Csukott emlékem féltem,
álom ez vagy ébren élem,
két karommal átölelem,
titkon élek, önfeledten.
Amit érzek, halkan mondom,
enyhe fényben a mosolyom,
suhanok az Ohrid-parton,
tekintetem Sztrugán hagyom.
Csorgó Drim szűk medrében,
szilaj vért ver ütőerem,
vén szívemben szerelemmel
tisztul meg az idő bennem.
Napsugárból szőtt áhítat,
lelkem mélye mégis sirat,
vándorszéllel emlék virrad,
számon őrzőm gondjainkat.
