Szerbiában a tartós szegények aránya kétszerese az Európai Uniós átlagnak, így az ország Romániával és Észak-Macedóniával sereghajtónak számít a kontinensen a szegénység tekintetében, írja a novaekonomija.rs.

A szerbiai lakosság 18-19 százaléka él tartós szegénységben, 11,8 százalékuknál már négy éve áll fenn ez az állapot, míg a populáció 2,7 százaléka súlyos anyagi deprivációban él – derült ki a társadalmi felzárkózásért és szegénységcsökkentésért tevékenykedő csoport elemzéséből.

A kutatás hároméves, 2016-tól 2018-ig terjedő időszakában a tartós szegénységi ráta 16,7 százalékról 19,6 százalékra nőtt Szerbiában, ami a 2018-as adatok szerint 1,36 millió főt tett ki.

A kutatás a tartós szegénységben élőket három csoportra osztja. Az első a szegénységi küszöb alatt élőké, akik egy éve élnek az átlagosnál szűkösebben, rájuk a foglalkoztatás rossz minősége, majd később a csekély nyugdíj jellemző, az ebbe a csoportba tartozók lehetnek akár egyéni vállalkozók is, akik bevételének egy része természetbeni jövedelemből származik.

A második csoportba azok tartoznak, akik már legalább négy éve élnek tartós szegénységben, és a családtagonkénti nettó jövedelmük 7680 dinár. Az ide tartozó polgárok nagy valószínűséggel nem fognak nyugdíjat kapni, sem egyéb szociális transzferekre nem jogosultak, leginkább önfoglalkoztatásból tartják fenn magukat.

A harmadik csoport tagjai súlyos anyagi deprivációban élnek, és legfeljebb 7610 dináros fejenkénti jövedelem jellemzi az ide tartozó családokat.

A tartósan szegények mindhárom csoportjára jellemző az alacsony munkaerő-intenzitás és az alacsony iskolai végzettség, vagyis legfeljebb általános iskolát végzett egyének vannak a csoportban.

A kutatás fő célja a hosszútávú szegénységet elősegítő tényezők elemzése, vagyis azon faktorok felkutatása, amelyek valószínűsítik a szegénység előfordulását. Ezen tényezők felismerése és elemzése hatással lehet a szegénység kiküszöbölését szorgalmazó szociálpolitikai újítások kialakításakor. A kutatás elérendő célként fogalmazza meg a tartós szegénységben élők társadalmi befogadását, a munkaerőpiacra jutás könnyítését, illetve a szegények Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat keretein belüli kötelező képzését. Az alacsony iskolai végzettséget elkerülendő a kötelező középiskola bevezetését javasolják, amit iskolabusz rendszerrel és ösztöndíjakkal kellene kiegészíteni a legszegényebbek számára, az oktatáshoz való egyenlő hozzáférés érdekében. A kutatás kitért a szociális transzferekre is, amelyek rendszerét újra, alaposan át kellene gondolni, hogy az célzott segítséget nyújtson, és hogy az anyagi, vagy akár egyéb segélyek tényleg azokhoz jussanak el, akik a legtöbb hasznát veszik annak, és akik a leginkább megérdemlik azt.

Nagyon fontos, hogy a politikai döntéshozók ismerjék azokat a paramétereket, amelyek alapján az egyének tartósan szegénynek minősülnek, hogy a prevenciós politikák jobban igazodjanak sajátosságaikhoz, és hogy ehhez megfelelően alakítsák a társadalmi kirekesztés felszámolására szolgáló mechanizmusokat.A szegények száma évről évre növekszik, ami azt jelenti, hogy Szerbia állami szegénységcsökkentő intézkedései nem elég hatékonyak.