A január 21-én megjelent Családi Kör hetilapban már írtam pár szót a hatalmon levők legújabb elképzeléséről, a sorkötelezettség visszaállításának – remélem soha be nem teljesülő – álmáról. Ebben a tervükben a fiatalok részére kötelezővé tennék a hat hónap és egy év közötti sorkatonai szolgálatot. A hetilapban úgy mertem értékelni, hogy az eltitkolt indok a fiatal generációk feletti ellenőrzés magukhoz ragadása (hétköznapi nyelven: azok átnevelése, hogy a feletteseiknek minden szinten engedelmeskedjenek, mégpedig feltétel nélkül).
Érdemes Vučić elnök hozzáállását megvizsgálni, mivel 2017. január 31-én kijelentette:
Szerbia nem állítja vissza a kötelező sorkatonai szolgálatot!
Ehhez képest alig több mint másfél évvel később, így módosult a véleménye:
Az elkövetkező hónapokban az állam elemezni fogja a kötelező katonai szolgálat minden aspektusát. Ennek ára 90-130 millió euró lenne.”
Úgy tűnik, most már nem változtatgatja a véleményét, mert a 2021. január 8-án megjelent Blicben ugyanerről beszélt, egyedül a költségeket felejtette ki, mert „rádöbbentették” a három évvel ezelőtti becslése, nevetségesen kis összeg.
[democracy id=28]
Mindezek alapján talán mindenki számára egyértelmű, hogy a Szerbiában hatalmon levő politikai erők és koalíciós partnereik képtelenek szembenézni a XXI. század kihívásaival, ehelyett a múltba menekülnek. De idézzük fel, hivatalosan mivel is indokolják elképzelésüket:
Nebojša Stefanović hadügyminiszter nyilatkozata:
„Szeretnénk egy széles körű közvitán, a polgárokkal és a szakmával folytatott beszélgetésen olyan döntést hozni, amely szavatolni fogja a Szerbiai Katonaság rendszeres feltöltését, hogy legyen tartalékos állománya… Figyelmesen meghallgatunk minden érvet… a rendszeres katonai szolgálati idő lecsökkentené az igényt a hivatásos katonák alkalmazására, de el kell gondolkodni azon, hol lesznek elszállásolva és milyennek kell lennie a kiképzésnek… Sajnos, 2012-ig részben megsemmisültek az erőforrások, mint például a laktanyák, a toborzási és kiképzési központok, ezért komolyan el kell gondolkodnunk azon, hol lesznek a katonák elhelyezve, illetve milyen kiképzést, valamint felszerelést kell biztosítanunk, hogy mindez az állam és a Katonaság hasznára váljon…”
Igencsak érdekes, sem a hatalmon levő, politikai szervezetek, sem pedig az ellenzékiek hivatalosan nem fejtették ki véleményüket erről a javaslatról. Még a legnagyobb magyar párt elnöke sem nyilatkozott, pedig szokása, hogy minden csip-csup ügyről terjedelmesen beszámoljon, így még az sem kizárt, most a valós problémákról való figyelemelterelésről van szó. Egyedül egy mikropárt (Szerb Liga, amelynek támogatottsága a mérési hiba szintjén van, ráadásul az eddigi „legjelentősebb” tevékenysége a királyság visszaállításának és egyéb szélsőjobb – nem tévednék, ha azt írnám: sovén – követeléseknek a nyilvánosságra hozásában merült ki) vezetője, Aleksandar Đurđev reagált. A hatalomhoz közel álló médiumok azonnal közzétették a katonasággal kapcsolatos véleményét, ebből idézek:
„Szerbia tudja, mennyire fontos az erős katonaság, és jól emlékszik, na meg ünnepli a híres hadvezéreit, valamint hőseit. Nincs olyan szerb ház, amely nem ismeri a mi dicső történelmünket. Ma a hangos kisebbség az kívánja, a katonaság legyen gyenge, ne adja Isten, ne létezzen. Tegnapig mindenki örömmel emlékezett katonai szolgálatára, erkölcsére, fegyelmére, katonai emlékeire, majd egyszer csak mindezt kritizáló szellemek jelentek meg. Szerbia a hősök, a bátor emberek országa, Büszkék vagyunk katonaságunkra. Támogatjuk Stefanović miniszter törekvését, hogy hozzunk létre egy erős, jól felszerelt katonaságot.
Szerbiában leginkább megfelelne az állam védelmi rendszerében az emberi erőforrás feltöltésének vegyes rendszere, amivel a magas szakmai és szakosított tudást megkövetelő feladatok végzésére megfelelő költségvetési forrást kell biztosítani a hivatásos katonák részére, míg minden egyéb formációt 9 hónapig tartó kötelező katonai szolgálattal lehetne feltölteni…
Hasonló vegyes rendszer létezik Németországban, míg minden polgár hadkötelezettsége működik Svájcban Oroszországban, Ausztriában, Dániában, Svédországban, Finnországban, Norvégiában, Törökországban, Cipruson, Görögországban, Ukrajnában, Belorussziában, Moldovában, míg Izraelben a kötelező katonai szolgálat három évig tart a férfiak, illetve két évig a nők részére…”
Fogalmam sincs, hogy az illető melyik ujjából szopta ki az utolsó bekezdésben található (szerintem hamis) adatokat, ugyanis ezeket bárki leellenőrizheti, például a Magyar Országgyűlés Sorkatonai és önkéntes katonai szolgálatok címet viselő, 2018-ban készült elemzéséből, ahonnan összegyűjtöttem az adatokat két táblázatban:
Amennyiben mégis valóssággá válik a tárgyalt javaslat (ami nem hiszem, hogy elnyeri majd az itt élő fiatalok tetszését), alkotmányos és törvényes lehetőség is létezik a sorkötelezettség alóli kibúvásra, amit úgy lehet nevezni: a fegyveres (sorkatonai) szolgálat megtagadása lelkiismereti és vallási okokra való hivatkozással.
Valahogyan még a civil és tartalékos szolgálatot sem kell teljesíteni, ugyanis a kettős (szerbiai és magyar) állampolgárságú egyének arról is nyilatkozhatnak, hogy ezt a kötelezettségüket magyar állampolgárként Magyarországon kívánják teljesíteni. Igaz, erről hivatalos dokumentumot is fel kell mutatni, amit a nyilatkozat elfogadásával felhatalmazott magyarországi hatóság állít ki, az egyénnek egyedül a hivatalos szerb fordítást kell kifizetni, és eljuttatni az illetékes katonai ügyosztályhoz.
