Christy Hargrove amerikai vadőr javaslata alapján 2001 óta ünnepeljük a mókusokat január 21-én. Azért erre a napra esett a választás, mert ilyenkor, tél közepén már igencsak megfogyatkozik a természetben az eleség és a mókusok nagyon megörülnek, ha ki tudunk tenni nekik valamilyen csemegét.
A világon körülbelül 280 fajta mókus él. A mindössze tízcentis afrikai törpemókustól a több mint 40 centi testhosszúságú indiai királymókusig sok változata van. Étrendje mindig az élőhelyétől függ, elsősorban növényevő, de egyáltalán nem veti meg a tojásokat, madárfiókákat és a rovarokat sem. Városi környezetben szinte mindent felzabál, ami a hulladékkal kidobásra kerül, a csirkecsonttól kezdve a nápolyin át a kutyaeledelig.
A mókusok leghasznosabb tulajdonsága a természetben végzett erdészeti, kertészeti tevékenységük. A magvak, növények széthordásával, elásásával komoly feladatot látnak el. Bundájukkal is széthordják a gyümölcs- és zöldségféléket, virágmagokat, gombaspórákat. Fáradhatatlanul ásnak és túrnak és kotorásznak, rámolnak, felkészülve a téli időszakra. Aztán elég gyakran elfelejtik, mit hova dugtak el és a magokból új növények fejlődnek.
A mókusok hangokkal és farkukkal is kommunikálnak. Minden fajtánál mást jelentenek a mozdulatok és van egy olyan fajta, Kaliforniában élő földimókus, amelyik a teste és farka felmelegítésével védi kicsinyeit a csörgőkígyótól.
A mókusok különösen intelligens állatok, képesek például korábbi tapasztalatukból „okulni” és a megszerzett tudást problémamegoldásra használni, úgy, mint az ember. Arra is képesek, hogy átverjék társaikat. Előfordul, hogy a mókus látványosan úgy csinál, mintha elásna egy magot, de szándékosan üresen hagyja a helyet. Így egy másik mókus, amelyik kirabolná a rejtekhelyet, hoppon marad. Ahhoz is sok eszük van, hogy a ragadozókat kicselezzék. Van olyan fajta, amelyik több fészket is épít és gyakran költözik, akár a kicsinyeivel is, hogy összezavarja az ellenséget.
Előfordul, hogy háziállatnak is megpróbálják tartani, ami nem reménytelen, de fontos tudni, hogy a mókusnak nagyon sok térre van szüksége, ahol ugrándozhat, futkározhat, mászhat, ezért kellemetlen számára a bezártság. Inkább a környezetünkben, kertünkben élő mókust próbáljuk a közelünkbe szoktatni. Hamar megtanulja és meghálálja elfogadni az eleséget, visszajáró vendég lesz és kedves „háziállat” válik belőle.
Húszéves a Mókusok Napja (Fotó: Pixabay)