Több mint egy hete megjelentették a Bethlen Gábor Zrt. által levezényelt Nemzeti Újrakezdés Program második pályázatának eredményeit, de úgy tűnik, senki sem szeretne vele foglalkozni, pedig igencsak érdekes pénzosztogatás következett be. Az eredmények „ömlesztve” megtalálhatók az interneten, nem tagadom, nem voltam elragadtatva vele, ezért én kimazsolázgattam, majd megalkottam a Szerbiából beérkezett és támogatott, valamint nem nem támogatott pályázatok táblázatait. Bárki, aki ezeket átnézi, rájöhet a következő hiányosságokra:

  1. Habár a pályázatot a civil szervezetek projektjeinek támogatásárára írták ki, a nyertes, de még a nem nyertes pályázatok projektjeinek címét sehol nem tüntették fel,
  2. Általában az ilyen pályázatoknál feltüntetik, hogy az egyes projektek (rész)támogatására mekkora eszközt kérnek, azonban ez sem látható azoknál, akik nyertek, de azoknál sem, akik nem,
  3. Összehasonlítva a Szerbiából beérkezett pályázók településének és civil szervezeteinek elnevezését, az a gyanúm, hogy létezett „előválogatás”, amit a mi esetünkben a Magyar Nemzeti Tanács (de még az sem kizárható: a Vajdasági Magyar Szövetség) megbízható „halljakendjei” végez(het)ték el,
  4. Sehol sem található még csak utalás sem, milyen elvek figyelembe vételével döntötték (persze, arra sem, hogy kik) el, kik érdemlik meg a támogatást,
  5. Persze, a felsorolt hiányosságoktól függetlenül, már a pályázat szövegében olvasható volt, a támogatási döntés végleges, a résztvevők nem emelhetnek kifogást az ellen.

Mivel nem volt objektív fogódzóm, kénytelen voltam a legobjektívebben összehasonlítás végezni a vidékünkről beérkezett pályázatok esetében, amit az itt mellékelt táblázatból bárki kielemezhet.

Valami azért még sincs rendjén, mert akárhogy számoltam, össze vissza csak 1610 tárgy esetében találtam döntést, közben pedig az illetékes államtitkár arról értesítette a nyilvánosságit, e pályázatra 1.625 pályázat érkezett, mivel én nem tudom, őt kell megkérdezni, hova tűnt el 15 dokumentumcsomag.

Felhívom mindenkinek a figyelmét a tényre, hogy a vajdasági magyar nemzeti közösség jelenlegi tagjai, a nagy jóindulattal 200.000 személy a Magyarország határain kívül elő négymilliónak becsülhető ember csak öt százaléka, azaz még azt is meg lehet állapítani, a döntéshozó pozitív diszkriminációt alkalmazott, mert a nemzeti közösségünknek kiosztott összeg 13,44 százaléka a szétosztásra szánt pénznek.

A délvidéki/vajdasági magyar közösség esetében a kulturális projektekre juttatott pénztömeg abszolút értékben kilencszer nagyobb, mint az egyházakhoz, illetve tizenegyszer nagyobb, mint a sporthoz rendelt pénz. Meglehet, nagyon szubjektív vagyok, de számomra érthetetlen, hogy a sportra juttatott támogatás zömét két-két klub kapta olyan sportágakban, amelyek forintmilliárdokért jutottak hozzá akadémiákhoz, míg például az úszók, kajakozók, kézilabdázók (akik – még az is lehet – a saját községükben is „mostohagyerekek”), hiába jelentkeztek talán a támogatottakkal megegyező, netán még annál is jobb és fontosabb projektekkel, továbbra is kénytelenek nélkülözni.

Remélem, lesznek olyan olvasók, akik ezt az írást elolvasva, a mellékelt táblázatokat átbogarászva rádöbbenek a deklarált jólét és a konok tények közötti (v)iszonyra!

Potápi Árpád János (Fotó: bgazrt.hu)