Immár másfél hónapja kerültek nyilvánosságra a kishegyesi Vöröskereszt súlyos anyagi gondjai, miután Fontányi Andor, a szervezet községi titkára a nyilvánossághoz fordult. Mint akkor elmondta, már hónapokkal korábban jelezte az önkormányzatnak, hogy az idei évre jóváhagyott hatmillió dináros támogatás nem lesz elegendő az év végéig, hiszen a szervezet tervezett éves költségvetése 7,8 millió dinár.

Segítséget azonban azóta sem kaptak. Pásztor Bálint, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke is ígéretet tett arra, hogy amennyiben Kishegyes önkormányzata nem tud segíteni, megpróbálnak megoldást találni az anyagi gondokra, ám egyelőre ebből sem lett semmi.

Támogassa a független vajdasági magyar újságírást!

Havi 5 euróért reklámmentesen olvashatja portálunkat és a PLUSZ rovat tartalmait.
Tovább az előfizetési oldalra: Kártyás előfizetés (ÚJ) – Banki átutalás vagy Paypal

A pénzhiány miatt már a Vöröskereszt kishegyesi szervezetének felszámolása is szóba került. A dolgozók hónapok óta nem kaptak fizetést, és a helyi népkonyhát sem tudják működtetni, amely 210 rászorulónak, köztük 54 gyermeknek biztosítana étkezést.

Marko Lazić, Kishegyes polgármestere a Magyar Szónak adott interjújában a Vöröskereszt községi titkárát tette felelőssé a kialakult helyzetért. Szerinte Fontányi az egész évre rendelkezésére álló pénzt már augusztusig elköltötte, mert a szűkös anyagi lehetőségek ellenére drága programokat szervezett. A polgármester azt is elmondta, hogy javasolta a titkár szerinte magas fizetésének csökkentését, hogy a szervezet az év végéig működni tudjon, Fontányi azonban erre nem volt hajlandó. Lazić azt is kifogásolta, hogy a titkár naponta Szabadkáról utazik Kishegyesre, ami állítása szerint évente 600 ezer dinárba kerül az önkormányzatnak.

„Kicsivel több mint 6 millió dinárt kapott a Vöröskereszt a községi költségvetésből, ami elfogyott, és az önkormányzatnak nincsenek további eszközei, amiket folyósítani tudna. Úgy érzem, a titkár nem volt korrekt sem a dolgozók, sem az önkormányzat irányába” – fogalmazott Lazić a napilapnak.

A polgármester hozzátette, ha lenne pénze az önkormányzatnak, kisegítenék a Vöröskeresztet, de „az a helyzet, hogy nincsen pénz”.

„A 2027-es községi költségvetésre a Pénzügyminisztérium 35 millió dinárral kevesebb összeget hagyott jóvá. Mindenkinek alkalmazkodni kell a kialakult helyzethez, és kulcsfontosságú jobban odafigyelni a kiadásokra” – tette hozzá.

Fontányi visszautasítja a vádakat

A polgármester kijelentéseivel kapcsolatban a Szabad Magyar Szó megkereste Fontányi Andort, aki határozottan visszautasította az ellene felhozott vádakat. Mint elmondta, a polgármester által kifogásolt „drága programok” közül a legnagyobb tételt éppen a népkonyha működtetése jelentette. Emellett véradási akciókat, fiataloknak szóló elsősegélynyújtási programokat és községi elsősegélynyújtó versenyt szerveztek, amelynek legjobb csapata a tartományi megmérettetésen is részt vett.

„Nem értek egyet a polgármester kijelentéseivel, sőt visszautasítom a vádakat. A programot az önkormányzat jóváhagyta. A népkonyha a legfőbb programunk, ennek a legnagyobbak a költségei is. Megnövekedtek az energiaköltségek, az üzemanyagköltség, egy csekély élelmiszervásárlással növeltük meg a kiadásokat, hogy a népkonyhaprogram által nyújtott ételek színvonalán javítsunk. A Vajdasági Élelmiszerbank jóvoltából nagyon sok élelmiszert kaptunk, de azért el kellett menni, ami üzemanyag- és amortizációs költséggel jár. És ha már üzemanyagköltség, akkor visszautasítom azt a vádat is, hogy az éves útiköltségdíjam 600 ezer dinárba kerülne az önkormányzatnak. Tavaly ez az összeg nagyjából 220 ezer dinárt tett ki, tehát nem igaz ez az állítás sem.”

A bérekkel kapcsolatban Fontányi elismerte, hogy őt is terheli felelősség, amiért vállalta a szervezet működtetését a hatmillió dináros támogatásból, noha a számok már akkor azt mutatták, hogy ez az összeg nem lesz elegendő. A munkavállalók – köztük ő maga is – augusztus óta nem kapták meg a fizetésüket. Időközben a határozott idejű munkaszerződéssel foglalkoztatott szakácsnőtől is meg kellett válniuk.

A népkonyhát sem tudták beindítani, mert nincs pénz a bérleti díjra, az energiaköltségekre, az üzemanyagra és a dolgozók bérére.

„Nem az a megoldás, hogy a titkárt kell rugdosni”

„Tíz éve dolgozom az önkéntesekkel együtt a Vöröskereszt építésén, fejlesztésén, hogy a tevékenységünk folyamatos legyen és szolgáljuk a közösséget. Rengeteg idő, munka, energiánk van benne és ez nem egy minimálbért ér. Az én bérem pszichológusként olyan szinten volt és van, mint amilyen munkahelyet otthagytam a Szociális Központban. Előző években előfordult, hogy ugyanúgy pénzügyi nehézségek miatt a fizetésemet csökkenteni kellett, de nem gondolom, hogy a legnagyobb felelősséggel rendelkező titkári pozíción lévő személy fizetésének csökkentése a megoldás és hogy ez megoldotta volna a gondjainkat, mint ahogy az sem megoldás, hogy a titkárt kell rugdosni, büntetni, nyilvánosan megszégyeníteni és ilyen módon felelősségre vonni. Ez sértő nem csak felém, hanem a szervezet felé is.”

Fontányi szerint már az év elején egyértelmű volt, hogy az önkormányzattól kapott 6 millió 50 ezer dinár nem lesz elegendő, hiszen a Vöröskereszt fenntartása és programjainak megszervezése már tavaly is 7,7 millió dinárba került.

Júliusban jelezte az önkormányzatnak, hogy komoly pénzügyi nehézségek várhatók. Akkor szóbeli ígéretet kapott további támogatásra, amelyből a munkatársak bérét fedezhették volna, a pénz azonban nem érkezett meg. Azóta négy alkalommal fordult hivatalosan az önkormányzathoz, de állítása szerint egyik megkeresésére sem kapott választ.

A kishegyesi Vöröskereszt anyagi gondjait sem az országos, sem a tartományi szervezet nem tudja átvállalni, mivel saját pénzügyi lehetőségeik is korlátozottak.

Fontányi elmondása szerint Pásztor Bálint korábbi ígérete óta sem kapcsolatfelvétel, sem konkrét intézkedés nem történt. A titkár ugyanakkor ismét hangsúlyozta, hogy a Vöröskereszt működésének biztosítása szerinte nem a politikai pártok, hanem az önkormányzat feladata.

Tíz év munkája veszhet oda

„Ha nincs pénz, és jövőre sem lesz elég pénz, akkor nem tudunk működni, ez pedig azt jelenti, hogy amit tíz év alatt felépítettünk, azt most felszámoljuk. El kell adni minden ingóságunkat, hogy pénzhez jusson a szervezet és ki tudja egyenlíteni a dolgozók felé az elmaradt béreket, tartozásokat és ha megszüntetjük a munkaviszonyukat, akkor a végkielégítést is valamiből ki kell fizetni. Nagyon szomorú ez, hogy idáig jutottunk.”