A kislányok nemzetközi napjáról 2012. október 11-e óta emlékeznek meg az Egyesült Nemzetek Szövetségének égisze alatt, ám a világ egyes részein továbbra sem ad okot az ünneplésre ez a nap, ugyanis a lányok számos helyen továbbra is nemkívánatos, vagy kevésbé vágyott gyereknek számítanak, akiket gyakran kényszermunkára, gyermekházasságra, vagy rabszolgaságra kényszerítenek.
Sok lány még ma sem szólalhat fel az őt érintő személyes döntéshozatalban, sokak kiszorulnak az oktatásból, és a szükséges egészségügyi szolgáltatásokhoz sincs megfelelő hozzáférésük.
Még az állítólag demokratikus és fejlett társadalmakban is számos alkalommal a jövő “szülőgépeinek” nézik a lányokat, akiket sok helyen kora gyerekkortól a patriarchális értékek mentén nevelnek, mintha egy nőnek majd semmi más feladata és vágya nem lehetne az életben a gyerekszülésen kívül, vagy az mellett.
A globális elnéptelenedési válság is a nőket célozza meg, őket teszi felelőssé, nyomást gyakorolva rájuk a több gyermek születésének elősegítése érdekében, viszont – mint például Szerbiában is – a hangzatos motiváló reklámok és egyszeri pénzügyi segítségek mellett nincs tényleges szociális háló ami a mai kor igényeinek megfelelően biztosítékként szolgálhatna a munka-magánélet-gyereknevelés között lavírozó nők számára.
Szerbiában a nemek közötti egyenlőtlenség nőtt az évek folyamán, ami nem csoda, hiszen még a hivatalos nézeteket képviselő Ratko Dmitrović családvédelmi miniszter is ízléstelenül, felsőbbrendűen fogalmazott: “Mit adjunk, mi férfiak a nőknek, hogy szüljön egy harmadikat is”?
Az újból felívelő szerb nacionalizmus megerősödésével csökken a társadalmi egyenlőséget elősegítendő diskurzusok támogatottsága, így a nők azon lehetősége is, hogy jobb életkörülményekre tehessenek szert. Emiatt is különösen fontos megérteni, hogy miért kiemelt jelentőségű a kislányok odafigyelő nevelése, hogy azok később széles látókörű, önmagukért tenni képes nőkért cseperedjenek.
