Admira Ismić és Boško Brkić holtteste napokig feküdt a szarajevói Vrbanja hídon, mielőtt engedélyezték volna elszállításukat. Egymást átölelve feküdtek a senki földjén az ostromlott városban. A róluk készült fotók bejárták a világot és mindenhol felháborodást váltott ki a két fiatal értelmetlen halála.
Boško szerb volt, Admira bosnyák. És ez nem sok jót jelentett az 1990-es évek Balkánján. Hiába voltak megszokottak a vegyes kapcsolatok, házasságok, a háború mindent tönkretett. A két fiatal a gimnázium óta ismerte egymást, az egyetemen mindketten vegyészetet tanultak. Amikor elkezdődött a háború, Boško családja elköltözött, ő csak Admira miatt maradt Szarajevóban. Bár a városból nem lehetett menekülni, 1993-ban úgy döntöttek, hogy átszöknek a szerb területre. Ehhez valahogy át kellett jutniuk a Miljacka folyón. A Vrbanja hidat mindkét fél ellenőrzés alatt tartotta, bosnyák és szerb mesterlövészek figyelték a környéket.
A fiatalok 1993. május 19-én indultak el, fizettek a hídnál az őrségnek, hogy átengedjék őket. Egymás kezét fogva futottak a hídon, és már majdnem átértek, amikor lövések dördültek. Mindketten elestek, Boško azonnal meghalt, Admira még oda tudott kúszni hozzá és átölelte. Tíz percen belül ő is halott volt.
Mindkét oldal egymást okolta a történtekért, felelősséget senki nem vállalt, a tettes a mai napig ismeretlen.
Boško 24 éves volt, Admira 25. A két család még mindig jóban van egymással, de Boško édesanyja soha nem tudott visszatérni a városba, ahol minden a fiára emlékezteti. A szülők úgy döntöttek, együtt temetik el a fiatalokat.
Mark Milstein, amerikai fotóriporter képe gyorsan bejárta a világsajtót (Kurt Schork Reuters tudósításával) és újból ráirányította a figyelmet az értelmetlen háborúra.
A fiatal pár a híd leghíresebb áldozata, de nem ők voltak az elsők. 1992 áprilisában szerb orvlövészek hat személyre lőttek rá, akik közül ketten meg is haltak. A boszniai háború első áldozatai, Suada Dilberović és Olga Sučić egyetemisták emlékére azóta átnevezték a hidat Suada és Olga hídra.