Sűrű hete volt a világsajtónak: kaliforniai tűzvész, belarusz–orosz tárgyalás, a leszboszi menekülttábor szörnyű pusztulása, oroszországi regionális választások, uniós videokonferencia Kínával: s akkor még nem is említettünk meg minden témát.
Nyitva marad a rejtekajtó?
A madridi El Mundo napilap szerint a Johnson által sürgetett Brexit foltot ejt az Egyesült Királyság hírnevén:
„A nemzetközi jog megsértése és az Európai Unióval kötött megállapodás felrúgása miatt Johnson terveit számos bírálat érte – többek között a brit politikában is. Öt volt miniszterelnök – közülük három is konzervatív politikus – értetlenségét fejezte ki, a minap pedig Johnson pártjának számos alsóházi tagja is az új tervezet ellen szavazott. A politikai fordulat foltot ejthet Nagy-Britannia hírnevén, hiszen egy éve még az EU-val kötött megállapodást győzelemként ünnepelték. Johnsonnak át kellene gondolnia ezt az ügyet.”
A milánói Corriere Della Sera napilap, melynek naponta átlagosan több mint 410 ezer olvasója van, Johnson „bohóckodásától” megrémülve ezt írja:
„A konzervatív pártot mindig is pragmatikus pártnak tekintették, amely kiállt a jó kormányzás mellett, de most egy bohóc vezeti, akit a szeszélyei vezérelnek. Lehet, hogy Johnsonnak sikerül megnyernie a következő választást is, de a súlyos válságban lévő államnak viselnie kell a kormányfő mostani döntése ódiumát.”
Még a londoni The Guardian napilap is pesszimista ebben a kérdésben:
„Minél közelebb kerül Nagy-Britannia a katasztrófához, annál világosabbá válik, hogy miért jelent összeomlást a Brexit. A gazdasági károktól eltekintve a legfajsúlyosabb probléma az ír határkérdés. Ha nem születik megállapodás az Európai Unió és az Egyesült Királyság között, akkor Nagy-Britanniának le kell zárnia az írországi határát. Az EU számára ugyanis elfogadhatatlan, hogy a közös piacán belül egy rejtekajtó nyitva maradjon.”
Boris Johnson beszél a brit parlamentben 2019 decemberében (Fotó: Reuters)
A dublini The Irish Independent újság keményen bírálja Johnsont, emlékeztetve arra, hogy:
„Johnson minden egyes pontban megállapodott már egyszer az Európai Unióval. Bár a megállapodások nagyon bonyolultak voltak, mindkét fél jóhiszeműen elfogadta az egyezséget. Az, hogy most a miniszterelnök minden erőfeszítést aláás, reménytelenül megrontja országának az EU-val fennálló kapcsolatait. Megnőtt a valószínűsége annak, hogy kereskedelmi tarifákat fognak bevezetni.
Nem számít, hogy Johnson felháborodást akart-e kiváltani, s a rosszul kezelt járványról kívánta elirányozni a figyelmet, vagy gyűlölködést akart gerjeszteni Brüsszellel szemben, vagy egyszerűen csak a támogatóit akarta maga mellett megtartani… Mindez lényegtelen.”
Nem sikerült „megoldani”
A De Tijd belga napilap így ír a moriai menekülttábor leégéséről:
„Öt év telt el azóta, hogy Angela Merkel német kancellár azt állította a menekültkérdéssel kapcsolatban: »Meg fogjuk oldani!«. De ez még mindig nem sikerült. Kínos, hogy az elmúlt öt év alatt az európai politikusok tudták, mit kell tenniük: menekülttáborokat építeni a konfliktusövezetek közelében, menedékjogi eljárásokat kezdeményezni már Észak-Afrikában, ellenőrizni a külső határokat, megállapodást kötni a szomszédos országokkal, elosztani a menekülteket az Unióban, és végül: saját állampolgáraik jóváhagyására törekedni – és mégsem tették.
Ami Moriában történik, mindannyiunkat érint Európában. Az elmúlt öt év alatt nem tudtunk megegyezni egy emberséges menekültpolitikáról.”
A bécsi Der Standard napilap hasonlóan ír a kérdésről:
„A tény az, hogy Kurz és hívei nem akarnak senkit befogadni, sem száz menekültet, de még ötöt sem, sőt még gyermekeket sem. A kormány a döntését valamiféle szimbolikus politika elutasítására alapozza. De ezek az emberek, akikről beszélünk, nem szimbólumok, hanem valódi emberek, és olyan reménytelen állapotban vannak, ami megengedhetetlen az EU-n belül.”
Ég a leszboszi menekülttábor (Fotó: Reuters)
A görög táborokból jelenleg körülbelül 200 kiskorút várnak Svájcba, írja a Neue Zürcher Zeitung:
„Mindannyiuknak vannak rokonai, akik Svájcban élnek, így számukra a családegyesítés lehetősége is fennáll. Ha a görög táborokban tartózkodó, összesen 40 ezer menekültből 200-at Svájcba hoznának a családtagjaikkal együtt, bár nem sokat, de mégis jelentene valamit. Ezzel az intézkedéssel Svájc megmutatja, hogy azokban az időkben, amikor egy közös európai menekültügyi politika még nem jött létre, és a koronavírus szinte az összes többi kérdést kiszorította a politikai napirendről, képes emberséges maradni.”
Még várni kell a klímasemleges Kínára
A pekingi Huanqiu Shibao napilap a következőket írja arról a videokonferenciáról, amelyet az Európai Unió Hszi Csin-ping kínai elnökkel folytatott:
„Hét év tárgyalás után ez év végéig le kell zárni a Kína és az EU közötti beruházási megállapodást. Egy fontos akadályt azonban még le kell küzdeni: az EU-nak el kell választania a kereskedelmet a politikától. Brüsszelben olyan hangok hallatszanak, amelyek Kínát saját rendszerük riválisának tekintik, és összekapcsolják a kereskedelmi kérdéseket a csakis Kínára vonatkozó kérdésekkel – mint például Hongkong problémájával, amelyet európai módra oldanának meg.
Miért nem akarják egyes európaiak tudomásul venni, hogy Kína soha nem kényszerítené rá másokra saját értékrendjét?”
Az európaiak korrekt magatartást követelnek Pekingtől, írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung:
„Hétfőn az európaiak arra sürgették Kínát, hogy nyissa meg még jobban a piacát az európai vállalatok előtt. »Még sok a tennivaló« – mondta Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke, aki felhívta a figyelmet arra, hogy a júniusi konferencia óta haladtak a beruházásvédelmi megállapodásról szóló tárgyalások.
Három területen történt jelentős előrelépés: az állami vállalatokra vonatkozó szabályokról, a szellemi tulajdon védelméről és az állami támogatások átláthatóságáról. A további nyitáson túl azonban Kínának el kell köteleznie magát a fenntartható fejlődés mellett is. Angela Merkel szerint megvan a szándék minkét fél részéről, hogy az év végéig megszülessen a megállapodás.
A videokonferencián felkérték a kancellár asszonyt, hogy sürgesse meg Hszi elnököt abban, hogy Kína teljesítse a kitűzött klímacélokat. Peking felajánlotta, hogy 2030 körül nem növeli tovább a szén-dioxid-kibocsátását. Az Unió ezzel elégedetlen, elvárja, hogy Kína már 2025 előtt jelentős erőfeszítéseket tegyen. Brüsszel 2060-ra »klímasemleges« Kínát szeretne látni, amihez az szükséges, hogy Kína felhagyjon a szénerőművek építésével.”
A párizsi Le Figaro bizakodó:
„Európa megmutatta az erejét Kínával szemben. Az öreg kontinens hirtelen feltételeket kezd szabni: tisztességes verseny, a nemzetközi jog tiszteletben tartása, a technikai kémkedés és a dezinformálás megszüntetése… Mindezekről a kérdésekről az Európai unió 27 államában egyetértés van.”
Az egész életmódunk forog kockán
A kaliforniai erdőtüzek kapcsán a Washington Post ezt írja:
„Egész városok tűntek már el, legalább 33 ember vesztette életét, és ez a szám valószínűleg még növekedni fog.
Ami most történik, példa nélküli esemény.
A tűzesetek azonban nem kapják meg azt a nemzeti figyelmet, amelyre egy ilyen szörnyű katasztrófa esetén számítani lehetne. Ehelyett Trump adminisztrációja megpróbálja aláásni az 50 éves nemzeti környezetpolitikai törvényt. Azonban a törvény hatályának gyengülése szinte biztosan megnehezíti az éghajlatváltozás elleni küzdelmet. Azzal kell kezdeni, hogy a kormányt cselekvésre kényszerítsük, hiszen az egész életmódunk forog kockán.”
Tűzoltó dacol a lángokkal Kaliforniában (Fotó: Reuters)
Okos szavazás Oroszországban
De vessünk egy pillantást Oroszországra, ahol a regionális választások meglepetést hoztak: Alekszej Navalnij hívei például Szibériában értek el sikereket. „Egyre több polgár próbál akadályokat állítani Putyin menetelése útjába” – elemzi a vasárnapi orosz választásokat a varsói Gazeta Wyborcza napilap, és így folytatja:
„Navalnij »okos szavazásra« buzdított, és ez meglepte az oroszországi vezetést. A módszer abból áll, hogy a kormánypárttal elégedetlen szavazókat arra biztatták, hogy az egyes körzetekben a statisztikailag legesélyesebb ellenzéki erőkre adják le voksukat. Navalnij megmérgezése miatt erőteljesen nőtt azoknak a száma, akik hajlottak efelé a választási stratégia felé.”
Csak pénz, katonák nélkül
Lukasenka csak pénzt kap, katonákat nem ad neki Putyin, írja a budapesti Népszava:
„Vlagyimir Putyin másfél milliárd dolláros gyorssegéllyel támogatja Alekszandr Lukasenka belorusz elnököt. […] Minszk gazdasági szempontból is erőteljesen függ Moszkvától, a hitellel azonban még inkább a Kremlhez köti magát.
Igencsak kérdéses azonban, Lukasenka elérhette-e azt, amit akart. Putyin ugyanis ódzkodott attól, hogy katonai támogatást nyújtson a belorusz elnöknek. Annyit közölt, meggyőződése, hogy Lukasenka képes lesz úrrá lenni a válságon, de a fehéroroszoknak maguknak kell megoldaniuk problémáikat. Kifejtette, »külső nyomás nélkül« kell »tárgyalniuk« egymással, hogy »tisztázzák a helyzetet«. […]
„A találkozó eredményei nem hoztak meglepetést” – jegyzi meg a Nesawissimaja Gaseta orosz lap:
„Oroszország továbbra is támogatni fogja Lukasenkát, és egyiküknek sincs szándékában az ellenzékkel párbeszédet folytatni. Putyin félretette aggályait, és továbbra is segíteni fogja az autoriter belarusz kormányt.
Nyilvánvalóan működött a félelemkeltés, hogy az elégedetlenség Oroszországra is átterjedhet.
Ennek ellenére Fehéroroszországban nincs oroszellenes hangulat, amelyről a belarusz propaganda oly gyakran beszélt. Nem világos azonban, hogy Putyin hajlandó-e mindenáron és a végsőkig támogatni Lukasenkát.”
Menekült anya a leszboszi táborban (Fotó: Reuters)
