Az ökológiai folyosó összeköti a védett és az ökológiailag jelentős területeket, amivel lehetővé teszi az állatok és növények szabad mozgását és terjedését. Maga a folyó az Tisza-parti, nemzetközi jelentőségű ökológiai folyosó húsz százalékát képezi, a többit ártéri erdők és gátak alkotják, valamint a hullámterület régi részei, amelyek nélkül nem működik az ökológiai folyosó.
A Tartományi Természetvédelmi Intézet szerint a természetes ártéri erdők, füzesek és nyárasok e folyosónak mindössze hét százalékát képezik, a kocsányos tölgyesek pedig csupán 0,14 százalékát.
Az ártéri erdők tulajdonképpen erdők és mocsaras, lápos mezők mozaikszerű elegyei. Az ökológiai folyosók védelme ennek a mozaikos struktúrának a megóvását jelenti, mert ez menedéket jelent az állatoknak és a növényeknek, és táplálékot biztosít sokféle erdei, füves és mocsaras területeken honos élőlény számára.
A Tisza ökológiai folyosójának egyes részei a Natura 2000-nek is részei, ami a védett európai természeti területek összefüggő rendszerét jelenti. Ha majd Szerbia belép az Európai Unióba, a Natura 2000 irányelvei rá is vonatkozni fognak. A Natura 2000 az uniós politika legfontosabb természetesvédelmi missziója, mely a biológiai sokféleség megóvására hivatott.
Tarvágás után gyorsan elterjednek az inváziós fajok Ada környékén
Szerbiában Ana Iñigo és Pavol Polak vezetik a Natura 2000 projektet. Szerintük az ártéri erdők biodiverzitása egyedülálló, sok növény- és állatfajnak adnak otthont. „A meglévő ártéri erdők csupán maradványai a néhai terjedelmes erdőknek, s mint ilyenek, a biodiverzitás kis szigetei.” Hangsúlyozzák, hogy az faültetvényekkel való intenzív gazdálkodás kedvezőtlenül hat a vízhálózatra is, és az a véleményük, hogy a természetes ártéri erdők minden viszonylag megőrzött részét fel kellene vétetni a Natura 2000 potenciális élőhelyeinek szerbiai listájára.
A pozitív gyakorlat példája – az osztrák Donau-Auen Nemzeti Park
Az osztrák Donau-Auen Nemzeti Park a maga több mint 9600 négyzetméternyi területével Közép-Európa legnagyobb síksági ártéri erdeje, jószerivel érintetlen természeti állapotban. Lápos erdők alkotják közel 65 százalékát, és bőséggel vannak benne veszélyeztetett fafajták – fehér füzek és fekete nyárfák –, tizenöt százaléka mező, húsz százaléka pedig folyómeder. Kivételesen nagy biodiverzitás jellemzi, és számos veszélyeztetett növény- és állatfajnak nyújt menedéket. Természetes vízraktárként is szolgál, és jó minőségű ivóvizet garantál. A régió „zöld tüdejének” és éghajlat-szabályozójának is nevezik.
Ennek az árterületnek a védelme jó néhány fázison ment keresztül. 1978-tól a bioszféra UNESCO-rezervátuma, 1996-tól pedig a nemzeti park státuszát élvezi. Ma ezen a területen nem folytatnak intenzív erdészeti tevékenységeket, és tilos az üzleti célú vadászat. Mindent a restaurációnak rendelnek alá. Mint a park hivatalos honlapján olvasható, itt egyedül a hód joga fát dönteni.
Az ártéri erdők a klímaváltozás elleni harcban
A CRED (Centre for Research on the Epidemiology of Disasters, magyarul: a Katasztrófák Epidemiológiai Kutatóközpontja) adatai szerint az elmúlt harminc évben Szerbiában az árvíz az uralkodó természeti katasztrófa, növekvő tendenciával. A CINS (Centar za istrazivačko novinarstvo Srbije – ez az oknyomozó újságírás szerbiai központja) korábban hírt adott arról, hogy a tudósok véleménye szerint egyre gyakoribbak a szélsőséges időjárási viszonyok, mint például a bőséges esők, az árvizek, de az aszályok és a tüzvészek is; ezek az éghajlatváltozás következményei.
Az EEA (European Economic Area, Európai Gazdasági Térség) 2019-es jelentése szerint az árvizek a legtöbb pénzt fölemésztő természeti csapások közé tartoznak Európában. 2017-ben a bonni Klímakonferencián Goran Trivan, a volt környezetvédelmi miniszter elmondta, hogy Szerbiában az árvizek okozta kár a második helyen áll, s az ország 2000-től 2015-ig az éghajlatváltozás miatt több mint 5 milliárd eurónyi kárt szenvedett.
Az EEA hozzáteszi, hogy az árvíz kockázata urbánus közegben a legnagyobb, természetes árterületen jóval kisebb. Tudniillik az árterület képes felszívni és elraktározni a vizet, ezért az árvizek tekintetében kivételes jelentősége van.
Hibrid monokultúra-ültetvény a becsei strandról nézve 2020 augusztusában
Daniela Stojković Jovanović, a Duna védelmét felügyelő nemzetközi bizottság tagja és Világ és a Duna (Svet i Dunav) civil szervezet tagja figyelmeztet, hogy az árterületek urbanizációja miatt az ártéri erdők majdnem kilencven százalékét gáttal vágják el a folyótól. Ennek következményei többek között a nagyobb és veszélyesebb árhullámok és a folyótól gáttal elválasztott erdők kiszáradása, ugyanis nyáron nem jutnak elég nedvességhez.
A Tartományi Környezetvédelmi Intézet elismeri, hogy az ökológiai folyosónak nagyon fontos szerepe van a klímaváltozáshoz való alkalmazkodásban, mivel a jó állapotban lévő természetes felület egyrészt jobban ellenáll a negatív hatásoknak és elősegíti a regenerációt, másrészt a jó minőségű folyó lehetővé teszik a migrációt, így a klímaváltozás sújtotta populációk elmozdulhatnak a kedvezőbb életfeltételeket nyújtó területek felé.
Ami az éghajlatváltozás okait illeti, a szén-dioxid (CO2) nagy probléma. A Mezőgazdasági, Erdészeti és Vízgazdálkodási Minisztériumban hangsúlyozzák, hogy az ültetvényeknek „nagyobb a térfoglalásuk, és így összehasonlíthatatlanul több szén-dioxidot képesek abszorbeálni és elraktározni, mint a természetes erdők”. Az erdő egy ökoszisztéma, magyarázza Saša Rajkov ökológus:
„A megőrzött ökoszisztéma könnyebben elviseli a klímaváltozásokat, mint az, amelyik károsult és megváltozott. (…) Hosszú távon kell gondolkodnunk. A klímaváltozás elleni harc magával vonja a környező ökoszisztémák ellenálló-képességének megőrzését, mert ezek jelentik a legnagyobb védelmet attól, ami következik.”
Szöveg és képek: Mina Delić
Fordította: Radics Viktória
A faipar nyeresége fontosabb, mint a természetes ártéri erdők
Hibrid ültetvény tarvágása Zentán 2020 decemberében
A szöveg a CINS oknyomozó újságírói iskolájának keretén belül készült, a WWF Adria-Srbija „Da nam klima štima” projektjének támogatásával, amit Svédország kormánya finanszíroz. A szöveg tartalmáért kizárólag a szerző felel, és nem képviseli szükségképp sem a WWF Adria-Srbija, sem a donátor nézeteit.
