Vagyon-visszaszármaztatás: Csak a valós érték tizenöt százalékát kapják a károsultak?

A rendelkezésre álló adatok szerint a szerbiai Vagyon-visszaszármaztatási Ügynökség eddig a folyamatban levő visszaszármaztatási ügyek 78,5 százalékában hozott döntést, míg Szabadkán csak az esetek felében került vissza a vagyon egykori tulajdonosához, vagy annak örököséhez. Megkérdezett alanyaink szerint a legtöbb gond a mezőgazdasági földterületek visszaadása körül van, míg a civil szféra az erre vonatkozó törvény módosítását és kiegészítését kezdeményezi, és az egész folyamat lassulását, illetve leállását nehezményezi.

Az elkobzott vagyon visszaszármaztatásával foglalkozó szabadkai egyesület arra emlékeztet, hogy a törvény ez év végéig lesz hatályban, ugyanakkor elégedetlenek is annak rendelkezéseivel, mert szerintük a kárpótlásként adott értékpapírok mindössze 15 százalékát teszik ki az egykor elkobzott földek valós értékének.

A civilek szerint az egyetlen lehetséges megoldás az, hogy kiegészítsék és módosítsák a vagyon-visszaszármaztatásra vonatkozó törvényt, és hogy azokban az esetekben, amelyekben nem lehetséges az eredeti parcella visszaadása, a károsultak kapjanak helyette egy hasonló értékű földterületet, ugyanabban a térségben.

Összetett, bonyolult és hosszan tartó folyamat

Emlékeztetőül: a kárpótlási folyamat során azok a személyek, polgári csoportok, vagy akár teljes etnikai csoportok kapják vissza vagyonukat, illetve jogaikat, akiket ezektől a múltban jogtalanul megfosztottak. A károsultak azt a vagyonukat kaphatják vissza (eredeti formájában, vagy pedig pénzügyi kártérítés formájában), amelyeket az agrárreform, illetve a kolonizációra, a konfiszkációra és az expropriációra vonatkozó rendeletek alapján vettek el tőlük, bármilyen kárpótlás, vagy ellentételezés nélkül. Az eljárás során megtagadhatják a kártérítést azoktól a személyektől, akik bűncselekmény elkövetése által, vagy például háborús nyerészkedéssel, vagy a megszálló csapatokkal való együttműködés által tettek szert a vagyonukra. Sok országban törvény teszi kötelezővé a kárpótlást, de néhány államban ez a folyamat nagyon lassan halad. Az intézkedés célja egyébként, hogy biztosítsa az egyik alapvető emberi jogot, a magántulajdonhoz való jogot, amelyet az ENSZ Emberi jogok egyetemes nyilatkozata című dokumentuma is tartalmaz.

Slavko Tomasović nyugalmazott szabadkai jogász úgy nyilatkozott portálunknak, hogy a 2011. szeptember 28-án elfogadott vagyon-visszaszármaztatási és kárpótlási törvény előírja a vagyon visszaszármaztatásának feltételeit, módját és eljárását Szerbia területén azokban az esetekben, amikor az elkobzott magánvagyonból, az akkori előírások szerint népi, állami, vagy társadalmi tulajdon lett.

– Ez a törvény egyben szabályozza a holokauszt során elkobzott vagyon visszaszármaztatását is a mai Szerbia területén. A törvény előírásai szerint a vagyont elvben eredeti állapotában kell visszaadni, azokban az esetekben pedig, amikor ez nem lehetséges, értékpapírok, vagy pénz formájában – magyarázza Tomasović.

A jogász arra is emlékeztet, hogy a kárpótlásra, vagy vagyon-visszaszármaztatásra vonatkozó igényléseket két évig lehetett átadni, azt követően, hogy a Vagyon-visszaszármaztatási Ügynökség közzétette erre vonatkozó nyilvános felhívását, azaz 2012. március 1-étől kezdve 2014. március 1-éig.

– Ez a törvény megpróbálja jóvátenni azt az óriási igazságtalanságot, amelyet azokkal a személyekkel szemben követtek el, akiktől elkobozták a vagyonukat. A visszaszármaztatási folyamat természetesen összetett, bonyolult és hosszan tartó. Az eredeti formában történő visszaadás ugyanis az azóta eltelt hosszú idő, a gyakori tulajdonosváltás, a vagyon állagában bekövetkezett értékromlás, vagy bármilyen más oknál fogva gyakran lehetetlen, a pénzben történő kárpótlás pedig csak részben kárpótolja a károsultakat – mondja Tomasović.

Beszélgetőtársunk hozzáteszi, magának a tulajdonviszonynak a bizonyítása is egy összetett folyamat, mert a károsultak második, vagy harmadik generációjáról van szó, és a folyamat sikere attól is függ, hogy az érintettek megőrizték-e az elkobzásról szóló dokumentumokat.

– Vannak, akik még az örökösödési papírokat sem intézték el. Az elkobzások 1950-ben történtek, a legnehezebb pedig az elkobzott földek tulajdonviszonyainak a bizonyítása. Sok minden megváltozott ugyanis az idők folyamán, és sok tulajdonos váltotta egymást. Egyes ingatlanok, házak, épületek, gyárak azóta már tönkrementek, vagy lebontották őket, a kárpótláshoz viszont pontosan kell tudni, hogy kik az örökösök. Nem elég, hogy valaki egyszerűen tulajdonosként, vagy örökösként mutatkozik be, ezt be is kell bizonyítania, mint ahogyan azt is, hogy a vagyont az ő őseitől kobozták el – mondja a jogász.

Egyes esetekben a föld visszaadása egyszerűen lehetetlen, teszi hozzá interjúalanyunk.

– Egykor még mezőgazdasági földterületnek számított, azóta viszont építkezési terület lett, és házak, városok épültek rajta. Ezt nem lehet visszaadni, ezt pénzben kell kifizetni – teszi hozzá Tomasović, aki szerint ebben a folyamatban a zsidó közösség tagjai jutottak a legmesszebb, mert ők őrizték meg a leginkább az elkobzást bizonyító dokumentumokat. Nagyon sok esetben viszont ezek a bizonyító okiratok elvesztek az idők folyamán.

A jogász szerint a Vajdaság területén élő károsultakra és örököseikre a leginkább az jellemző, hogy megőrizték ezeket a dokumentumokat.

A civilek törvénymódosítást kezdeményeznek

Milan Uzelac, az elkobzott vagyon visszaszármaztatásával foglalkozó szabadkai egyesület elnöke úgy nyilatkozott portálunknak, hogy Szabadka területén eddig az elkobzott vagyonnak mintegy a fele került vissza egykori tulajdonosaikhoz és örököseikhez, elsősorban mezőgazdasági földterületek, az utóbbi időben viszont meglátása szerint ez a folyamat teljesen leállt.

– Mi itt Szabadkán elsősorban a mezőgazdasági földterületek visszaszármaztatásában vagyunk érdekeltek, mert itt ilyen esetből van a legtöbb. Az utóbbi időben ez a folyamat viszont leállt, ami nem jó, mert a törvény ez év végéig lesz hatályban, a jövő évtől kezdve pedig a károsultak értékpapír formájában kapják meg a követeléseiket. Ezzel a megoldással viszont mi rendkívül elégedetlenek vagyunk, mert a jelenlegi törvény rendelkezései szerint ezek az értékpapírok csak az elkobzott földterület valós értékének a 15%-át teszik ki – figyelmeztet Uzelac.

Az elnök szerint a törvény csak 2 milliárd eurót irányzott elő az értékpapírok kifizetésére, miközben a Vagyon-visszaszármaztatási Ügynökség számításai szerint az egykor elkobzott, de még vissza nem adott vagyon összértéke mintegy 14 milliárd euró.

– Mindent ebbe a 2 milliárd euróba akarnak belegyömöszölni, ez viszont azt jelentené, hogy átlagosan minden károsult csak a vagyon 15 %-át kapná meg. Ráadásul az értékpapírok kifizetési ideje 12 év, a 70 évnél idősebb polgárok esetében pedig 5 év – tette hozzá Uzelac.

Összegzése szerint Szabadkán mintegy 3,5 ezer hektár földet koboztak el annak idején, amiből eddig 1600 hektár került vissza jogos tulajdonosaikhoz. Az ingatlanok és lakások esetében valamennyivel jobb a helyzet.

– Az üzlethelyiségek esetében a legrosszabb a helyzet, mert azok állami tulajdonban maradtak. Az állami lakásokat viszont a kilencvenes években aprópénzért eladták, azoknak már új, törvényes tulajdonosaik vannak, így nem lehet visszaszármaztatni őket. Néhány értékesebb épület, ismertebb palota is visszakerült egykori tulajdonosaihoz, de ezek sem teljesen lezárt ügyek, mert azokon belül vannak magánlakások is. Az egykor elkobzott gyárak legtöbbjét időközben lebontották, így ezekben az esetekben valószínűleg értékpapír formájában történik majd a kárpótlás – magyarázza Uzelac.

– Meggyőződésünk szerint az egyetlen igazságos megoldás az, hogy módosítsák és kiegészítsék az erre vonatkozó törvényt, és ahol nem lehetséges az eredeti parcella visszaadása, ott a kárpótlás egy hasonló értékű, a közelben levő földterület visszaadásával történjen – mondja Uzelac, és hozzáteszi, még az is egy elképzelhető megoldás, hogy ha nem lehetséges a föld visszaadása az adott kataszteri községben, akkor az egy másik kataszteri községben történjen meg.

Beszélgetőtársunk emlékeztet, hogy Szabadka egy multinacionális közösség, és hogy épp itt került vissza a legkevesebb ingatlan egykori jogos tulajdonosához.

– Szabadkán nagyon sok földterület maradt állami tulajdonban, és ez nem jó. Jobb lenne, ha ezek a földek visszakerülnének egykori tulajdonosaikhoz, ebből még az államnak is több haszna lenne, mert a régi-új tulajdonosok adót fizetnének a földek után. Az állami földek esetében gyakran megtörténik, hogy azt sem tudjuk, ki és mit dolgozik rajta. Nincs semmilyen ellenőrzés és rálátás arra vonatkozóan, mi számít pontosan állami földterületnek, és ki műveli meg. Egyébként is, minek az államnak föld? A föld magánkézben kell, hogy legyen, az államnak pedig adó formájában kell, hogy ebből bevétele származzon – véli Uzelac.

Vajdaságban az Osztrák-Magyar Monarchia módszerei alapján vezetik a kataszteri adatokat, ezért a vajdasági károsultak általában naprakészebbek a dokumentáció és a szükséges papírok begyűjtése tekintetében, magyarázza Uzelac. Ugyanakkor Szerbia más részeiben ez a nyilvántartás a török módszer alapján történik. Beszélgetőtársunk megítélése szerint a vagyon-visszaszármaztatás tekintetében Szerbia elmarad sok más országhoz képest.

– A környező országok általában először kártalanítottak, utána privatizáltak. Persze egyik megoldás sem tökéletes, de mégis Szerbiában a legrosszabb a helyzet, mert itt először privatizáltak, annak során pedig sok mindent eladtak, amit alapvetően vissza kellett volna adni az egykori tulajdonosnak. Ezért rossz a helyzet: először kártalanítani kellett volna, és csak utána privatizálni azt, ami állami tulajdonban maradt – magyarázza Uzelac.

Több zsidó hitközség eddig nem kapott vissza semmit

Szabados Róbert, a Szerbiai Zsidó Hitközségek Szövetségének elnöke elmondta portálunknak, hogy ők annak a vagyonnak a visszaszármaztatásával foglalkoznak, amelyik a holokauszt áldozatai elkobzott vagyonának visszaszármaztatását szabályozó törvény alapján jár a zsidó hitközségeknek.

Elmondása szerint az utóbbi fél év során az tapasztalható, hogy a Vagyon-visszaszármaztatási Ügynökség más községek esetében „aktívabb”, mint Szabadka esetében. Így például a nagybecskereki zsidó hitközség három épületet és földterületet kapott vissza, de hasonló a helyzet Óbecsén is.

– Az utóbbi két évre az jellemző, hogy a visszaszármaztatás elsősorban Belgrád területén történik. A Belgrádi Zsidó Hitközség lakásokat, garázsokat, üzlethelyiségeket kapott vissza, míg az összes többi szerbiai zsidó hitközség gyakorlatilag szinte semmit – mondja Szabados.

Az elnök elmondása szerint a törvény alapján a Szabadkai Zsidó Hitközség eddig mezőgazdasági földterületeket kapott vissza Szabadkán és Topolyán.

– Az újvidéki hitközség is kapott vissza valamennyi földterületet, és kettő, talán három ingatlant. A pancsovai hitközséget csak szimbolikusan kártalanították, a nagykikindai körülbelül 100 hektár mezőgazdasági földterületet kapott vissza, a zombori és niši pedig semmit – tájékoztatta portálunkat Szabados, és hozzátette, magánszemélyek kártalanítási ügyeivel nem foglalkoznak.

Amerikai figyelmeztetés

A sajtó is beszámolt róla, hogy az amerikai State department június elején tette közzé jelentését a vallásszabadság helyzetéről Szerbiában, és a jelentés kitér a holokauszt idején a zsidóktól elkobzott vagyon visszaszármaztatásának jelentőségére is.

A jelentés szerint a belgrádi amerikai nagykövetség 2019-ben arra szólította fel a szerb kormányt, hogy folytassa a holokauszt idején megölt zsidók vagyonának visszaszármaztatását azokban az esetekben is, ahol nincsenek örökösök.

Az eddig visszaadott vagyon összértéke 20,6 millió euró

A Vagyon-visszaszármaztatási Ügynökség adatai szerint a holokauszt áldozatainak kártalanításáról szóló törvénnyel összhangban eddig a következő zsidó hitközségek részesültek kárpótlásban azokban az esetekben, ahol nincsenek élő örökösök: a belgrádi zsidó hitközség összesen 109 objektumot kapott vissza (78 üzlethelyiséget, 22 lakást, 7 garázst és 2 épületet), a szabadkai zsidó hitközség 7 üzlethelyiséget, a nagybecskereki hitközség 7 lakást, 2 üzlethelyiséget és 2 épületet, a zimonyi hitközség 1 lakást és 1 üzlethelyiséget, az újvidéki hitközség 1 üzlethelyiséget és 1 épületet, ami összesen 131 objektumot tesz ki, illetve 9.133,86 négyzetmétert. A földterületek esetében a nagykikindai zsidó hitközség 66,79 hektár, a szabadkai hitközség 650,34 hektár, a nagybecskereki hitközség 194,70, a pancsovai 10,30, az újvidéki pedig 236,49 hektár mezőgazdasági földterületet kapott vissza. Mindez összesen 1158,64 hektár földterületet jelent. A nagybecskereki zsidó hitközség ezenkívül 442 négyzetméter beépítetlen építkezési területet is visszakapott.

Becslések szerint az eddig visszaadott vagyon összértéke 20,6 millió euró.

Eddig az esetek 78,5 százalékában született döntés

Strahinja Sekulić, a Vagyon-visszaszármaztatási Ügynökség igazgatója június végén úgy nyilatkozott a sajtónak, hogy a természetben történő kártalanítás folyamata a végéhez közeledik.

– Belgrádban van még néhány ilyen ügyünk. Újvidéken inkább a mezőgazdasági földterületek visszaadása a jellemző, az esetek 68 százalékában a visszaszármaztatás már megtörtént, és várhatóan az elkövetkező 2-2,5 év során ez a folyamat is lezárul – mondta az igazgató.

Az illetékes szerint a természetben történő kárpótlás Nišben és Kragujevacon is hamarosan véget ér.

Az igazgatói beszámoló szerint az Ügynökség eddig az esetek 78,5 százalékában hozott döntést, ami mintegy 2.800 feldolgozott ügyet jelent.

– Számításaink szerint valamennyi ügyben döntés fog születni 4 éven belül. Erre még rá kell számolni a fellebbezések, rendkívüli jogorvoslatok és esetleges bírósági perek időszakát – mondta Sekulić.

Az Ügynökség legfrissebb adatai szerint eddig 4.831 üzlethelyiség, 1.048 lakás és 1.152 épület került vissza a tulajdonosához, vagy örököseihez, ami összesen 7.031 objektumot jelent, 522.000 négyzetméteren. Szintén visszaszármaztattak 473 hektár építkezési területet, 5.852 hektár erdőt és 67.127 hektár mezőgazdasági földterületet.

Az egyházak és egyházi közösségek mintegy 60.668 hektár mezőgazdasági földterületet, erdőt és építkezési területet kaptak vissza.

Az Ügynökség nem válaszolt kérdéseinkre

Több kérdést is feltettünk a Vagyonvisszaszármaztatási Ügynökségnek a témával kapcsolatban, például, hogy milyen megoldásokat alkalmaznak olyan esetekben, ahol nem lehetséges a természetben történő kárpótlás; hogy módosulnak-e a  határidők az értékpapírok kifizetése esetén; hogy igaz-e az, hogy 2 milliárd eurót irányoztak elő az értékpapírokra; hogy hogyan kommentálják egyes civil szervezetek véleményét, mely szerint az értékpapírok a földterületek valós értékének csak mintegy 15 százalékát teszik ki; és hogy lehetséges-e a törvény olyan irányú módosítása, hogy a visszaszármaztatott földterület egy másik kataszteri községben legyen.

A cikk elkészültéig egyetlen kérdésünkre sem kaptunk választ.

Natalija Jakovljević

Najveći deo oduzete imovine vraćen vlasnicima, NVO traže izmene zakona