Pénteken, május 14-én újabb bemutatóval lép közönség elé a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház társulata. A nézés költészete című produkciót Urbán András állítja színpadra.
Az alkotók szerdán sajtótájékoztatón beszéltek az új darabról.
Urbán András emlékeztetett, hogy az elmúlt két évben a színházkedvelők már az előadás több munkaverzióját is láthatták, és a rendező azt mondta, örül, hogy a folyamat befejeződött és a darabot immár végleges formájában is bemutathatják.
– Ez egy teljesen más típusú előadás, mint amit a közönség megszokott. Nem egy drámai alapú színházról beszélünk, nincs egy irodalmi alap – bár az előadás visszaköszön Tolnai Ottó: Kisinyovi rózsa című produkciónkra, de ez már teljesen más történet. Itt egyszerűen azt kerestük, ami a színház: az ember, mint jelenlét, az ember, mint test és különböző tárgyak viszonya, amiknek valamilyen jelentésük van. Tehát ez az élőnek és a holtnak a vizsgálata. A közönség szempontjából pedig az a fajta produkció, amit a látás percepciója által fogad be, nyilván itt Mezei Szilárd zenéje is fontos, ami egyértelműen a halláshoz kapcsolódik – magyarázta a rendező és kiemelte:
Arra gondoltunk – a cím is azt jelenti – hogy ez az a pillanat, amikor az ember beül és elkezd nézni egy történést, ami csak vizuálisan működik és vizuálisan kezd el hatni, és ettől tulajdonképpen egy meditatív állapotba kerül
– emelte ki Urbán és aláhúzta, az előadásban a színészek szinte teljesen lemondtak önmagukról, eltakart formában jelennek meg, személyiségük pedig a klasszikus színészi mechanizmusokon (arc, mimika, beszéd, ének stb) keresztül nem jut kifejezésre. A rendező és a színészek a próbafolyamatban végig azt igyekeztek megakadályozni, hogy az előadás ne váljon egy irodalmilag mesélhető mesévé.
Fülöp Tímea színművész úgy fogalmazott, hogy egy nagyon furcsa világba csöppentek, amiben nincs semmiféle eszközük, hiszen a darabban mindannyian arctalan emberekként jelennek meg:
– Úgy gondolom és úgy érzem, hogy ez még nagyobb kihívás, mint amikor teljes valónkkal kint állunk a színpadon és használhatjuk a hangunkat, beszédünket, mimikánkat. Csakis és kizárólag a jelenlét az, ami itt van, és ez nem szabad, hogy alábbhagyjon, mert akkor az egész történet elveszik. Az a történet, amit maga a néző lát bele, vagy képzel bele a darabba – mondta a színésznő és hozzátette, az előadás nagyon izgalmas, a látványvilága pedig egyszerűen fantasztikus.
Varga Heni a már említett álomhoz az utazást is társította:
– Amikor utazom, akkor tereket hagyok el, vagy tereket töltök meg. Hogyan változnak ezek a terek? Szükséges-e az élő, vagy az élettelen tárgy, az emberi test, vagy mindaz, amit az ember az érzékszerveivel megérint, megízlel, meghal stb. – és hogyan tesszük mindezt a színpadra úgy, hogy egységes egyek vagyunk mind a hatan, hogy ez úgy lüktessen, hogy egy maradandó vizuális élményt okozzon – adott betekintést az előadás hangulatába Varga Heni.
Koncepció és rendezés: Urbán András
Játsszák:
Búbos Dávid
Fülöp Tímea
Kucsov Borisz
Mészáros Gábor
Varga Heni, m.v.
Verebes Andrea
Zeneszerző: Mezei Szilárd
Művészeti munkatárs: Daniela Mamužić
Díszlet: Urbán András
Bemutató: május 14., 19 óra
Repríz: május 23., 19 óra
Támogatók:
Szabadka Város
Magyar Nemzeti Tanács
Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.
Szerbia Tájékoztatási és Kulturális Minisztériuma
Az előadás szereplői és a rendező: Verebes Andrea, Búbos Dávid, Fülöp Tímea, Urbán András, Varga Heni, Mészáros Gábor és Kucsov Borisz
