Szél fúj, s elvesznek benne a szavak,
dőlnek le végtelen falak.
Szél fúj, s elveszik benne az alak,
a házakból nem marad más, csak az alap.
Szél fúj, többé már nincsenek falak,
az asztalnál ebédelnek a halak.
Szél fúj, s elvesznek benne a szavak,
dőlnek le végtelen falak.
Szél fúj, s elveszik benne az alak,
a házakból nem marad más, csak az alap.
Szél fúj, többé már nincsenek falak,
az asztalnál ebédelnek a halak.