Júniusban lesz öt éve annak, hogy a szabadkai Csókás Endre és felesége, Anita Svédországba költöztek. Akkor már kinn élt Anita testvére, így nem teljesen az ismeretlenbe mentek. Anita beszélgetésünkkor azt mondja, egészen egyszerű oka volt annak, hogy a költözés mellett döntöttek: jobb jövőt szerettek volna biztosítani a gyerekeiknek. Egy jövőt, amely tele van lehetőségekkel.
– Nem volt könnyű az első egy év. A férjem rengeteget dolgozott, hogy megteremtsen egy stabil alapot a családnak egy idegen országban. Ez idő alatt én svéd nyelvtanfolyamra jártam majd szociális gondozóként vállaltam munkát, hogy minél jobban elsajátítsam az ország nyelvét. Ez teljes mértékben nem sikerült, még mindig van hová fejlődnünk. A gyerekeknek ez sokkal könnyebb, természetesebb volt, pár hónap alatt megtanulták. Testvérem és sógorom, akik szintén itt élnek, nagyon sokat segítettek nekünk, mai napig összetartunk és támogatjuk egymást.
Az öt év alatt sikerült-e fejlődni a munkában? Jelenleg hol dolgoztok?
– A férjem menetirányitó diszpécserként dolgozik, jómagam pedig közgazdászként a közigazgatási szférában. Szeretjük a munkánkat, megbecsültnek érezzük magunkat.
Tartottatok-e attól, hogy nem találjátok majd fel magatokat?
– Volt bennünk egy természetes félsz, milyen lesz a gyerekeinknek integrálódni, hogy tudnak majd beilleszkedni. Úgy látszik ez az ő esetükben egyszerűbb, mint gondolnánk. Nagyon jól érzik itt magukat, nekik ez az otthonuk.
A gyerekek: Noémi és Márk. Nekik már Malmö az otthonuk
Milyen az oktatás Svédországban?
– Az oktatás nagyon gyerekközpontú. A rendszer fő célja, hogy a gyerekek szeressenek iskolába járni, játszva sajátítják el a tudást. Egy érdekesség, amin mi is meglepődtünk, hogy itt nincsenek osztályzatok, nincs bizonyítvány az általános iskola alsó osztályában. Nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy ne legyen megkülönböztetés a gyerekek körében. Mikor Noémi kezdte az első osztályt, az iskola igazgatónője azzal a mondattal zárta a beszédét, hogy minden gyermek ugyanannyit ér, se többet se kevesebbet, mint a másik.
Anita és Endre
Hogyan telnek a mindennapjaitok?
– Mozgalmasak. Munka után a délutánjaink általában valami aktivitással telnek. Mindig arra törekszünk, hogy minél több tartalmas időt töltsünk a gyerekeinkkel. Sokat kirándulunk a természetben, sportolunk, biciklizünk.
Elégedettek vagytok-e a szociális ellátással? Drága-e az élet Svédországban?
– A szociális ellátás modern, naprakész egy jól működő rendszer. Az élet drága-e? Ez relatív. Az élelmiszer és az ingatlan drágább, mint odahaza, de a fizetésekhez képest szerintem ez arányos.
Vágytok-e haza? Megbántátok-e, hogy elmentetek?
– Hiányoznak a családtagjaink, rokonaink, barátaink. Szabadkán születtünk és nőttünk fel, ez mindig meghatározó része lesz az életünknek, de a mi életünk mostmár itt van. Bennünk soha nem fogalmazódott meg ,hogy az egyik ország jobb lenne, mint a másik. Egyszerűen csak másmilyen. Nem bántuk meg, hogy elköltöztünk, szeretünk itt élni. Az emberek nyugodtak, nem idegenkednek annyit, nem foglalkoznak a külsősegekkel, vagy a másik életével. Jóindulatúak és segítőkészek, mi ezt tapasztaltuk. Több magyar családdal is összebarátkoztunk, akik Vajdaságból vagy Erdélyből költöztek ki.
Sokat kirándul a család
Az ember az otthonát magában, a szívében hordozza, függetlenül attól hol él. A gyerekeinknek szeretnénk megmutatni, hogy éljenek az élet adta lehetőségekkel, és bátran kövessék az álmaikat. Ránk mindig számithatnak, ahogy minket is támogattak a szüleink, mikor kiköltöztünk, még ha így távolra is kerültek az unokáiktól.
Svédországot sok kritika érte amiatt, ahogyan a járványügyi helyzetet kezelte. Ti hogyan látjátok, sikeres az ország a küzdelemben?
– A járvány megjelenése óta Svédországban is életbe léptek enyhébb szigoritások, inkább ajánlások, az emberek saját felelősségvállalását preferálják. Hogy ez bevált-e, nem tudhatjuk. Itt nincs jó vagy rossz megoldás… Egy dologban biztosak vagyunk, a svéd állam arra törekszik, hogy az emberek megőrizzék a szabadságukat, a normális élethez való jogukat, és számunkra ez a legfontosabb.
A Csókás család Svédországot választotta új otthonául (Fotó: magánarchívum)
