Ebben a sápadt fényben boldogok leszünk.
Egymásra csúszik minden áriák, évek.
Ebben a félholt fényben remegő kezünk
összekulcsolódik. Karácsonyi ének
hallatszik a térről. Az előbb két részeg
gyalázta még egymást, most mennyből az angyal
száll a félhomályban. Te azt mondod: „félek!
Álmomban elérlek, ha elmennél mégis…”
Tér, golyó, kisgyerek, felbíborló fétis,
jézus-fehér kolinda, kutyaugatás
keveredik össze, egymást sokszorozza.
„Ha elmész, ha itt hagysz, ne is gyere vissza!
Hát ez mi volt most, lövés vagy kopogás?”
Téli boldogság. Az asztaltáncoltatás Bogdán László verse

