Az elmúlt napokban a világsajtó a trumpizmus újabb jelenségeivel foglalkozott, valamint a belarusz tüntetéseket elemezte. Az Egyesült Királyság és az Európai Unió közt újabb viszály támadt, Isztambulban pedig negyven életfogytiglani (nem olvasták rosszul) börtönbüntetésre ítéltek egy férfit.
A tudatlanság kultusza
A madridi El País így kommentálja az amerikai választási kampányt:
„Négy évvel azután, hogy Donald Trumpot különös módon az Egyesült Államok elnökévé választották, a trumpizmus rombolására lehetünk figyelmesek. A populista és a nacionalista politika perverz koktéljáról van szó, amelyet egy inkompetens és tekintélyelvű ember kevert, akinek sikerült elmosnia az igazság és a hazugság közötti határt. Az Egyesült Államok állampolgárainak 58 nap áll rendelkezésükre november 3-ig, hogy eldöntsék, vajon a Trump-jelenség csupán közjáték volt-e, vagy az elnök további négy évig ül majd a Fehér Házban.
Ha a világ nem változott volna meg a felismerhetetlenségig, kétségtelen, hogy a tisztességnek, a hozzáértésnek és a régi elveszett erények becsületének – amelyeket Joe Biden képvisel – nagyobb súlyuk lenne, mint a káosznak, amelyet Trump teremtett az állandó hazugságaival, amelyek fajgyűlöletet keltenek és megosztják az országot.
A demokráciát a tudatlanság kultusza fertőzte meg, ahogyan Isaac Asimov írta egykor: »a tudatlanság kultusza kelti azt a tévhitet, miszerint a demokrácia azt jelenti, hogy az én tudatlanságom annyit ér, mint a te tudásod«.”
A New York-i Wall Street Journal a levélszavazás várható következményeiről ír:
„Ha egyes államokban az elnökválasztás eredménye hajszálon múlik, bírósági határozat dönthet a végeredményről. Ebben az esetben az illetékes bíróságokat el fogják árasztani a republikánus és a demokrata ügyvédek, és az ebből eredő fejetlenség hasonló lehet, mint 2000-ben, amikor újraszámlálták a floridai szavazatokat […] A levélszavazás kiszámíthatatlan jelenség. […]
Donald Trump egy republikánus tanácskozáson, 2020. augusztus 21-én (Fotó: Evan Vucci/AP)
A politikai háború megelőzésére a legjobb módszer az, ha már most cselekszünk. Ha az illető államok idejében döntenének a szavazási határidőről, és felkészülnének a postai úton beérkezett szavazatok feldolgozására a választást megelőző napon, akkor csökkentenék annak kockázatát, hogy az ország fele törvénytelennek tartsa a választási eredményt. Bármely bírósági eljárás, amely a szavazás sorsáról döntene, ezt a rémálmot keltené életre.”
Lukasenka megpróbálja felszámolni az ellenzéket
A torinói La Stampa c. olasz napilap ezt írja a belarusz tiltakozásokról:
„Röviddel Aljekszandr Lukasenka és szövetségese, Putyin tervezett találkozója előtt, amely Minszket a Kreml karjaiba sodorhatja, az állítólagos ellenfél ellen felállított rendőrség békés tiltakozásokat próbált elfojtani. […] Putyin és Lukasenka moszkvai találkozója nagy újdonságokat hozhat, és ez éppen akkor következhet be, amikor Oroszország és a Nyugat közötti feszültség még tovább nőtt.”
A varsói Gazeta Wyborcza c. napilap így kommentálja Marija Kolesznyikova ellenzéki aktivista eltűnését:
„Fehéroroszok százezrei immár egy hónapja rendszeresen vesznek részt a tömegtüntetéseken, és az elnökválasztás megismétlését követelik. De a tiltakozások élére nem állt vezető, és semmi sem utal arra sem, hogy ez a jelenlegi helyzetben megtörténne.
Hétfőn reggel ismeretlenek elrabolták Minszkben Marija Kolesznyikovát, az ellenzéki koordinációs tanács egyik tagját, valamint Szvjatlana Cihanouszkaja közös stábjának három tagját és két másik ellenzéki jelöltet is. Kolesznyikova példája azt mutatja, hogy a megfélemlítésnek és az elnyomásnak, amelyeket Lukasenka rendszere követ el ezekben a napokban, az az oka, hogy a tüntetéseknek nincs vezetője.”
A milánói Corriere Della Sera Marija Kolesznyikova ellenzéki aktivista sikertelen kitoloncolási kísérletével foglalkozik:
„Kísérlet történt az ellenzék utolsó fehéroroszországi vezetőjétől való megszabadulásra. Habár az ország titkosszolgálatát továbbra is KGB-nek hívják, ez csak a Szovjetunió kimúlt apparátusának halvány utánzata. Lukasenka számára kínos az ügy, hogy Kolesznyikovát megpróbálták kitoloncolni az országból. Mivel a brutális elnyomás eredménytelen volt, most megpróbálja eltüntetni az ellenzéki mozgalom vezetőit. Ha azonban egy vezető eltűnik, akkor egy másik veszi át a helyét.”
Folytatódik a Brexit-szappanopera
A lisszaboni Público c. napilap arról ír, hogy Nagy-Britannia megsértheti az Európai unióval kötött kilépési megállapodását:
„Visszatért a Brexit-szappanopera. Boris Johnson kormánya törvényt alkot a kilépési megállapodás kötelezettségeinek megszüntetése érdekében. Az ír határ szabályozásáról van szó, amelynek az ügyébe egykor Theresa May belebukott. Pillanatnyilag még nem tudni, hogy cselfogásról vagy fenyegetésről van-e szó.
Brüsszelben azonban fogy a türelem.”
Boris Johnson beszél a brit parlamentben 2019 decemberében (Fotó: Reuters)
Az EU és Nagy-Britannia közötti kereskedelmi megállapodással kapcsolatos tárgyalásokat a Neue Zürcher Zeitung így látja:
„Brüsszel is makacs, de valószínűleg fölényben van. Mert a kereskedelmi tárgyalások sikerét végső soron a gazdaság ereje határozza meg. A viszályból kivezető egyik lehetséges út az lenne, ha létrejön egy új megállapodás, amely emlékeztet a tavalyi kilépési szerződésre, és az Európai Unió követeléseinek nagy részét apró betűkkel tüntetik fel benne. Johnson megmentőként tetszeleghetne, aki a legnagyobb ellenállásban a lehetetlent érte el.”
A madridi El Mundo c. napilap erről ezt írja:
„Johnson brit miniszterelnök azzal fenyegetőzik, hogy megszegi a briteknek adott szavát, és megbotránkoztatja az európai intézményeket azáltal, hogy újra megnyitja az Észak-Írországról szóló vitát. Johnson most mindenáron meg akarja akadályozni a Nagy-Britannia és Észak-Írország közötti vámhatárt.
Az EU-val a nehezen kitárgyalt szerződés előírja, hogy Észak-Írország és az Ír Köztársaság között nem lehet szigorúan ellenőrzött határt (hard border) felállítani.
A már megkötött kilépési megállapodás egyoldalú megsértése a nemzetközi jog megsértését jelentené.”
1368 év börtön
A Frankfurter Allgemeine Zeitung beszámolt egy különleges isztambuli ítéletről:
„Körülbelül három és fél évvel az isztambuli Reina szórakozóhely ellen elkövetett terrortámadás után egy merénylőt 40 életfogytiglani büntetésre ítéltek, miután a bíróság bűnösnek találta a férfit 39 ember szándékos meggyilkolásáért. Ugyanazt a merénylőt további 1368 év börtönre ítélték 79 ember meggyilkolási kísérlete miatt.
Az üzbég támadó a 2016/2017-es szilveszter éjjel megrohamozott egy klubot, és 39 embert lelőtt, valamint 79 személyt megsebesített. Az Iszlám Állam elismerte a felelősségét a terrortámadásban.”
Tüntetés Belaruszban (Fotó: Evgeny Odinokov/AFP
