„Lehet, hogy a hét egyik legfurább híre, hogy szobanövények szállhatnak meg egy angliai hotelben. A szolgáltatás megkönnyíti a gondos növénytulajdonosok helyzetét nyaralás vagy egyéb hosszabb utazás idején. Talán meglepő, de tényleg van igény egy szobanövények számára fenntartott szállásra Londonban, a Patch Plant Hotel nevű helyen. Az ötcsillagos, 100 férőhelyes, all inclusive növényhotel gondos ápolást ígér.” Ez a hír két évvel ezelőtt jelent meg egy magyar agrároldalon, amiből az is kiderült: a szolgáltatás egyben kiváló reklámlehetőség volt egy online növénykereskedésnek.

Daliborka Popov nem a reklám kedvéért gründolt növényhotelt az Óbecse községhez tartozó faluban, Dreán. Nagyon szereti a növényeket, van is hol teleltetnie ezeket, ez viszont nem mindenkinek adatik meg. Először tavaly ősszel kérte meg egy, a telet Újvidéken töltő szomszédja, hogy fogadja be télre a cserepes növényeit. Daliborka hónapokon át gondozta, tavasszal pedig a tulajdonosuk szebb állapotban vihette őket haza, mint amilyenben a tél beállta előtt voltak. Ekkor jutott eszébe az, hogy sokan lehetnek hasonló helyzetben, pláne, ha már nagyra nőtt a növényük. Felajánlotta ezt a lehetőséget az interneten, és ma már öt család növényei és fácskái vannak elszállásolva a növénypanzióban. Daliborkának ez minden napra ad feladatot bőven, de örömmel babusgatja a rá bízott növényeket.

„Mindegyik növénynek saját dossziéja van, ebben szerepel a fényképe, az igényei, és naplózom a vele elvégzett munkát is. Van, amelyiket gyakrabban kell locsolni, a másikat ritkábban. Ügyelnem kell a fényviszonyokra, a páratartalomra. Ha kell, átültetem őket. Tisztogatom a leveleket, ellenőrzöm, hogy nem támadta-e meg őket betegség, kártevő. Nem vagyok híve a vegyszeres kezeléseknek, én inkább fahéjas, fűzfakéregteás vagy banános vizet használok tápozásra, a kártevőktől pedig szappanos vízzel vagy kézzel szabadulok meg.” Az újsütetű „szállodatulajdonos” csakis egészséges növényeket visz be a többi közé, ezért az elhelyezésük előtt mindig tüzetesen átvizsgálja őket.

Kutaspusztán szállodatulajdonos, Istenföldjén falutitkár

Daliborka a mileševói helyi közösség titkára 2019 decembere óta. És most tegyünk helyre valamit: Mileševo nem azonos a bánáti Novo Miloševóval (magyarul Beodrával), és a magyar neve még véletlenül sem Drea (ahogy a Wikipédia is írja), de még a Kutaspuszta sem Mileševo magyar neve, hanem Drea (szerbül Drljan) régi megnevezése. (Mileševóra a magyar fennhatóság idején ráerőltették az Istenföldje nevet, ezért több helyütt ez szerepel a falu magyar neveként.) Szóval Daliborka annak a helyi közösségnek a titkára, amelyhez két összenőtt parányi falu: az 1854-ben alapított, magyarok lakta, nagyjából 330 lelkes Drea és az 1920-as évek elején megépült, telepesekkel benépesített szerb Mileševo tartozik, ahol legfeljebb 300-an élnek.

Daliborka édesapjának a családja volt az egyetlen szerb Dreán, magyar lányt vett feleségül, Daliborka ezért beszél flottul magyarul is.

„Engem úgy neveltek a szüleim, hogy ha valamit akarok, azt el is tudom érni. Nem is várok soha másokra, inkább munkához látok. Az elmúlt két évben felújítottuk a falu házát, azaz a helyi közösség épületét, megújult a dreai és a mileševói iskola is, munkaakciókkal rendbe hoztuk a két temető siralomházát és az egészségház környékét, a mileševói emlékműnél fákat ültettünk, sokat. Locsoltuk is őket, de az idei év pokoli volt, nem győztük, az emberek meg úgy voltak vele, hogy ezek a Daliborka fái, locsoljon ő! De hát Daliborka ezt nem magának, hanem a falunak ültette… 30 évet vártunk arra, hogy a dreai illegális szeméttelepet felszámolják, és ez most meg is történt – óriási boldogság! Főleg idősek élnek a faluban, fontos, hogy nekik tudjuk biztosítani az alapvető dolgokat, én azzal segítek, hogy hozom Óbecséről a gyógyszereket, rendezem a szükséges iratokat.”

Gyógyír a léleknek

A családi gazdaság is sok munkát követel, a helyi közösség titkáraként is helyt kell állni – Daliborkának a növények szinte stresszoldó terápiát jelentenek. Csak a sajátjaiból legalább negyven fajta van: kaktuszok, buzogányvirágok, filodendronok, schefflerák, pálmák, fikuszok, begóniák, leánderek, hortenziák…

„A nagymamám is imádta a növényeket, anyukám szokta is mondani, hogy olyan vagyok, mint ő: ha fordítva ültetek el egy növényt, akkor is kihajt. Mindig csak szaporítottuk őket, tele volt virágokkal a ház kint is, bent is. Mások is tudtak erről a szenvedélyünkről, így például egy idős néni, aki öregek otthonába költözött, nekem ajándékozta a virágait. Minden növénynek alaposan utánaolvasok. A sansevieria (anyósnyelv) szinte elpusztíthatatlan, akárcsak a zámiák (legénypálmák), amelyek akár egy hónapot is kibírnak félárnyékban, locsolás nélkül. A trópusi erdőkből származó zebralevél (Calathea) ezzel szemben igényli a párát, a zuhanyzást, de a locsolással vigyázni kell, nehogy gyökérrothadás legyen a vége. Sokan féltik a pálmáikat, pedig nekem az a tapasztalatom, hogy a pálmák akár a –15 fokos hideget is kibírják, csak jól kell takarni őket. Ha a földben hagyjuk, kétszer olyan gyorsan fognak fejlődni, mint ha cserépben neveljük. Most még én is cserépben nevelgetem a kis pálmáimat, de tavaszra mind földbe kerül majd az udvaron.”

Falun élni jó

Daliborka szeret falun élni: a munkája mellett jut ideje a növényeire és egy másik szenvedélyére, a művészi fotózásra is. Számára ez a falu a nyugalom szigete, a hétéves kislányát is itt akarja felnevelni.

„Egyáltalán nem élem meg hátrányként azt, hogy egy kis faluban élünk. Igaz, hogy bizonyos dolgok – zeneiskola, sportolás, nyelviskola – a mi gyerekeinknek nem elérhetőek, de próbálunk egy kombit szervezni, ami hozná-vinné őket. Viszont a mi gyerekeink biztonságban élnek a faluban. Nekünk itt megvan a nyugalmunk és a szabadságunk. Ha másfajta kikapcsolódásra vágyom, én autóval két óra alatt Belgrádban vagyok, de egy belgrádinak sok pénzt kell fizetnie azért, hogy egy nyaraláson úgy feltöltődjön, mint mi itthon.”  Daliborka a helyi közösség titkáraként igyekszik tenni azért, hogy a falu élhető hely legyen fiatalnak, idősnek egyaránt: szeretné, ha a faluban nemcsak heti kettő, hanem három alkalommal rendelne orvos, temetőket kerítene be, utakat és járdát javítana…

Azt, hogy a hobbiból lesz-e üzleti vállalkozás, egyelőre nem tudni, de a növényhotel ajtaja egész éven át nyitva áll a vendégek előtt: a legkisebbektől az akár négy-öt méteresekig bármilyen növény jöhet rehabilitációra vagy téli üdülésre Daliborka zöld oázisába.

Daliborka Popov (Szelfi)