Az intézményes nevelés és oktatás egyidős a civilizációval. Mintegy háromezer éves múltja van a tanító segítségével történő tanulásnak. Az első számológép, az abakusz kb. 5000 éves. A 17. századtól 1945-ig, az első generációs számítógépig több próbálkozás történt. Ahogy az oktatási rendszernek, úgy a számítógépnek is idő kellett, hogy szinte mindenki számára elérhető legyen. Azt a kort éljük, mikor számítógép nélkül korlátozottak a tanulók az újabb tudás megszerzésében.

A technikai eszközöknek és az internetnek nagy szerepe volt, amikor a rendkívüli állapot bevezetésével országunkban is kezdetét vette a távoktatás. Erről a témáról beszélgettem el tanítókkal és tanárokkal.

A szülők segítsége nélkül nem haladtunk volna

Šormaz Izabella, az óbecsei Zdravko Gložanski Általános Iskola osztálytanítója 33 év munkatapasztalattal rendelkezik. Emellett okleveles könyvtárosi képzése is van, valamint közel két évtizede oktatási és gyermekjogi problémákkal foglalkozó civil szervezetben koordinátor. Az online oktatás ideje alatt második osztályosokat tanított. Arra kértem, hogy meséljen, mennyire volt felkészült ő és a tanulói a váratlanul kialakult helyzetre.

– Követtem már a környező országokban az aktuális eseményeket, és nem jelentett különösebb problémát, amikor nálunk is bevezették az online oktatást. Elmondhatom, nagyon sokat segített nekem az előző tapasztalat és a különböző projektumokban való aktív munkám, mivel évek óta napi szinten használtam a korszerű oktatási eszközöket és programokat. Részt vettem már több online előadáson és képzésen. A több nyelv ismerete szintén fontos, ezért az információk utáni böngészés sem jelent nagyobb akadályt számomra – kezdi a beszámolóját Izabella a távoktatásról.

A diákjai első osztálytól tanulhatták a projektoktatást, így már ők is rendelkeztek oktatástechnológiai alaptudással.

– Mivel kisebb létszámú tagozaton tanítok, ezért tanulóim az iskolában és a napköziben mindennap aktívan használták a laptopot, számítógépet és okostelefont. Egy közösségi portálon még az első osztályban létrehoztunk egy csoportot, ahol élményeket cseréltünk, információkat oszthattunk meg a szülőkkel és az osztályban dolgozó többi kollégával. Márciustól ez az online csoport lett a mi új tantermünk. Napi szinten, az aktuális órarendet követve a pillanatnyi helyzetnek megfelelő feladatokat küldtem a gyerekeknek. A szülők segítsége nélkül nagyon nehezen haladtunk volna. Hatalmas feladat várt rájuk, ami megkövetelte tőlük, hogy aktívan kövessék gyermekük munkáját és fejlődését. Mindennap fotózták és küldték vissza a gyerekek kidolgozott munkáit. Ezeket heti szinten értékeltem, és az elektronikus naplóba véleményeztem, majd osztályoztam – meséli Izabella.

– Mivel nem volt minden tantárgyra a programnak megfelelő új tankönyv, ezért feladatlapokat készítettem, sokszorosítottam, és kéthetente átadtam a szülőknek. Nagy segítséget jelentett nekünk a Magyar Nemzeti Tanács távoktatási portálja, ahol utólag egy tárhelyen megnézhettük a magyar nyelvre, a matematikára, a környezetismeretre, a képzőművészeti kultúrára és a szerb nyelvre felvett órákat. Ezek a felvételek komoly értéket képeznek, hiszen a klasszikus oktatási folyamatban is használhatjuk majd őket. Előnyös volt ez abban az esetben is, amikor a tanulók nem értették meg a tananyagot, és utólag többször újranézhették. Fontos lenne már felvenni újabb órákat, hogy megfelelően készüljünk az új tanévre – osztja meg gondolatait a tanítónő.

Sem áram, sem megfelelő eszköz az oktatáshoz

Izabellát még arról kérdeztem, hogyan tudott együttműködni azokkal a diákokkal, akiknek nem volt internet- és számítógép-hozzáférésük.

– Az online oktatás próbára tette és megkövetelte a szülők, a gyerekek és a pedagógusok őszinte, alapos közreműködését. Az osztályomban a legnagyobb akadályt azon diákok munkájának megszervezése jelentette, akiknél, sajnos, az adósságok miatt lekapcsolták a családi házat az áramkörről, és nem volt megfelelő oktatástechnológiai eszközük sem. Ezeket a tanulókat kéthetente meglátogattam, és feladatlapokat vittem nekik, majd a következő alkalommal begyűjtöttem és értékeltem. Nagyon fontos lenne őszre ezeknek a tanulóknak is biztosítani a megfelelő életkörülményeket és eszközöket a tanuláshoz. Jó volna az is, hogy kisebb csoportokban tudjunk dolgozni a tantermekben, hiszen a gyerekeknek lényeges a csapatmunka, és a társakkal, a tanítóval való találkozás – hangsúlyozza az óbecsei tanárnő.

Csernyák Szilviával, az óbecsei Petőfi Sándor Általános Iskola tanítónőjével szintén a távoktatás buktatóiról beszélgettem, valamint az online órák forgatásáról is kaphatunk tőle egy kis ízelítőt.

– 27 év munkatapasztalat van mögöttem, és a rendkívüli állapot kikiáltásakor negyedik osztályosaim voltak. Szerencsére, mert ők már elég jól kezelik a számítógépet – mondja a tanárnő.

– Igazából a távoktatásra nem volt senki sem felkészülve, így én sem. Ezzel kapcsolatban továbbképzéseken sem vettünk részt. Kezdetben gondot okozott az is, hogy melyik online platformot válasszam, hogy mindenkinek elérhető legyen. Az elején Viberen értekeztünk a tanulóimmal, később az iskolával közös megegyezéssel kiválasztottuk a Google Tantermet. Ez még nekem is kihívás volt! Csörgött a telefon reggeltől estig, hiszen telefonon keresztül segítettünk egymásnak mi, pedagógusok is. Először át kellett tanulmányozni a platform használatát, majd csak ezek után fordulhattam a szülőkhöz, diákokhoz. Ha én nem tudom kezelni, hogy adok útbaigazítást? – gondoltam. A szülőnek, tanulónak e-mail-fiókot kellett nyitniuk, csak ezután tudtak felcsatlakozni. Amikor láttam, hogy nem tudja mindenki használni, akkor választási lehetőséget adtam a tanítványaimnak: vagy Viber, vagy Google Tanterem – mesél az akadályokról, majd a megoldásokról Szilvia.

Szülő, gyermek, tanító kivette a részét a munkából

– Kezdetben mindenkivel tudtam értekezni legalább Viberen, később adódtak a problémák, mikor egyes tanulóknak valamilyen okból kifolyólag nem volt internet-elérhetőségük. Akkor beindítottam az SMS-küldést. Amikor megszüntették a zárlatot, ezeket a tanulókat elhívtam az otthonomba, és feladtam a feladatokat, elmagyaráztam a tananyagot, és megbeszéltük, hogy mikorra hozzák vissza a leckét, hogy átnézzem. Voltak példaértékű visszajelzések is a Google Tanteremből. Összesítve úgy gondolom, hogy mindannyian: szülő, gyermek, tanító becsületesen kivettük a részünket a munkából. Így egy kicsit a szülők is betekinthettek a munkánkba, hogy nem is olyan egyszerű egy-egy számolási vagy matematikai feladatot úgy elmagyarázni, hogy azt rögtön meg is értse a gyerek. Az osztályomban van három sajátos egyéni munkát igénylő tanuló (IOP2), akiknek külön feladatokat készítettem, és a szüleikkel szinte napi szinten értekeztem telefonon keresztül.

Még ha az online oktatás megoldható is, a személyes kontaktus ugyanúgy hiányzik a tanárnak is, nemcsak a tanulóknak.

– Hiányzott a tanulóimmal való találkozás, a gyerekzsivaly, amely betöltötte az osztályt, a napi csínytevések, a rácsodálkozó szemek. Lehet, hogy régimódi vagyok, de jobban szeretem a klasszikus oktatást – árulja el a tanárnő.

A Petőfi Sándor Általános Iskola részt vett a Pannon RTV távoktatási programjában, így Szilvia is kivette a részét ebből a feladatkörből. Itt másodikosoknak tartott órát. A továbbiakban erről mesél nekünk:

– Kicsit fura volt a kamera elé állni az üres teremben, és visszajelzés nélkül beszélni, és még a 20 percbe is beleférni. Négy magyarórát és négy matematikát tartottam. A felkészülések az elején borzasztó nehezen indultak, de a végére már egész jól belejöttem. Minden rosszban van jó is, hiszen kaptam egy interaktív táblát, és a távoktatásban megtanult dolgokat, műveleteket majd fel tudom használni. Úgy hallottam, hogy folyamatban vannak a megbeszélések a távoktatással kapcsolatban, vagyis nem szeretnék megvárni az utolsó pillanatot, hanem előkészítik az órákat. Kiemelném, hogy amagyar nyelvű távoktatásban részt vevő pedagógusokat ünnepélyes fogadás keretén belül meghívta a Magyar Nemzeti Tanács, és tanúsítványt kaptunk, valamint könyv- és pénzjutalmat. Örülök, hogy részese lehettem ennek a csapatnak, és munkámmal besegíthettem a távoktatásba.

Ősztől, ha kell, már zökkenőmentesebb lehet

Gallusz Csilla a péterrévei Samu Mihály Általános Iskolában egy éve oktat magyar nyelvet és irodalmat. Ő is részt vett az online órák forgatásán, erről és a váratlan helyzet kialakulásáról, megoldásairól beszélgettem el vele.

– Az online oktatás engem is váratlanul ért, ugyanúgy, mint a munkatársaimat, hiszen egyik napról a másikra kellett átállni a távoktatásra. A tanulók nagy többségének volt internet-elérhetősége, velük gyorsan fel tudtuk venni a kapcsolatot. Különböző platformokon valósult meg az oktatás, digitális tanteremként, némely osztályban pedig Messenger- vagy Viber-csoporton keresztül. Természetesen azokat a tanulókat sem zártuk ki, akiknek nem volt megfelelő eszközük az ilyen módon történő oktatáshoz, nekik postáztuk a tananyagot. A diákok tudása felsőben már megfelelő ahhoz, hogy könnyen eligazodjanak az internet világában, az alsó osztályokban szükség volt a szülők segítségére. A tananyag számonkérése is így valósult meg. Nagy segítséget nyújtottak tanárnak és diáknak a Pannon Televízióban sugárzott tanórák. Én is bekapcsolódtam ebbe a munkába két alkalommal is, összesen nyolc órát tartottam a hatodik és hetedik osztályosok számára.

Csilla azt is elárulta, ha ősztől a járványügyi helyzet úgy hozná, hogy ismét távoktatásra kerülne sor, már sokkal könnyebb és zökkenőmentesebb lenne a munka, de bízik abban, hogy minden folytatódik a megszokott módon az iskola falai között.

Fejlődni, tanulni kell folyamatosan

Acsai Dániel már négy éve dolgozik az óbecsei Műszaki Szakközépiskolában. Főleg programozást tanít, például webprogramozást, amely manapság egy népszerű tárgy. Az online oktatást, azokban az osztályokban, ahol ő tanít, a technikai eszközök hiánya nem hátráltatta. Ő is megosztotta velünk a tapasztalatait erről az időszakról:

– Néhány diákkal elegendő volt csak messengeren keresztül felvenni a kapcsolatot, másokkal viszont e-mailen és telefonon keresztül is értekeztünk. Valamint az én megoldásom egy online tanterem volt, ahol megtalálhatták a diákok a tananyagot, valamint ott tudták megoldani a feladatokat is. A tanárok saját maguk dönthettek a megvalósítás formájáról, kinek melyik program vagy applikáció volt szimpatikus. Türelmesnek kellett lenni, hiszen nem tudhat mindenki mindent, de minden megtanulható. Sok diák nagyon igyekezett, és próbálta kihozni a legjobbat az online oktatásból – meséli Dániel.

Afelől is érdeklődtem, hogy az iskolája és a pedagógusok mennyire felkészültek az online oktatásra, ha szeptembertől jön egy újabb koronavírus-hullám.

– A legtöbb szaktanár feltalálja magát, hiszen nagyon sok programot tudnak használni, amelyek alkalmasak akár az online oktatásra is. Fejlődni, tanulni kell folyamatosan, hogy ne ragadjon le az ember egy szinten. Reményeink szerint szeptembertől már „klasszikus” módon tudjuk folytatni az oktatást, nehéz időszak volt ez diáknak és tanárnak egyaránt – nyilatkozik bizakodóan Dániel.

A pedagógusok többsége szeretné, ha a tanítás a megszokott keretek között folytatódna az új tanévben. Szerintük a diákok többsége egyébként is túl sok időt tölt a képernyő előtt. Szükség van a szocializációra, a személyes kontaktusra, legyen az tanár vagy egy osztálytárs, hiszen sokan az iskolából hazatérve úgyis becsöppenek egy virtuális világba.

Nagy Valentina

A projektum megvalósítását támogatta: