Nyitottunk, a németek is nyitottak. Zártunk, a németek is zárnak? Harminc éve hangzik el a német újraegyesítés kapcsán, hiszen látványosan lebontottuk a vasfüggönyt – „Danke Ungarn”. Azóta a magyarok újra építettek egy termetes kerítést, és a németek ugyanazt mondják – Danke Ungarn.
„Budapesten érte a Falat az első súlyos csapás. Ez a történelmi jelentőségű esemény mindörökre összefonódik a magyar néppel, Budapesttel és Horn Gyula nevével” – ezeket a szavakat Hans-Dietrich Genscher német külügyminiszter (1982-1992) mondta 2013-ban, amikor Horn Gyula meghalt.
Az elmúlt három évtizedben sok kutatás, történelmi elemzés látott napvilágot a német egyesítéssel kapcsolatban. Kevesen vitatják Magyarország és Horn Gyula akkori külügyminiszter szerepét a történésekben. Horn maga is sokat ír önéletrajzában az akkori hónapokról, találkozókról, megállapodásokról, háttéralkukról.
Magyarországon 1989-ben Németh Miklós volt a miniszterelnök (minisztertanács elnöke). Még nem volt rendszerváltás, de már a határon volt, még nem volt demokrácia, de már a határon volt, még nem volt német egység, de a németek már a határon voltak.
Horn ennek a Németh-kormánynak lett a vadonatúj külügyminisztere májusban. A szokásos magyar provincializmussal ellentétben jól átlátta a nemzetközi helyzetet, tapasztalt külügyér volt és tudta, most vagy soha. Előzetes titkos megállapodások sorozatával szervezték meg a magyar határnyitást az osztrák vízummentességet, és (nyugat)német befogadást. A júniusi, vasfüggönyt átvágó fotók Alois Mock osztrák külügyminiszterrel inkább csak a sajtónak szóltak, a háttérben már minden le volt rendezve.
Néhány héttel később, szeptemberben a magyarok átengedték a határon a keletnémet „turistákat”, akik az 1961-es elzárás óta először csatlakozhattak családjukhoz, rokonaikhoz vagy egyszerűen csak ki akartak szabadulni a Fal mögül, ahol az NDK addigra a gazdasági összeomlás szélére jutott.
Még néhány héttel később, novemberben, a berlini fal ledöntése feltette a koronát a történésekre és ott állt Németország (és egész Európa) a már nem halasztható döntéssel: meg kellett teremteni a német egységet.
Csakhogy ott volt az Európai Unió, akkor még Európai Közösségek. Valamit kezdeni kellett azzal, hogy az NSZK-ba „betér” egy keletről jövő leszakadt országrész, ami jól is jött, meg nem is. Soha nem látott nemzetközi jogi helyzettel nézett szembe Európa.
Az Európai Parlament különbizottságot állított fel, vigyázva arra, hogy a vezető tagok között még csak véletlen se legyen német származású személy. 1989 novemberében az Európai Parlament volt az első olyan intézmény, amely egyáltalán felvetette a német újraegyesítés lehetőségét. Jacques Delors az Európai Bizottság elnöke a Parlament 1990-es januári ülésén kijelentette: „ Kelet-Németország sajátos helyzetben van. A Közösség befogadja, ha azt az NDK is szeretné”.
A csatlakozást előkészítő jelentés a brit Alan John Donnelly vezetésével készült el, sok más mellett azt is meg kellett határozniuk, hogy a következő EP választáson a (volt) NDK hány képviselőt küldjön majd a Parlamentbe. A NATO-Varsói Szerződés tagság kérdése sem volt egyszerű. 1990 márciusában sürgős megbeszélést folytatott a NATO és Helmut Kohl kancellár a hogyan továbbról. Az Uniós tárgyalások is gyorsan haladtak és 1991 elején az NDK megfigyelői már meg is kezdték munkájukat az Európai Parlamentben. Ma már nem feltevés, hanem tény, hogy a német újraegyesítés nem jött volna létre az EP nélkül.
Nemzetközi jogi értelemben annexió történt, az NDK függetlensége megszűnt, jogai és kötelezettségei pedig a bekebelező országra (NSZK) szálltak át. (Valószínűleg ez volt a legbékésebb annektálás a világtörténelemben.)
A németek 1990. október 3-án kihirdették a „Német Egységet”. Hans-Dietrich Genscher ragaszkodott ehhez a kifejezéshez, gondosan kerülve az újraegyesítés szót, nehogy az a korábbi Német Birodalomra utaljon és diplomáciai feszültségeket szítson.
A regionális különbségek nem tűntek el egyik napról a másikra, a szociológusok még sokáig fognak vitatkozni, meddig lehet nyomon követni és fellelni a társadalmi, politikai különbség általi elnyomás és szocializáció hatásait.
Helmut Kohl legendás kijelentése szerint a „német politika szemmagasságban folyik” – vagyis nincsenek alá- és fölérendeltek. Az NDK-s bérek azonban még mindig 100:82 arányban alatta maradnak a NSZK béreinek, a lakosság 11 százaléka elvándorolt és a munkanélküliség is jóval nagyobb, mint a régi német területeken (2018-as adatok).
A balatoni szállásadók, panziósok máig meg tudják mondani, amikor „NDK-s” vendégeik vannak. Úgy vélik, máig látható: amikor a jó kocsival érkező német vendégek eldobálják a szemetet, nem használják a szelektív hulladékos kukákat, hangosak, rendetlen szobákat hagynak maguk után, „endékások voltak”.
A Német Egység napja hivatalos nemzeti ünnep, mindig a Bundesrat hivatalos elnöki tisztét betöltő szövetségi állam fővárosa rendezi. Ez idén Potsdam. A többnaposra tervezett program mottója: „Wir miteinander“(Mi együtt).
A magyarok azóta újabb kerítést építettek, nem Ausztria felé, hanem az EU déli határára. A menekültek ellen. Németországot pedig egy „NDK-s” politikus, Angela Merkel vezeti. A Helmut Kohl által csak „kislánynak” becézett Merkel megnyitotta a határokat a menekültek előtt, de az elmúlt években olyan sok feszültség keletkezett és olyan sok probléma adódott a „Willkommenskultur” miatt, hogy a (kelet)németek inkább hálásak a kerítésért. Vagyis, „Danke Ungarn(?)”. De lehet, hogy ez is szemfényvesztés, mint egyes „biztonságszakértők” szakértése…
A harmincadik évforduló plusz különlegessége, hogy az EU jelenlegi soros elnöke éppen Németország.
(Források: Horn Gyula: Cölöpök, Horn Gyula: Azok a kilencvenes évek, Arcanum: a NATO eseménynaptára, europa.eu/european-union, europalr.europa.eu/news, politische-bildung.de/tag-der-deutschen-einheit, Nógrádi György: megosztja a német társadalmat a migráció (mediaklikk 20190914), Nógrádi György: Érdemes érdekes korban élni., magyardiplo.hu, vs.hu/kozelet/osszes/merkel-nemetorszagot-is-vedi-a-magyar-kerites-0611, 3-oktober.de/30-jahre-deutsche-einheit/)
A Berlini Fal egy darabja és az egységes Németország annak jelképével, a brandenburgi kapuval (Fotók: Wikipedia)