Miközben a világ boldogabbik fele éppen a nagy karácsonyi evészetek fáradalmait pihente ki és készült a szilveszteri ivászatokra, miközben sajnálta magát, hogy a világjárvány időszakában semmi sem olyan, mint ahogyan korábban megszokhattuk, Horvátországot olyan tragédia sújtotta, amilyenre talán a háború óta nem volt példa.
Hétfőn, december 28-án erős földrengésről érkezett hír, amelyre azonban kevéssé figyelt a világ. Igen, persze, erős volt a földmozgás, 5.2 magnitúdójú a Richter-skála szerint, de valahol Sziszek körül volt a középpontja, Zágrábban ugyan érezni lehetett, viszont személyi sérülés nem történt, így aztán mindenki gyorsan napirendre tért felette, gyakorlatilag még a híradásokba is csak elvétve került be. Nem meglepő módon, hiszen a tavasszal volt Horvátországban egy erősebb földrengés, azóta pedig folyamatosak a rengések.
Kedden, december 29-én azonban kiderült, hogy a hétfői csak egy előrengés volt. Kedden 12 óra 19 perckor egy olyan erősségű földrengés rázta meg az országot, amelynek rezgéseit gyakorlatilag fél Európában érezni lehetett. A 6.2-es rengés a legerősebb, amelyet valaha mértek Horvátországban, amióta egyáltalán léteznek szeizmográfok. Az első hírek szinte természetesen a zágrábi rengésről szóltak, elvégre az a főváros, onnan röppennek világgá elsőként a képek. Borzalmas felvételek a megrongálódott autókról, a törmelékkel hintett gyönyörű sétálóutcáról, az Ilicáról, ijesztő videófelvétel a meseszép katedrális himbálódzó toronydíszeiről… A földrengés Vajdaságban is érezhető volt, Magyarországon is, izgatottan mesélték az emberek egymásnak az élményeiket, osztották meg a tapasztalataikat a közösségi médiában…
Aztán kiderült, hogy sokkal, de sokkal nagyobb a baj. A horvát fővárostól alig ötven kilométernyire, mégis, az ország meglehetősen elhanyagolt, eldugott vidékén, Baniján volt igazán katasztrofális a rengés. A földmozgás Petrinja és Sziszek városát döntötte szinte teljesen romba, de a két városkán kívül további nyolcvanhat kisebb településen is súlyos károkat okozott. Az alig tíz négyzetkilométernyi területen mintegy háromezer-ötszáz ház rongálódott meg vagy dőlt össze teljes egészében. Ezrek maradtak fedél nélkül, ezrek aludtak a szabad ég alatt vagy az autójukban, ha nem jutott nekik rokoni vagy állami segítség. Fűtés, áramszolgáltatás sem volt sok helyütt sokáig…
A horvát szeizmológusok három nap alatt több mint nyolcvan földrengést mértek, közülük több meghaladta a 4-es erősséget. Így aztán a főrengésnek nevezett keddi földrengés után már azok sem mertek visszatérni az otthonaikba, akik lakhelye csak kisebb károkat szenvedett.
Banija sokat szenvedett vidék. A kilencvenes évek háborúja előtt a térségben jelentős számú szerb lakosság élt. Egy részük már a horvátországi háború kezdetén, a zömük 1995-ben, a Vihar fedőnevű horvát katonai akció elől menekülve hagyta el a vidéket, ahová ezután a Szlavóniából elmenekült/elüldözött horvátok költöztek, de érkeztek ide szép számmal a boszniai Cazin térségéből is elmenekült horvátok. A horvát állam képviselői javarészt csak ünnepelni utaznak a vidékre, megemlékezni a Viharról, az ország teljes területén visszaállított horvát államiságról (ahogyan eufemisztikusan nevezik a szerb felkelők leverését meg az etnikai tisztogatást, amelyet végrehajtottak a horvát csapatok), felvonni a horvát zászlót, meghallgatni a himnuszt, elmondani néhány elcsépelt frázist, aztán vissza a bőrkárpitos autókba, és irány Zágráb a maga teljes kényelmével…
Glina, Petrinja és a környékben lévő apró falvak lakossága pedig, lett légyen horvát vagy szerb, magára marad, boldoguljon, ahogy tud. Kevés ott az ipari létesítmény, az emberek állattartással, kisebb részben földműveléssel foglalkoznak, nehéz az élet, sokat kell dolgozni a kevéske haszonért. Ezt a vidéket tette most szinte a földdel egyenlővé a földrengés. Házakat nyelt el a megnyíló föld, templomok dőltek össze, embereket temetett maga alá a törmelék. Hét halottja van a katasztrófának, köztük egy tizenhárom éves kislány, de odaveszett apa és fia, odaveszett egy kis falu templomi orgonistája is, aki a templom értékeit igyekezett menteni az előző napi rengést követően. A templom tornya tört ketté és zuhant a szentély belső részébe, rá a serénykedőkre…
És miközben borzalmas volt látni az élő adásban pusztító természeti erőket, nem sokkal utána nem kevésbé lenyűgöző volt figyelni, ahogy Horvátország szinte egy emberként mozdult meg, igyekezett segíteni. Elképesztő volt látni, hogy a közösségi hálón percek alatt szerveződtek meg a rossz hírű szurkolói csapatok, amelyek tagjai már a katasztrófa délutánján lapátokkal jelentek meg Petrinjában, Glinában, a környező falvakban, hogy segítsenek a romeltakarításban. Lenyűgöző volt figyelni, hogy a spliti Hajduk hírhedt ultrái hogyan szervezik a gyűjtést a mindenüket elvesztőknek, s hogyan kínálják fel ingyen és bérmentve teherautóikat az emberek, hogy a helyszínre vigyék a segélyt. Isztriában lakókocsikat gyűjtöttek és indítottak útnak a fedél nélkül maradottaknak… Elképesztő tudósítások érkeztek a helyszínről a Dubrovnikból, Zadarból, Šibenikből, Isztriából útnak indulókról, akik a puszta kezükkel takarították a romokat, mentették a menthetőt, segítettek a bajban…
Szegény az a vidék, s hiába semmisült meg sokak otthona, a háziállatok miatt sokan nem akarnak elmenni. Ők mobil házakat kapnak, másokat a kaszárnyákba, sportközpontokba menekítenek. Nemzetközi felajánlásokból érkeznek a tábori ágyak, a hálózsákok, a fűthető sátrak… De nemcsak otthonokat kell majd újjáépíteni; iskolák, óvodák semmisültek meg, a sziszeki kórház jelentős része is használhatatlanná vált, az utak mentén több méter mélyen nyílt meg a föld…
Szeizmológusok, tudósok kutatják a borzalmas katasztrófa okait. Azt mondják, Petrinja két métert süllyedt a rengés következtében. Meg azt is, hogy a földrengés az északkelet-délnyugat irányban húzódó törésvonal mentén rázta meg a vidéket, amelyben egy huszonöt kilométer hosszú törés keletkezett. Ez a törésvonal a Dinaridák és a Pannon-medence között húzódik. A szakértők szerint a petrinjai földrengést az Adriai-tenger térségében tapasztalható mozgások okozzák. Ez a „kis” tektonikus lemez ugyanis egykoron, több millió évvel ezelőtt a nagy afrikai lemez része volt, arról vált le. Az adriai térség és az európai kontinens egymás közötti mozgásai okozzák a föld rengését. És bármennyire is borzalmas, további rengésekre kell számítani.
Csak remélni lehet, hogy azok nem lesznek ennyire katasztrofálisak.
A cikk nyomtatott változata a Családi Kör hetilapban jelent meg.
És miközben borzalmas volt látni az élő adásban pusztító természeti erőket, nem sokkal utána nem kevésbé lenyűgöző volt figyelni, ahogy Horvátország szinte egy emberként mozdult meg, igyekezett segíteni (Fotó: HINA)
