Szerbiában és világszerte október 1-jén tartják az idősek világnapját. A statisztikai adatok szerint Szerbia lakosságának egyötöde 65 évnél idősebb, ami mintegy másfél millió embert jelent. Snežana Šantić, a Stari grad Nyugdíjas-egyesület elnöke a szerb köztévének arról beszélt, hogy az idősek az egészségügyi problémák és az alacsony nyugdíjak mellett egyre gyakrabban szembesülnek a magánnyal is.
Šantić szerint a méltóságteljes időskorhoz elengedhetetlen a társasági élet és az aktivitás, ugyanakkor az állam szervezettebb segítségére is szükség lenne: az otthoni segítségnyújtástól és az idősek nappali ellátásától kezdve a könnyebben hozzáférhető gondozásig és elhelyezésig.
Támogassa a független vajdasági magyar újságírást!
Havi 5 euróért reklámmentesen olvashatja portálunkat és a PLUSZ rovat tartalmait.
Tovább az előfizetési oldalra: Kártyás előfizetés (ÚJ) – Banki átutalás vagy Paypal
Mint mondta, nem könnyű nyugdíjasnak lenni és megöregedni, elsősorban az életkor előrehaladtával jelentkező betegségek miatt, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy ez nem törvényszerű, és idősebb korban is lehet aktív életet élni.
Elmondása szerint maga is mindennap ügyel az egészségére: korán kel, és naponta akár 10–15 kilométert is gyalogol. Egyesületi elnökként azonban nap mint nap találkozik más idős emberek problémáival.
“Nemcsak az egészség és nemcsak az alacsony nyugdíj jelent problémát: a magány a legnagyobb gond” – mondta Šantić.
Hozzátette, a magány nem kizárólag az időseket érinti, hanem sok fiatalabb embert is, különösen azokat, akik egyedül, társ nélkül maradnak, de még olyanok is küzdhetnek vele, akik családban élnek.
A magány leküzdésének egyik módja szerinte az, ha az ember kimozdul otthonról, társaságba jár és aktív marad.
Fontosnak tartja, hogy az idősek elfoglaltságot találjanak maguknak, olyasmit, ami kitölti az idejüket és azt az érzést adja számukra, hogy továbbra is hasznosak. Ez lehet valamilyen, életük során elsajátított készség, de akár humanitárius munka is.
A generációk közötti kapcsolatról szólva arra is felhívta a figyelmet, hogy a nagyszülők sokszor egyfajta „szolgáltatássá” válnak, akiknek az a feladatuk, hogy vigyázzanak az unokákra és dédunokákra.
Szervezettebb állami segítségre lenne szükség
A négy fal közül való kimozdulás azonban nem minden idős ember számára egyformán egyszerű. Šantić szerint vannak, akik fizikai vagy pszichés okok miatt nehezen vagy egyáltalán nem tudják elhagyni otthonukat.
A Stari grad Nyugdíjas-egyesületnek van önkéntes szolgálata, Šantić szerint azonban az idősek gondozását állami szinten sokkal szervezettebben kellene megoldani.
Úgy véli, szükség lenne többek között szervezett otthoni segítségnyújtásra, ápolói támogatásra és idősek számára kialakított nappali ellátóhelyekre.
Utóbbiakban az idősek a nap egy részét tölthetnék el, hasonlóan ahhoz, ahogyan a dolgozó szülők napközben óvodába viszik gyermekeiket.
Šantić szerint több olyan intézményre is szükség lenne, ahol az idős embereket gondozzák és ellátják, és különösen fontosnak tartja az állami fenntartású intézmények számának növelését.
Szerinte a fiatalabb generációk időnként túlságosan is hozzászoknak a nagyszülők segítségéhez, és nem gondolnak arra, hogy képességeik és egészségi állapotuk egyik napról a másikra megváltozhat.
Šantić az idősek anyagi helyzetéről is beszélt, és az alacsony nyugdíjak, valamint a szegénység problémájára is felhívta a figyelmet.
Mint mondta, Szerbiában egymillió ember él a szegénységi küszöb alatt. Állítása szerint ez hivatalos állami adat, amelyet Szerbia az Európai Uniónak is továbbít.
A méltóságteljes időskorhoz szerinte olyan szervezett szolgáltatásokra lenne szükség, mint az otthoni ápolás és a háztartási segítségnyújtás.
Az idősek világnapja alkalmából Šantić azt kívánta mindenkinek, hogy érje meg az időskort, és méltósággal öregedhessen meg.
