejeződnek, kérdéses, hogy Szerbia képes lesz-e az eddigi ütemben folytatni a növekedést. Ez nagyban függ majd az európai uniós integrációtól” – mutatott rá Stanić.
A következő paraméter, amely jobban megmutatja egy ország gazdaságának méretét a többiekhez képest, a vásárlóerő-paritáson (PPP) számolt GDP. Ez a mutató azt jelzi, hogy mit ér a GDP a gyakorlatban, vagyis mit lehet „megvenni és megengedni magunknak” ezzel a gazdasági növekedéssel. Szerbia itt is a szégyenpadon ül, hátulról a harmadik. A vásárlóerő-paritásos GDP 112,6 százalékkal nőtt, míg például Montenegróban 157,5 százalékos volt a növekedés.
A szerbiai PPP GDP 2012-ben 104,47 milliárd dollárt tett ki, 2025-ben pedig 222,08 milliárd dollárt.
A bérek kisebb mértékben nőttek Horvátországban, Montenegróban, Észak-Macedóniában és Albániában, és nagyobb mértékben Boszniában, Romániában, Bulgáriában és Magyarországon.
A statisztikák azonban azt mutatják, hogy a nyugdíjak lassan nőttek az SNS hatalomra kerülése óta. 2012-ben az átlagos havi nyugdíj Szerbiában 25 033 dinár volt, 2025-ben pedig mindössze 50 687 dinár, ami 102 százalékos növekedést jelent. A montenegrói, magyar, macedón, bolgár és egyéb nyugdíjasok nagyobb emelést kaptak ebben az időszakban.
Más mutatókat tekintve Szerbia mégis az élmezőnyben van – igaz, ha azt nézzük, mennyivel drágultak az élelmiszerek, a szolgáltatások és általában az árak. A kumulatív infláció Szerbiában 2012 és 2025 között eléri a 74,64 százalékot. Ez azt jelenti, hogy átlagosan egy olyan termék, amely ma 470 dinárba kerül, 2012-ben körülbelül 270 dinárba került, azaz nagyjából 200 dinárral volt olcsóbb.
Ugyanígy egy heti bevásárlás a szupermarketben, amely ma 3 000 dinárba kerül, a 2012-es árakon számolva körülbelül 1 718 dinár lenne.
Stanić kifejti, hogy a magas kumulatív infláció a külföldi tőkebeáramlás, az egyre drágább energiaforrások importja, valamint a bérek és nyugdíjak emelését célzó állami politika következménye, amely növelte a lakosság rendelkezésére álló jövedelmet.
„A magasabb infláció önmagában nem feltétlenül jelent problémát mindaddig, amíg nem haladja meg a célsávot, mint ahogyan az 2023-ban és 2024-ben történt, amikor egy időszakban kétjszámjegyű inflációnk is volt” – mondta Stanić.
„Másrészt a bérek és nyugdíjak emelését célzó állami politika szintén bizonyos inflációs nyomást gyakorolt, mivel növelte a rendelkezésre álló jövedelmet és a keresletet” – magyarázza Stanić.
Ennek ellenére hangsúlyozza, hogy az életszínvonal értékeléséhez fontosabb a bérek és nyugdíjak reálnövekedését vizsgálni, vagyis azt, hogy ezek emelkedése mennyivel haladta meg az árak növekedését.
Fotó: Pixabay
