Miközben a szerbiai közvéleményben éles viták folynak az Egyetemista lista javaslatáról, amely bérlevonás nélkül 32 órára csökkentené a munkahetet, az európai tapasztalatok azt mutatják, hogy a munkahelyen töltött kevesebb idő nem jelent feltétlenül kisebb nyereséget. A munkaadók azonban arra figyelmeztetnek, hogy a szerb gazdaság nem minden területen áll készen erre a lépésre.
Az az elképzelés, hogy a hétvége már csütörtök délután elkezdődjön, miközben a fizetés változatlan marad, nemrég még puszta utópiának tűnt Szerbiában. Azonban e modell beemelése az egyetemisták programjába – a munka jellegétől függő szelektív alkalmazással és a munkaidőn kívüli törvényes „lecsatlakozási joggal” együtt – olyan vitát nyitott meg, amelyet a világ legfejlettebb gazdaságai is évek óta folytatnak.
Támogassa a független vajdasági magyar újságírást!
Havi 5 euróért reklámmentesen olvashatja portálunkat és a PLUSZ rovat tartalmait.
Tovább az előfizetési oldalra: Kártyás előfizetés (ÚJ) – Banki átutalás vagy Paypal
Mi a „100-80-100” modell, és hogyan működik Európában?
A gazdasági szakértők és a munkaadók egy része nagyrészt egyetért abban, hogy a négynapos munkahét előzetes tesztelés nélküli, hirtelen és általános bevezetése komoly kockázatokkal jár a termelékenység csökkenése, a munkaerőhiány és az órabérek növekedése tekintetében. Hangsúlyozzák azt is, hogy a szerb gazdaság jelenlegi szerkezete csak részben áll készen egy ilyen lépésre.
Azonban azokból az országokból származó adatok, amelyek már tesztelték az úgynevezett 100-80-100 modellt (100 százalékos fizetés a munkaidő 80 százalékáért, 100 százalékos teljesítmény mellett), mást mutatnak. Az alábbi példákból jól látható e kísérleti projektek hatása az egyes államokban.
Izland úttörő szerepet játszott ebben a 2015 és 2019 között lefolytatott kísérletben, amelybe mintegy 2500 munkavállalót vontak be. Az eredmények olyan jók lettek, hogy mára a munkaképes lakosság közel 90 százaléka áttért a rövidebb munkaidőre. A termelékenység változatlan maradt vagy nőtt, miközben a betegszabadságok és a stressz okozta költségek drasztikusan csökkentek. Hasonlóak az eredmények Nagy-Britanniában is, ahol egy hat hónapos kísérleti program több mint 60 vállalatot és 3300 alkalmazottat érintett. Ezt követően a cégek 92 százaléka úgy döntött, hogy állandó megoldásként megtartja a négynapos munkahetet, mivel kisebb munkaerő-fluktuációt és magasabb bevételeket könyvelhettek el. Ebbe a vállalkozásba Németország is belevágott: 41 szervezetben lezajlott hat hónapos kísérleti projekt után a cégek 73 százaléka folytatni kívánja a négynapos munkarendet, annak ellenére, hogy ott a heti munkaidő már amúgy is körülbelül 34 óra. A további rövidítés fő motivációja a szakemberek bevonzása és megtartása.
Mindezek az államok a kedvező eredmények ellenére sem rögzítették törvényben a négynapos munkahetet, hanem önkéntes alapra helyezték azt. Az egyetlen ország, amely törvényben szabályozta ezt a modellt, Belgium, de más elv alapján: ott a munkavállalók továbbra is ledolgozzák a teljes heti 38 vagy 40 órát, csak „összesűrítik” négy hosszabb, 9,5 vagy 10 órás munkanapba, emellett törvényes joguk van ahhoz, hogy munkaidőn kívül figyelmen kívül hagyják a céges üzeneteket.
Szakszervezetek: „Hatalmas civilizációs előrelépés”
A szakszervezetek támogatják ezt a koncepciót, mivel a szerbiai munkavállalók több mint 40 órát töltenek a munkahelyükön, amivel a munkaidő hosszát tekintve az európai élmezőnyben vagyunk. Az egyik támogató a Szabad és Független Szakszervezetek Szövetsége (ASNS).
– A Szabad és Független Szakszervezetek Szövetsége nagyon elégedett azzal, hogy az Egyetemista lista a „Munka és szociális ügyek” programjában helyet adott a négynapos munkahét bevezetése lehetőségének, és a dokumentum megalkotásában a mi szakszervezetünk is részt vett. Két hónappal a választások előtt ugyanis szakszervezetünk konstruktív megbeszéléseket folytatott a Jogtudományi Karon mind a hallgatókkal, mind a professzorokkal. E találkozók eredményei olyan megoldások, amelyeknek az új munka törvénykönyvében is meg kell jelenniük, akárcsak a négynapos munkahéttel kapcsolatos résznek. Fontos elmondanom, hogy javaslataink közel 80 százalékát elfogadták, és bekerültek ebbe a kiinduló dokumentumba, amelyet törvényi megoldássá is kell formálni. E modell célja a munkavállalók szakmai és családi életének összehangolása is, a teljes munkabér és a munkaviszonyból eredő valamennyi jog megtartása mellett. Ez a javaslat nem jelent automatizmust minden tevékenységi körre, vagyis a munkahét rövidítését minden alkalmazott számára, hanem az alkalmazása az önkéntességtől, valamint a munkaadó és a munkavállaló megállapodásától függne – nyilatkozta a Blic Biznisnek Ranka Savić, az ASNS képviselője.
Hozzátette, hogy azoknak az országoknak a tapasztalatai, ahol kísérleti projekteket végeztek ezzel a modellel, azt mutatták, hogy a termelékenység nem csökken, sőt nő.
– A cél az, hogy a törvény lehetővé tegye a rugalmasságot ott, ahol mind a munkavállaló, mind a munkaadó úgy ítéli meg, hogy a rövidebb munkaidő nagyobb teljesítményt hoz. Ez egy hatalmas civilizációs előrelépés – magyarázta Savić.
Munkaadók: „Ez nem való az egész gazdaságnak”
Másfelől a Blic Biznis által megkérdezett munkaadók szerint a négynapos munkahét sok vállalat számára kihívást jelent, mivel a munkahét 40 óráról 32 órára történő csökkentése – a teljes fizetés megtartása mellett – komoly nehézséget okozna a cégek nagy részének.
– Ez szépen hangzik, de tudni kell, hogy a munkát órabérben fizetik. Ha csökken a ledolgozott órák száma, a kereset pedig ugyanannyi marad, akkor az óránkénti munkaerőköltségnek jelentősen emelkednie kell. Néhány magas termelékenységű és átlagon felüli béreket fizető vállalat talán alkalmazhatna egy ilyen modellt, de a szerb gazdaság legnagyobb része lényegesen nehezebb körülmények között működik. Vannak cégek, amelyek havi 400 000 vagy 500 000 dinárt fizetnek az alkalmazottaiknak, számukra ez talán kivitelezhető. A munkaadók nagy része azonban már most is nehezen viseli a működési költségek növekedését és a béremeléseket. Véleményem szerint a rövidebb munkaidő nem való az egész gazdaságnak. Úgy gondolom, hogy a 32 órára való csökkentés nagyon megterhelő lenne, tekintettel arra, hogy az óránkénti munkaerőköltségnek ekkor lényegesen magasabbnak kellene lennie a jelenleginél. Ezért a négynapos munkahét bevezetésével óvatosnak kell lenni, és a munkaórák csökkentéséről – még a munkaügyi jogszabályok esetleges módosítása előtt – a munkaadókkal is egyeztetni kell, hogy felmérjük egy ilyen intézkedés valós hatásait a gazdaságra. A cél az, hogy a törvény rugalmasságot biztosítson ott, ahol mind a munkavállaló, mind a munkaadó úgy értékeli, hogy a rövidebb munkaidő nagyobb hatékonyságot eredményez – fejtette ki a Blic Biznisnek Nebojša Atanacković, a Szerbiai Munkaadók Uniójának tiszteletbeli elnöke.
Egyes gazdasági szakértők is úgy vélik, hogy az egész rendszer előzetes kísérleti projektek nélküli, hirtelen törvényi átállítása 32 munkaórára komoly megrázkódtatásokat okozna. Véleményük szerint azoknak a cégeknek, amelyek nem tudják automatizálni a folyamataikat, egyik napról a másikra mintegy 20 százalékkal több embert kellene felvenniük az ötödik munkanap lefedésére, ami közvetlenül megemelné a bérköltségeket és a termékek végső árát.
Kik kaphatnak először szabad pénteket Szerbiában?
További problémát jelent, hogy Szerbia már most is munkaerőhiánnyal küzd számos ágazatban, így a munkaadók gyakran a meglévő műszakokra sem találnak embert. Az európai tapasztalatok azt mutatják, hogy átmeneti időszakra van szükség ahhoz, hogy a vállalatok átszervezzék magukat, digitalizálják a folyamataikat, és megtanulják a teljesítményt mérni az íróasztal mögött töltött órák helyett. Ezért hangsúlyozza maga az Egyetemista lista javaslata is az alkalmazást „azokban a szektorokban, ahol a munka jellege ezt megengedi”, mivel a szerb gazdaság szerkezete két teljesen eltérő valóságra oszlik.
Egyrészt ott van az IT-szektor, a távközlés, a pénzügy, a marketing és a tanácsadás, ahol a termelékenység nem a gép mellett töltött időtől, hanem a koncentrációtól és a kreativitástól függ; egyes hazai vállalatok már önkéntesen is alkalmazzák a rövidített munkahetet, mint fő fegyvert a minőségi szakemberekért folytatott harcban. Másrészt a szerb gazdaság nagy részét továbbra is a három műszakban működő futószalagos gyárak, az építőipar, a mezőgazdaság, a kereskedelem, valamint az olyan közszolgáltatások teszik ki, mint az egészségügy és az oktatás, ahol eggyel kevesebb munkaóra egyúttal a szolgáltatások hiányát is jelenti. Emellett a munka termelékenysége Szerbiában összességében még mindig jóval alacsonyabb az uniós átlagnál.
A négynapos munkahét Szerbiában már nem a tudományos-fantasztikus irodalom témája, hanem idő kérdése. Bár nem fogja egyik napról a másikra felváltani a hagyományos munkaidőt minden gyárban vagy irodában, ennek a modellnek egyértelmű jövője van a tudásra és innovációra épülő iparágakban.
Végső soron azok a szerbiai vállalatok fognak győzni, amelyek elsőként értik meg, hogy a kipihent munkavállaló többet ér a túlterheltnél.
Fotó: Freepik
