rosszkedvűen ébredt
nyuszikáék lánya
sírdogált az ágyon
nem tudták, mi bántja
kérdezgették tőle,
de nem mondott semmit,
hanyatt fordult rögvest,
rázendített megint
csak nem hagyta abba
nyuszikáék lánya,
tanakodtak a szülők,
vajon mi a baja
megkínálták tejjel,
de nem kért belőle,
félrelökte gyorsan,
kifolyt mind a földre
répát hoztak aztán,
hátha az majd tetszik,
a répa sem kellett,
nem értettek semmit
felültették az ágyban,
megtörölték a szemét,
kifakadt a mosolya,
megtalálták a kedvét
alom nyomta kisnyuszit,
azért volt rossz kedve,
ébren volt már kicsike,
aludt még a lelke
vége lett a sírásnak,
most, hogy kivirágzott,
a szülők is leültek,
apa rápipázott
kávét főzött anyuka,
az asztalra tette,
odaszaladt kisnyuszi,
a földre lelökte
nem érti, mi történt,
felugrott a nyúlapa,
fehérek a nyuszikák,
kávés a tappancsa