Ha rátennéd tenyered homlokomra,
éreznéd vágyam a ráncok mögött.
De nem vagy itt, nem dobod inged halomba,
illatod sem szunnyad párnáim között.

Lázasan nyúlok még árnyékod helyére,
szemhéjam ólmozott láncos bilincs.
Nyitnám, de nem merem. Emlékek zenéje:
üveggömb mögött őszülő tincs.

Támogassa a független vajdasági magyar újságírást!

Havi 5 euróért reklámmentesen olvashatja portálunkat és a PLUSZ rovat tartalmait.
Tovább az előfizetési oldalra: Kártyás előfizetés (ÚJ) – Banki átutalás vagy Paypal