Az elmúlt hét elején a közösségi hálót lapozva valami olyat láttam, amit nem tudok kiverni a fejemből, és amiről akkor azt gondoltam, hogy az utóbbi évek legszomorúbb tette.
Egy fiatal nő a szerbiai köztársasági parlament épülete előtt felgyújtotta a diplomáit. Ahogy magyarázta a tettét a kamerák előtt, a társadalmi értékrendszer összeomlása miatt tiltakozott szimbolikusan ezzel. Ena Nedić elégette az Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Kara Szerb Nyelv és Irodalom Tanszékén szerzett szerbtanári oklevelét, az általános iskolai Vuk-diplomáját, valamint azokat a tanúsítványokat is, amelyeket az évek során szerzett meg, és azt üzente, nem akar ilyen országban élni. Felsorolta azon miniszterek neveit, akik „hamis” diplomákkal vezetik a tárcájukat, akik nem beszélnek idegen nyelveket, és szégyent hoznak a szakmájukra.
Nem telt el pár óra sem a diplomaégetést követően, amikor elkezdtek szivárogni a hírek, amelyek szerint a „hőstett” egyáltalán nem az, aminek látszik. Inkább egy ízig-vérig szerbiai történet, ami, ha nem lenne ennyire tragikus, akár nevethetnénk is rajta, hiszen a fiatal nő éppen azok ellen az értékrendszeri hiányosságok ellen tüntetett, amelyek kialakításában maga is részt vett.
Beismerte a Danas napilap újságírójának, hogy tagja volt a Szerb Haladó Pártnak. Vallomása szerint akkor, amikor csatlakozott a haladókhoz, egyedülálló szülőként nevelte asztmás gyermekét, nem volt munkája, és ezért joga sem, hogy gyermeke állami bölcsődébe járhasson. Motivációja az volt, hogy tanárként állást kapjon, de mikor látta, hogy „mibe lépett bele”, hat hónap után fejvesztve távozott a párt soraiból. Később csatlakozott a Szerb Királyság Megújhodási Mozgalmához (POKS), amely hivatalosan három éve létezik. A párt, amelyet valójában Andrej Vučić, a szerb köztársasági elnök testvére finanszíroz, fiktív munkahelyet biztosított neki az újvidéki Ifjúsági Színházban, miközben ő a párt tájékoztatási szolgálatában dolgozott, amíg mobbing és szexuális zaklatás áldozata nem lett, és fejvesztve nem távozott onnan is.
Napok óta gondolkodom a fiatal nő történetén, és egyre inkább úgy vélem, valóban az elmúlt évek legszomorúbb cselekedetét láttam akkor a világhálón. Semmi hősiességet nem vélek felfedezni benne, semmi magasztosat. Szerbiát, a szerbiai létet, az itteni emberek elkeseredett tetteit látom a valóságban olyannak, amilyenek.
Ena Nedić, miközben diplomái a tűz martalékává váltak, azt üzente a nézőknek: „Szabadok vagyunk, csak elhitették velünk az ellenkezőjét.”
Az írás nyomtatott változata a Családi Kör május 21-ei számában jelent meg.
