A koronavírus okozta gazdasági nehézségekről, valamint a bevezetett korlátozások fokozatos enyhítéséről folyik a vita világszerte. A szegényebb és népesebb országokban azonban még ma is a fő veszély a koronafertőzöttek számának növekedése. És valójában azt sem lehet tudni, meddig tart majd világszerte a gazdaság válság.
Szavatolt fizetést minden olyan munkavállalónak, akiket feláldoztak az enyhítés érdekében!…
… követeli Soros György a Los Angeles Timesban:
„A koronavírus-válság következtében az Egyesült Államokban bekövetkezett katasztrofális foglalkoztatottsági összeomlás sokkal nagyobb áldozatokat követel most a szövetségi kormánytól, mint eddig. Csak április 4-ig csaknem 17 millió amerikai lett munkanélküli. Az INET Oxford kutatóközpont elemzése szerint egy sürgős fellépés nélkül az Egyesült Államok munkahelyeinek 24 százaléka veszhet el a következő hetekben – szemben a szintén problematikus 2007-tel, amikor a munkanélküliség mindössze 3,3 százalékot tett ki. Ez a fajta munkahely-vesztés egyenlő lenne a nagy gazdasági válság legrosszabb éveivel, és azt jelentené, hogy több mint 37 millió amerikai maradna munka nélkül. Ezt a hatást leginkább az alacsony jövedelmű munkavállalók fogják megsínyleni.”
Közös útra szükség van
A drámai kezdetek után különösen Olaszországban, Spanyolországban és Franciaországban alakult ki hasonló irány a megoldás felé, írja a bécsi Der Standard:
„A csak nemzeti fellépés első szakasza véget ért. A tagállamok fővárosaiban és az Eupai Bizottságban az emberek már felkészültek a második szakaszra: a koronavírus hosszú ideig velünk fog maradni. Ezért kell a gazdasági élet újraindítását kezdeményezni, és ezzel egyidejűleg össze kell hangolnunk a további védelmi intézkedéseket is az egész EU-ban. A koronával együtt kell élnünk és együtt kell megbirkóznunk vele.”
Mennyit visel el a porcelán?
A zágrábi Jutarnji List című napilap attól tart, hogy már eddig is túl sok kár keletkezett a koronavírus által:
„A kölcsönös segítség csak akkor jelentkezik, amikor a szolidaritás és a közösség érzése nagyot szenvedett. Csak most vált világossá, hogy az EU országai ugyanabba a közösségbe tartoznak és ezért törődniük kell egymással. De mi történik, ha az EU bármilyen okból kifolyólag hátráltat egy közös segélyalapot? Lehet-e hosszú távon megbízni egy ilyen államközösségben?”
Európai szolidaritásra van szükség
A svéd Aftonbladet szintén az európai szolidaritást követeli:
„Az az igazság, hogy az önérdek előtérbe került, de az Uniónak ennek ellenére lehetősége van a túlélésre – az utolsó pillanatban. Egyik ország sem tudja önmagában újjáépíteni megsínylett gazdaságát. Nincs értelme, ha az állami források olyan gazdasági társaságokba áramlanak, amelyek később nem tudják értékesíteni termékeiket Spanyolországban vagy ha beszállítóik Olaszországban és Németországban csődbe mennek. A kereskedelemtől függünk, és az élelmiszer-ellátástól is. Európa egységes, és ha át akar jutni a válságon, akkor össze is kell fognia.”
Újrakezdésre van szükség!
A belga Standaard megfigyelte a belgák fokozódó „leállási fáradtságát”:
„A vírus még hosszú ideig aktív maradhat, és ha leállítását nem lehet garantálni, akkor a betegség nem fog megszűnni. Egyébként jóléti államunk végtelen károkat szenvedett eddig is. Lehetne-e esetleg normalizálófásra gondolni, ha az intenzív osztályon a betegek száma egy bizonyos létszám alá esik, vagy ha az úgynevezett »reproduktív szám« alacsonyabb lenne az egynél? Nem okvetlenül szükséges, hogy ez a helyzet már holnap beálljon, de ez reményt adna arra, hogy ennek a kellemetlen időszaknak közeledik a vége.”
Vége az elszigeteltségnek
Az orosz Vedomosti című gazdasági napilap az elszigeteltségről értekezik:
„Ideje alaposan átgondolni egy beindulási stratégiát. A tanulmányok azt mutatják, hogy az elszigetelési intézkedések – ha túl sokáig tartanak – sokkal negatívabb következményekkel járhatnak a lakosság egészségére, mint a leküzdendő járvány. Ráadásul a túl szigorú tilalmak megakadályozzák a szükséges immunitás kialakulását a lakosságban. Amíg nincs oltás, csak az emberek immunitása képes megállítani a járványt.”
Veszélybe kerülhet a gazdaság
A pozsonyi közép-baloldali Pravda c. napilap szerint már sokan kerültek „gazdasági veszélyhelyzetbe”:
„Végül is nem mindenki dolgozik otthonról, vagy kínál online szolgáltatást. Senki sem tagadja, hogy a láthatatlan ellenség elleni küzdelemben fontos az emberi élet megmentése. De arról is kell gondolkodnunk, hogyan tudunk majd újra működni a világjárvány befejezése után. Nem elég csak várni és Brüsszeltől elvárni, hogy valamilyen módon segítsen nekünk. A vírusválság után elkerülhetetlen lesz a gazdasági válság. És most kell döntenünk arról, hogy az milyen súlyos legyen.”
A kijárási tilalom káosza
Törökországban a kijárási tilalom ideiglenes szigorítása a hétvégén kaotikus vált a nagyvárosokban. Emiatt Soylu belügyminiszter felajánlotta lemondását, amit Erdogan elnök visszautasított. Az isztambuli Sabah c. napilap így elemzi Erdogan elnök döntését:
„Politikai szempontból indokolt lenne a lemondás, ám Törökország számára ez nehézen lenne elfogadható, mivel a válság leküzdéséhez minden miniszter együttműködésére szükség van. A politikában mindig történhetnek változások vagy hibák, de most nem a lemondások idejét éljük.”
A kijárási tilalom rémálma
A New York Times rámutat arra, hogy míg az ipari országokban már zajlanak a korlátozások enyhítésére irányuló viták, a világ nagy részén azonban még mindig „rémálom” uralkodik:
„Sok szegényebb országnak nincs eszköze ahhoz, hogy bármit is tegyen a koronavírus ellen, és ezek az országok nem számíthatnak a gazdag nemzetek segítségére. A koronavírus terjedése a polgárháborúkban és a túlzsúfolt menekülttáborokban, olyan nagyvárosokban, mint Mumbai vagy Rio de Janeiro, pusztító hatású lesz nemcsak az érintettekre, hanem a világ többi részére is. Megszakad a nyersanyagellátás, gyenge gazdaságok összeomlanak, erősödnek az autokraták. Így a vírus északra is visszatérhet.”
A korlátozások még tartani fognak
A La Razon című mexikói regionális napilap becslése szerint:
„Még nem következett be a legrosszabb. A fertőzött személyek száma gyorsan növekszik ugyan, a kórházak is tele vannak, és hiányoznak a lélegeztetőgépek meg üres ágyak az intenzívosztályokon. A jó hír azonban az, hogy a magánklinikák biztosítanak ágyakat, és az orvosi ellátás Kínából érkezik. De a korlátozásokat minden bizonnyal májusban még nem szüntetik meg, bármennyire is kívánja azt López Obrador elnök.”
Ez nem normális helyzet…
…írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung a koronavírus-helyzet osztrák kezeléséről:
„Ausztria nagyon sokat tett a koronaválság kezeléséért – eltekintve attól a gondatlan dilettantizmustól, amellyel a tiroli hatóságok ingyenes utazást biztosítottak fél Európa felé. Azóta a Sebastian Kurz (ÖVP) vezette fekete-zöld kormány elég jól irányította az országot a válságon át. (Szinte) mindig egyértelmű iránymutatásokat, figyelmeztetéseket és ígéreteket tett közzé. A fertőzöttek, kórházi lakok és halottak száma csökkent. Ezért ideje kivonni az országot a gazdasági sokkból. A kis üzletek megnyitása az első lépés lehet a normalitás felé. Ettől azonban még messze vannak a szokásos követelmények, mint például a száj-orr védőmaszkok viselése a boltokban, autóbuszokban és vonatokon, valamint a gyülekezési szabadság korlátozása. További lépések a normalizálás felé az iskolák, éttermek és szállodák megnyitása, ami – esetleg – május közepre várhatók. Noha az elővigyázatosság érthető, az indokolatlan beavatkozással kapcsolatos panaszokat és az erőszakos állam figyelmeztetéseit komolyan kell venni. Kurz és társai vékony kötélen táncolnak.”
Súlyos a helyzet a fejlődő országokban
„A koronavírus nagyon súlyosan sújtja a fejlődő országokat” – írja a Nihon Keizai Shimbun című japán napilap, a világ legolvasottabb pénzügyi lapja:
„Nem szabad közömbösen figyelni az eseményeket. Aggodalomra ad okot, hogy azokban az országokban, amelyek jelenleg saját pénznemük értékvesztését tapasztalják, egyre nehezebbé válik az államkötvények visszafizetése. A Nemzetközi Valutaalap már döntött a katasztrófa-elhárítási alap kibővítéséről. De ez nem elég. A G20-ak e heti pénzügyi csúcstalálkozójának egyik témája az lesz, hogy a fejlett ipari országok elfogadják-e legalább a szegényebb országok adósságai visszafizetésének az elhalasztását. Ez lenne a helyes megoldás.”
Meddig tart még a recesszió?
„Nehéz megjósolni a recesszió időtartamát” – állítja a sanghaji a Jiefang Ribao című napilap:
„Ugyanakkor már úgy tűnik, hogy új fejlemények fognak megjelenni a világpiacon: a világgazdaság és a nemzetközi ellátási lánc szerkezete meg fog változni a válság után. Sok ország nem akar majd továbbra is bizonyos termékek exportjától függeni, és vissza akarja hozni az áruk termelését saját országába. A világjárvány utáni világ egészen más lesz.”
Világjárvány és világgazdaság (Illusztráció: MSU Denver)
