Szerbia forrong, a választások utáni napokban érthető, hogy a közbeszéd és a sajtó figyelme a politikai átrendeződésre összpontosul. Van azonban egy szomorú mintázat: ha a politika kerül előtérbe, a kultúra háttérbe szorul.
Nemrég zárult le Szabadkán a Kortárs Vajdasági Magyar Szerzők Drámapályázata. Október 23-án felolvasószínházi előadásra és szakmai vitafórumra is sor került. Szegedi Szabó Béla Willkommen című drámáját, valamint az én, A tánc és az ítélet című munkámat is ebben a formában mutatták be, a rendezők és a színészek komoly alkotómunkájának eredményeként. Az előadásokat követően Hernyák György és Antal Attila rendezőkkel, valamint más alkotótársakkal a kortárs dráma helyzetéről is beszélgettünk. Mindez a jelentős szakmai munka ellenére feltűnően kevés nyilvánosságot kapott.
Támogassa a független vajdasági magyar újságírást!
Havi 5 euróért reklámmentesen olvashatja portálunkat és a PLUSZ rovat tartalmait.
Tovább az előfizetési oldalra: Kártyás előfizetés (ÚJ) – Banki átutalás vagy Paypal
A drámaíró ír, a színész játszik, a rendező alkot – mindannyian azért dolgozunk, hogy értéket teremtsünk. Mégis azt tapasztaljuk, hogy a kulturális teljesítmények háttérbe szorulnak, amint a politika uralja a közbeszédet.
A kultúra nem lehet luxus, amelyet csak békeidőben veszünk elő. A kortárs dráma éppen arra szolgál, hogy tükröt tartson, kérdéseket tegyen fel, és segítsen megérteni a változásokat. Ha az itt születő alkotások és a mögöttük álló szakmai munka nem kapnak figyelmet, azzal nemcsak az alkotókat, hanem saját közösségünket is szegényebbé tesszük – politikai oldaltól függetlenül. A művészet ezen a téren összeköt, nem szétválaszt.
A választások lezajlanak, a politikai erőviszonyok változnak. De a kérdés megmarad: ha a kultúrának nincs helye a jelenünkben, milyen jövőt képzelhetünk el nélküle?
Dr. Sóti Attila
