Az élelmiszer-biztonság gyakran inkább a termelők lelkiismeretére van bízva, mintsem szigorú állami ellenőrzésre – figyelmeztetett a Korrupcióellenes Tanács a szerbiai élelmiszer-biztonságról szóló új jelentésében, melyről az N1 adott hírt.
A tanács a Szerbiában működő élelmiszer-biztonsági rendszert vizsgálta meg.
Támogassa a független vajdasági magyar újságírást!
Havi 5 euróért reklámmentesen olvashatja portálunkat és a PLUSZ rovat tartalmait.
Tovább az előfizetési oldalra: Kártyás előfizetés (ÚJ) – Banki átutalás vagy Paypal
A most közzétett jelentés szerint a legnagyobb rendszerszintű problémát a különböző minisztériumok és felügyeleti szervek közötti hatáskörmegosztás jelenti.
„Az élelmiszerek ellenőrzése a Mezőgazdasági, Erdészeti és Vízgazdálkodási Minisztérium – az állategészségügyi, növény-egészségügyi és mezőgazdasági felügyelet –, valamint az Egészségügyi Minisztérium – a közegészségügyi felügyelet – között oszlik meg. A hatáskörök átfedése, illetve a törvényben meghatározott illetékességi határok elégtelen tisztázása miatt a felügyeleti szervek gyakran egymásra hárítják a felelősséget. Emiatt az előállítási és forgalmazási lánc egyes szakaszai megfelelő ellenőrzés nélkül maradnak, például a vendéglátóhelyek, a gyorséttermek és a zöldségpiacok” – állapítja meg a jelentés.
A dokumentum szerint a batajnicai Nemzeti Referencialaboratóriumok Igazgatósága ugyan megnyílt, de teljes kapacitását még nem használják ki, és törvényben meghatározott feladatköreit sem valósították meg maradéktalanul. Szerbia továbbra is nagymértékben támaszkodik az élelmiszermintákat vizsgáló, engedéllyel rendelkező magán- és állami laboratóriumokra, amelyeket legtöbbször nem átlátható eljárásban választanak ki.
„A jogrendszer nem gyakorol kellő megelőző hatást a szabályszegőkre, tekintettel az enyhe büntetési gyakorlatra és az eljárások lassúságára. A felügyeleti szervek feljelentéseket tesznek, ám a szabálysértési és gazdasági bűncselekmények miatt indított eljárások jelentős része elévül, mielőtt a bíróságok jogerős ítéletet hoznának. A nagy termelők és kereskedelmi láncok által kiszabott bírságok gyakran jelképes összegűek ahhoz a nyereséghez képest, amelyet a nem biztonságos termékek értékesítésével elérnek. Így gazdaságilag kifizetődő lehet vállalni a kockázatot” – olvasható a jelentésben.
A tanács hozzáteszi: a törvény szigorú ellenőrzéseket ír elő, ám a szabályozás önmagában nem oldja meg a helyszíni ellenőrzésekhez szükséges munkaerő hiányát.
„Az állategészségügyi, növény-egészségügyi és közegészségügyi felügyelők száma jóval elmarad a tényleges szükségletektől. Egyetlen felügyelőnek gyakran hatalmas területet és több ezer létesítményt kell ellenőriznie, ami lehetetlenné teszi a rendszeres hatósági vizsgálatokat. Emiatt többnyire csak a polgárok bejelentései nyomán intézkednek” – állapítja meg a tanács.
A jelentés szerint az élelmiszer-értékesítés korszerű formái meghaladták a jelenlegi jogi szabályozás kereteit.
„A közösségi oldalakon keresztül folytatott, nem regisztrált értékesítés jogi szempontból nehezen ellenőrizhető. A felügyeleti szervek törvényben meghatározott lehetőségei korlátozottak a magáningatlanok és a nem bejegyzett vállalkozások ellenőrzésére. Emellett a gyorsan romló élelmiszerek – például a tejtermékek, a tojás és a hús – szabályozott piacokon kívüli értékesítése továbbra is jelen van, mivel a helyi kommunális szolgálatok és a köztársasági felügyeleti szervek nem alkalmazzák megfelelően a büntető rendelkezéseket” – írja a tanács.
A jelentés kitér arra is, hogy bár a HACCP-rendszer – az élelmiszer-biztonsági önellenőrzés rendszere – bevezetése minden élelmiszerrel foglalkozó szereplő számára törvényi kötelezettség, az állam nem biztosított kellően rugalmas könnyítéseket és egyértelmű eljárásokat a kisebb termelők, például a vidéki gazdaságok számára.
Ennek következtében sok kis termelő a szürke zónában működik, mert nem tudja teljesíteni azokat a bonyolult és költséges adminisztratív követelményeket, amelyeket a törvény a kis- és nagytermelőkre egyaránt előír.
„A feltárt jogszabályi hiányosságok alapján arra lehet következtetni, hogy a megosztott hatáskörök és a felügyelők hiányának együttes hatása olyan rendszert eredményez, amelyben az élelmiszer-biztonság gyakran inkább a termelők lelkiismeretére van bízva, mintsem szigorú állami ellenőrzésre” – figyelmeztet a Korrupcióellenes Tanács.
A vendéglátóhelyeket, a gyorséttermeket és zöldségpiacokat gyakran nem ellenőrzik (Fotó: Pixabay)
