Égő francia utcák, erőszakos tüntetések Albániában Trump pedig nagyhatalmi önkénnyel vetne véget az ukrán háborúnak – Átlapoztuk a világsajtót

Franciaországban az erőszak és a fosztogatás beárnyékolja a magas árak elleni tüntetéseket. A polgármesterek arról számolnak be, hogy a tüntetők megostromolták a városházákat, fosztogattak és megfenyegették az alkalmazottakat. Az utcai harcok során félezer rendőr sebesült meg és legalább kétezer tüntetőt tartóztattak le. Macron francia államfő elítélte az erőszakot és a kormány több városban kijárási tilalmat vezetett be kiskorúak számára. – Trump Putyinnal és Hszivel akar találkozni az ukrajnai háború lezárása érdekében, csak éppen Zelenszkijt hagyta ki, Berlin viszont ragaszkodik Ukrajna részvételéhez. Trump szerint azonban az ukrán elnök „nem lenne valódi segítség” a béke elérésében. Oroszország közben folytatja támadásait Ukrajna ellen. – Albániából is tüntetésekről érkeznek hírek, Izraelben pedig kedden tartják a parlamenti választásokat. – Átlapoztuk a világsajtót Londontól Tokióig és Stockholmtól São Paulóig.

Erőszakos tüntetések Franciaországban

Az amsterdami De Telegraaf című legnagyobb példányszámú, konzervatív-populista napilap ezt írja:

„Bárki, aki a pusztítás képeit látja, háborús övezetre gondol. Sok francia is így nevezi ezt: gerillaháború és polgárháború. A hatóságok szerint a zavargásokat radikális csoportok szították, akik szándékosan eltérítették a diáktüntetéseket. De nem mindenki látja ezt így. A baloldali elnökjelölt Mélenchon a kormányt és a rendőrséget hibáztatja, azt állítva, hogy ők szították az erőszakot. Ez a tények veszélyes eltorzítása. Egy már amúgy is turbulens és bizonytalan világban Franciaország instabilitása aggasztó, különösen a jövőre esedékes elnökválasztás fényében. Az a tény, hogy a tüntetéseken tapasztalható elfogadhatatlan erőszakot nem ítélik el egyhangúlag, csak súlyosbítja ezeket az aggodalmakat.”

„Vitathatatlan, hogy az erőszak elkövetőinek szembe kell nézniük a következményekkel” – érvel a londoni The Independent című online napilap és így folytatja:

„De az is igaz, hogy a kormánynak lehetősége volt beszélni a tüntetők képviselőivel – a diákok és a munkások klasszikus francia keverékével, amely most lendületet vesz az újjáéledő Sárga Mellényes mozgalom révén. A hatóságok meghallgathatták volna a panaszokat, megértést mutathattak volna, és megoldásokat kínálhattak volna. Ehelyett Macron elnök kormánya utasította a rendőrséget a túlzott erőszak alkalmazására. Sokan súlyos sérüléseket szenvedtek a rendőrségi fegyverektől, mivel a hatóságok kontraproduktív brutalitással reagáltak. Nem csoda, hogy ezért szakszervezeti tagok és mások is csatlakoztak a tiltakozó mozgalomhoz. A magas megélhetési költségek és az üzemanyagárak miatti frusztrációhoz hozzájárul a nemzeti pesszimizmus és bizonytalanság általános érzése.”

A sanghaji Jiefang Ribao című állami napilap vendégkommentátora meg van győződve:

„A zavargások mélyebb problémákat tárnak fel. Franciaországra magas államadóság nehezedik, ami arra kényszeríti a kormányt, hogy csökkentse a szociális kiadásokat. Ehhez járul még a növekvő infláció és a növekvő munkanélküliség. A kormánynak nincs parlamenti többsége és gyakorlatilag tehetetlen – a reformprojektek ezért elakadtak. A politikai központ tovább gyengül, egyre nagyobb teret engedve a szélsőségeseknek. Az előrehozott választások ezért ismét elképzelhetők. De az is lehetséges, hogy talán az eszkalálódó tömegtüntetések is, mint például a 2022-es sárga mellényes mozgalom, hamarosan feledésbe merülnek. Vagy talán tovább fognak fajulni. A szélsőjobb, akárcsak a szélsőbal, megpróbálja a tüntetéseket saját céljaira kihasználni. Ráadásul Franciaország – politikai és társadalmi dilemmájával – nem elszigetelt eset Európában.”

Kemény figyelmeztetés, írja a barcelonai La Vanguardia című spanyol-katalán közép-liberális, monarchista napilap a franciaországi tüntetéseken tapasztalható erőszakról:

„Az úgynevezett »takarékos« országok, élükön Németországgal, megszorításokat követelnek, míg egy másik blokk, a »kohézió barátai« néven emlegetett, Spanyolországot és Olaszországot magában foglaló blokk, több pénzt követel. Az európai vezetésnek tanácsos lenne meghallania ezeknek a tüntetéseknek a hangját, hogy megfékezhesse a polgárok növekvő elégedetlenségét. Vannak olyan országok, mint Franciaország, amelyek magas adósságszinttel rendelkeznek, és már nem tudják kielégíteni polgáraik igényeit, mert költségvetésük ezt egyszerűen nem engedheti meg magának. (…) Ami Franciaországban történik, nem hagyhat bennünket közömbösen.”

Az erőszak nem helyettesítheti a politikát, írja a madridi El Mundo című közép-jobboldali napilap az aggasztó ideológiai radikalizálódásról:

„A hétvégén Franciaország utcáin végigsöprő erőszakhullám a köztársasági rend elleni tűrhetetlen támadást jelent. Ami a romló életkörülmények elleni diáktüntetésekkel kezdődött, az városi gerillaháború, szervezett fosztogatás és a középületek rombolásának jeleneteivé fajult. (…) Franciaország aggasztó ideológiai radikalizálódással néz szembe. A rendőrség elleni szlogenek és a hatalmi központok elleni támadások nyílt ellenségeskedést fejeznek ki a demokratikus állammal szemben. (…) Franciaországnak válaszokra van szüksége a társadalmi és gazdasági válságra. De ezeket csak akkor lehet megtalálni, ha az erőszak nem váltja fel a politikát és a vandalizmus nem szorítja ki a társadalmi kohéziót.”

A londoni Al Araby Al-Jadeed című pánarab napilap megjegyzi:

„Beszédében Macron elnök kitartóan figyelmen kívül hagyta a tüntetők követeléseit. Az erőszakra összpontosított és a radikális baloldalt hibáztatta érte. Ezzel félreérthetetlenül jelezte a tüntetőknek, hogy nem az ő érdekeiket képviseli, hanem a gazdasági és politikai elit érdekeit. Figyelemre méltó, hogy a világ egyik legfontosabb országának elnöke kitartóan figyelmen kívül hagyja a haragot és a tiltakozást tápláló társadalmi valóságot. Ezzel az állásponttal Macron valószínűleg tovább szítja a tüntetéseket, ahelyett, hogy hozzájárulna azok csillapításához.”

A tokiói Asahi Shimbun című, 1879-ben alapított újság, amely reggel 5,1 millió és este 1,55 millió példányszámban jelenik meg és a világ harmadik legnagyobb közép-baloldali, liberális napilapja így ír:

„Macron nem hallgatta meg eléggé az embereket és nem törekedett a megértésükre. A politikusoknak fel kell ismerniük, hogy a közelmúltbeli erőszakért való felelősségre vonás nem tudja helyrehozni a társadalom megosztottságát. Franciaországnak újjá kell építenie küszködő állami költségvetését, miközben egyidejűleg be kell fektetnie a jövő generációiba. Ezek a kihívások Japán számára is ismerősek. Nem a jelenlegi közvélemény-kutatási számok által vezérelt populista politikára van szükség, hanem a fiatalokkal való komoly együttműködésre.”

A pekingi Huanqiu Shibao állami napilap meg van győződve arról, hogy:

„A közelmúltbeli hatalmas zavargások túlságosan is világossá teszik, mennyire fontos Kína számára a belső stabilitás. Az európai utcákon tapasztalható nyugtalanság szöges ellentétben áll Kína stabil társadalmi életével, amelyet politikai rendszerünknek és saját fejlődési utunknak köszönhetünk. Ez tükröződik országunk stabil gazdasági növekedésében is. Bár Kínában is vannak kihívások, a polgárok bízhatnak abban, hogy ezeket következetes modernizációs politikával le lehet győzni.”

Trump Putyin mellé állt

A stockholmi Dagens Industri című gazdasági napilap bírálja Trump amerikai elnök hozzáállását Oroszországhoz az Ukrajna elleni agressziós háborúban:

„Az elmúlt napokban Trump tovább destabilizálta a világot. Először arról szóltak a hírek, hogy Putyinnal megállapodás született a szankciók enyhítéséről és több millió tonna orosz dízel üzemanyag szállításáról az Egyesült Államokba. Ezután a média arról számolt be, hogy az Egyesült Államok csökkentette a hírszerzési információk megosztását Ukrajnával és hogy korlátozták Ukrajna hozzáférését a Starlinkhez. Végül Trump azt is kijelentette, hogy Ukrajnának új elnökre van szüksége. A felháborodás önmagában nem segít. Európának több katonai és politikai támogatást kell nyújtania Ukrajnának, olyan módon, ami valódi változást hoz.”

Az oslói Verdens Gang című független napilap ezt jegyzi meg:

„Kínos Trump számára, hogy nem sikerült meggyőznie Oroszországot a háború befejezéséről. Talán most azt hiszi, hogy az egyetlen járható út  Ukrajna megadásra kényszerítése. Ahogy a legtöbb amerikai és európai politikus tudja, ez nem oldana meg semmilyen problémát, és nemcsak erkölcstelen, de rövidlátó is lenne, mert veszélyesebbé tenné Oroszországot – az Egyesült Államok számára is. Zelenszkij minden elképzelhető módot megpróbált, és érthető az őszinte kétségbeesése és magára hagyottságának érzése. Ráadásul mindez nem személyesen őt érinti, hanem az általa képviselt ukrán népet, akik Trump és Putyin barátsága miatt szenvednek. A remény az, hogy valaki megállítja Trumpot, mielőtt a következmények túl súlyosak lennének. Az az elképzelés, hogy majd magától észhez tér, naiv.”

Az O Estado de São Pauló című, Brazília egyik legrégibb és legjelentősebb napilapja egyértelműen kijelenti:

„Kijevre gyakorolt ​​nyomásával Trump gyengíti az USA tárgyalóerejét. Ukrajnának évekbe telt, mire jelentős gazdasági veszteségeket okozott az orosz agresszornak anélkül, hogy partnerei jóváhagyására lett volna szüksége. Most drónjai orosz finomítókat és más létesítményeket támadnak, amelyekre Oroszországnak szüksége van a hadigazdaság és az export számára. Pontosan azért, mert a támadások most kezdenek hatni, Washington meg akarja őket állítani. Az USA semmit sem kap cserébe Moszkvától; ehelyett csökkenti a mozgásterét. Putyin időt nyerhet. Washington számára nem nehéz nyomást gyakorolni Kijevre – az igazi kihívás az lenne, hogy változást idézzen elő Moszkvában, és megmutassa Putyinnak, hogy a várakozás nem kifizetődő.”

Republikánusok bírálják Trumpot, írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung című polgári-konzervatív napilap:

„Marco Rubio, az Egyesült Államok külügyminisztere megpróbálta bagatellizálni Donald Trump elnök azon döntését, hogy végrehajtási rendelettel határozatlan időre felfüggeszti az Oroszország elleni szankciócsomagot. Rubio szombaton azt mondta, hogy Trump először elemezni akarja a vámok és szankciók hatását a globális és az amerikai gazdaságra. Több republikánus is bírálta ezt a lépést. Thom Tillis szenátor a Moszkvával kötött dízelmegállapodásra utalva azt mondta: »Ha az elnök valóban csökkenteni akarja az energiaárakat, akkor ezt az iráni kérdés megoldásával teheti meg – nem pedig a Vlagyimir Putyinnak tett szívességgel.« Míg Volodimir Zelenszkij ukrán elnök azzal vádolta Trumpot, hogy »megjutalmazta« Putyint, a Kreml viszont »történelmi pillanatnak« nevezte a lépést. Rubio tagadta, hogy Washington szándékosan állította volna le a Starlink műholdas internethálózatot, amelyet Kijev katonai célokra használ. Zelenszkij egy vasárnap megjelent NBC-interjúban azt mondta, hogy az Egyesült Államok rövid megszakítás után újra ellátta Ukrajnát az orosz rakétatámadások elleni védekezéshez szükséges kulcsfontosságú hírszerzési információkkal.”

A stockholmi Dagens Nyheter című bulvárlap figyelmeztet:

„Ismét itt vannak a szentségtelen szövetségek. Oroszország látszólag diplomáciai úton akarja megoldani az ukrajnai háborút. De nem a szenvedő Ukrajna bevonásával, hanem az USA-val és Kínával folytatott találkozó révén. Putyin számára ez előnyös békéhez vezethet, ha Ukrajnát kapitulációra kényszeríti. Továbbá Oroszország meghatározó szereplőként jelenne meg a többi nagyhatalom mellett, amelyek kijelölik befolyási övezeteiket. Számunkra Európában ijesztő kilátás, hogy a nagyhatalmak kontinensünk térképének újrarajzolásában találnak közös nevezőt.”

A Kyiv Post című, legrégibb angol nyelvű közép-jobboldali ukrán napilap  ezt írja:

„Az európai állam- és kormányfők túl későn jöttek rá, hogy Putyin megnyugtatása semmit sem ér el. Most úgy tűnik, Trump Schröder, Hollande, Merkel, Macron és mások hibáit ismétli. A legújabb ajándék Putyinnak igazi vágyálom az utóbbi számára: egy nagyhatalmi csúcstalálkozó, ahol Oroszország, Kína és az USA megteheti azt, amit a nagyhatalmak akarnak – feloszthatja a világot befolyási övezetekre. Putyin számára ez egy jaltai konferenciával érne fel.”

Ukrajna a közelmúltban panaszkodott a Starlink műholdhálózat szolgáltatásának csökkentése miatt. A madridi El País című közép-jobboldali napilap ezt jegyzi meg:

„Ez bonyolítja a katonai műveleteket és az orosz drónok elleni küzdelmet, mivel a műholdas kommunikáció elengedhetetlen az ukrán fegyveres erők és egységeik frontvonalbeli koordinációja számára. A tanulság világos: a saját infrastruktúra feletti ellenőrzés hiánya túl nagy árat jelent az EU számára. Nem korlátozódhat pusztán a szabályozásra, hanem fel kell készülnie a hatalom és a befolyás gyakorlására is. Ehhez saját műholdakra van szüksége.”

A trondheimi Adresseavisen című, legrégibb norvégiai, 1767-ben alapított konzervatív regionális napilap az oslói tárgyalásokat  kommentálva ezt írja:

„Oroszország agresszív háborújával civileket öl, Donald Trump pedig megkönnyíti Putyin dolgát. Az árulás hatalmas, a transzatlanti együttműködést eddigi legnagyobb válságába taszítja. Norvégia számára ez kötéltánc. Egyrészt szövetségesként akarja megtartani az Egyesült Államokat, másrészt el akar határolódni Trump legvadabb lépéseitől. De nem történt-e már meg a legrosszabb döntés Európa számára? Egy demokráciaellenes szuperhatalom jelenleg erőszakkal próbálja meg átvenni az irányítást egy szomszédos ország felett.”

Európa hanyatlásáért felelősökről ír a varsói Rzeczpospolita című gazdasági és jogi napilap és az AfD vezetőjének ukrajnai háborúval kapcsolatos kijelentéseivel foglalkozik:

„Alice Weidel, az AfD vezetőjének Economist-interjújában Ukrajna támogatásának leállítását szorgalmazta és kijelentette, hogy Kijev már elvesztette a háborút. Weidel ezzel érzelmi reakciókat váltott ki. »Lehullottak az álarcok!« jelentette ki sok kommentátor. A valóságban azonban soha nem voltak álarcok, és Európában sokan egyszerűen inkább vakok maradnak. A NATO európai tagállamai izmaikat fitogtatják, és egy esetleges orosz támadásra készülnek. A kormányok a fegyveriparba és a katonai felszerelésekbe fektetnek be. De minél nyugatabbra haladunk a keleti határtól, annál inkább más kihívásokkal foglalkoznak a társadalmak: migrációval, emelkedő megélhetési költségekkel, munkanélküliséggel, inflációval és a jövőtől való félelemmel. A katonai fölény gyakran meghatározza a csatatér kimenetelét, de sok háborút éppen a társadalomban uralkodó hangulat miatt veszítettek már el. Az Oroszország és Ukrajna közötti háború kimenetele egész Európa jövőjét fogja meghatározni. Ezért olyan lesújtó az európai államokban tapasztalható stratégia és mozgósítás hiányának érzése. Ami még rosszabb: azok, akik Európában hatalmon vannak, Európa jelenlegi gyengeségének és hanyatlásának legfőbb közvetlen okai.”

Aggasztó albániai helyzet

A rigai Diena című liberális napilap is foglalkozik az albániai helyzettel:

„A 13 éve hatalmon lévő Edi Rama miniszterelnök ellen folyó albániai tüntetések egyre erőszakosabbá válnak. Ennek ellenére nem keltenek nagy nemzetközi figyelmet – valószínűleg azért, mert a hangsúly más európai országokban, élükön Franciaországgal, zajló társadalmi nyugtalanságon van. Ugyanakkor a tömeges tüntetések – amelyek korántsem mindig békések – Albániában a mindennapi politikai élet részét képezik. A végtelen instabilitást általában a korrupcióval és a rossz kormányzással, vagy olyan erők külső beavatkozásával magyarázzák, amelyek helytelenítik Albánia nyugatbarát irányvonalát. Bár mindez igaz lehet, nem ez a kiváltó ok. A valódi probléma az északi geęga nép és a déli toszk nép közötti történelmi gyökerű kulturális különbségekben rejlik, amelyek a politikára is hatással vannak.”

A tiranai Gazeta Tema, a Szocialista Párt által támogatott közép-baloldali napilap ezt írja:

„Többnapos erőszakos tüntetések után sem hagyja magát megosztani és erőszakspirálba sodródni az albán társadalom. A tüntetéseket hivatásszerűen működő, álarcos elkövetők csoportja vezeti, akik tudják, hogyan kell Molotov-koktélokat dobálni és harci technikákat alkalmazni. Ez arra utal, hogy ezek nem spontán összecsapások, hanem inkább egy megtervezett látványosság. A letartóztatott tüntetők gyakran Koszovóból érkeznek, és arról számolnak be, hogy ők fizették az utazást és a szállást. Biztonsági erőink kötelessége azonosítani az erőszakos ügynökök hálózatának kiképzőit és szponzorait. A tiranai tüntetések nem a lakosság tömegfelkelését jelentik, és nem taszították az országot erőszakos orgiába.”

Választások Izraelben

Izrael kedden parlamenti választásokat tart. A Bangkok Post című, Thaiföld legrégibb angol nyelvű konzervatív napilapja azonban nem hisz semmilyen változásban:

„A fő ellenzéki jelölt, Gadi Eisenkot, csak stílusában tűnik ki a többiek közül, politikai nézeteiben nem. Támogatja a zsidó telepek létrehozását a megszállt palesztin területeken, elutasítja a »kétállami megoldást«, és az október 7-i mészárlás körüli kudarcok kivizsgálását szorgalmazza. A választások után Eisenkotnak koalíciót kellene alakítania más, nála még jobboldalibb pártokkal. A következő izraeli kormány valószínűleg ugyanolyan terjeszkedő és harcias lesz, mint a jelenlegi.”

A Jerusalem Post című, 1932-ben alapított közép-jobboldali, konzervatív napilap erre mutat rá:

„Egy időre egy harmadik tábor is kialakult: sem Netanjahu mellett, sem ellene nem, hanem egy egységkormány és egy másfajta politikai diskurzus mellett elkötelezettek tábora. Azok a politikusok azonban, akik át akarták hidalni az ország megosztottságát, nem tudták leküzdeni saját vezetőik vitáit. Benny Gantz ellenzéki politikus visszalépésének tanulsága nem az, hogy a tisztességnek nincs helye az izraeli politikában. Saját felemelkedése az ellenkezőjét bizonyítja. A tisztesség segített neki előtérbe kerülni. Izraelnek jó emberekre van szüksége a politikában. De ezeknek az embereknek bölcs politikai döntéseket is kell hozniuk.”

Lapszemle. Napilapok a világ minden tájáról (Illusztráció: Pixabay)