A Nagyapáti Kukac Péter Képzőművészeti Díjat a Topolyai napok keretében adták át szeptember 9-én: az idén Sinkovics Ede képzőművész kapta meg ezt az elismerést. Az indoklás szerint Sinkovics Vajdaság egyik legsokoldalúbb művésze: örök kísérletező és nyughatatlan kutató, akinek a környezettudatosság a védjegyévé vált. A díjátadón az alkotásaiból is láthatott ízelítőt a közönség, közöttük olyanokat is, amelyek kenderből készültek.
De hogy kerül a kender a képbe? Erről Óbecsén, az egykori baromfivágóhídon mesél Ede, ahol ő és bátyja, Csaba ipari kendert dolgoz fel. A helyiek által csak csirkegyárnak nevezett telep irodáján is különös tárlat várja a látogatót: pozderek, kócok, beton- és papírminták, lámpaernyők, kisplasztikák vannak itt kiállítva. A Budapest és Óbecse között ingázó, a magyar fővárosban festőművészként diplomázott és képzőművészeti doktorátust szerzett vendéglátóm nemcsak műalkotásokat készít ebből a reneszánszát élő és rehabilitációra váró növényből, hanem a learatott termésből környezetkímélő ipari termékeket is előállít.
Az óbecsei községhez tartozó Mileševón nőttél fel. Gyerekkori emlékeid vannak-e a kenderről?
– Gyerekkoromban a kenderből, kócból játékot készített nekem az édesapám, édesanyám pedig kendermezőkön is dolgozott – nem is értem, hogy lehetett ezt a tudást elfelejteni, hiszen Jugoszlávia a világ 3. legnagyobb kendertermesztője volt, és a második világháború után csak Vajdaságban 72 kendergyár működött. A kendert a műanyag térhódítása, a különféle kőolajszármazékok megjelenése, a kábítószer-előállítástól való, mesterségesen gerjesztett félelem és az ipari lobbiérdekek szorították ki a piacról, de a második világháború befejezéséig, de még utána is egy ideig a kenderrost a kötélgyártástól a papír- és textiliparig sokféle területen volt meghatározó alapanyag.
Van különbség kannabisz és kannabisz között: lehet vad vagy nemesített, hatóanyagtartalmát és felhasználását tekintve pedig lehet ipari, illetve gyógyászati. A magas hatóanyag-tartalmú kendereket használják az orvoslásban, az alacsony hatóanyag-tartalmú ipari kendert pedig a rostjáért, illetve magjáért vagy mindkettőért termesztik. Mi mindenre lehet felhasználni?
– A növényből több mint 60 ezer regisztrált termék készül napjainkban. Az élelmiszeriparban, a szépségiparban, a gyógyászatban is remek alapanyag, fenntartható üzemanyagforrásként is működik, továbbá kiváló építő-, szigetelő- és csomagolóanyag. Az autókban és a repülőgépekben a műanyagot egyre többször váltja fel a kender. A szár zúzásával és aprításával előállított pozdorjából készülhet bútorlap, szigetelő-lélegző parketta vagy éppen beton. Minden része felhasználható valamire, rostjának szilárdságát az acéléhoz hasonlítják – nem véletlen, hogy a NASA is kísérletezik vele.
A gazdálkodással és újításokkal foglalkozó bátyáddal, Csabával vágtál bele az ipari kendertermesztésbe, a növény sokrétű felhasználási lehetőségeit kutatjátok. Mi minden készült már a ti „laborotokban”?
– Egyre összetettebb termékeket tudunk előállítani. Az első műhelymunkában Csizmár Mihály budapesti gombaszakértővel végeztünk kísérleteket: az apróra darált kenderszárra ráengedtük a laskagomba spóráját, és a gombamicéliumokkal átszőtt termékből lebomló csomagolóanyag született. Forró préssel bútorkeménységű anyag is készíthető belőle – így növeszthető ki egy széktámla két hét alatt a laborban. Az összedarabolt szár 60 százalékából pozder lesz, ami 618% nedvességet képes magába szívni, ezért ideális kisállatalomként és a lovak alá is, mert megelőzi a tüdőbetegségüket. Apróra darálva olajfoltokat tudnak összeszedni vele a tenger felszínéről, és kiváló brikettként is. A kócból meleg préssel, lebomló ragasztóval szigetelőanyagot készítettünk. Egy újvidéki feltaláló kikísérletezte, hogy a kender képes az elektromos sugárzás visszafogására is.
Guttenberg 1455-ös Bibliáját kenderpapírra nyomtatták, Rembrandt és Van Gogh pedig gyakran kannabiszból szőtt vászonra festett. Ezek az iparág ma élnek vele?
– Sima rostból, egyszerű turmixolással nekünk is sikerült egy nagyon erős papírt készítenünk, a papírpénzekben pedig a mai napig van kender. Régen a kendervászon még durva anyag volt, de a mai szövési technológiával már selyemminőségű kenderszövetet tudnak gyártani. Ma már a textil- és a divatiparban is újra használják a növényt.
A szakértők szerint a kender lehet az éghajlatunk és környezetünk megmentésének egyik fontos kulcsa, hiszen hihetetlen mennyiségű nehézfémet képes kivonni a talajból, és szén-dioxidot a levegőből. Te az egyik legígéretesebb terméknek a nagyon jó szénlábnyomcsökkentő kenderbetont tartod. Miről van szó?
– Az építkezések nagymértékben felelősek a szén-dioxid-kibocsátásért, 1 tonna Portland cement például egy tonna szén-dioxidot enged ki a levegőbe. A kenderbetonból lélegző és antibakteriális falat lehet építeni – ha ebben repedés történik, a mésznek köszönhetően saját magát helyrehozza. 17% nedvességet tud magába szívni, és száraz időben fertőtlenítve visszaengedi a térbe. Egy 9. századi francia híd lába ilyen kenderkompozitból készült, és Franciaországban a mai napig szigetelnek vele. Egy topolyai betoncéggel és dr. Cseh Árpáddal, a szabadkai építőipari kar tanárával közösen dolgozunk a fejlesztéseken, emellett az Újvidéki Egyetem Mezőgazdasági Karával is együttműködünk, nekik egy, a kender építészeti lehetőségeit vizsgáló doktori munkához csináltunk tesztültetvényt.
Kishegyesen, Virág Gábor író portáján a nyáron fel is építettetek egy cölöpön álló kenderházat. Milyen tulajdonságai vannak egy ilyen épületnek?
– A fala pozdorja, jó minőségű oltott meszet és tégla- vagy cserépport adtunk hozzá, csak katalizátorként adagoltunk mellé legfeljebb két százalék Portland cementet. Az egész ház szigetelőanyagból áll: már egy 25 centiméteres fallal el lehet érni szigetelési kvalitásokat, csak a stabilitáshoz kell a 35 centiméter. A pozdorja tele van légcsatornákkal és kiváló szűrő: kiereszti a felesleges párát a lakótérből, majd ha szükség van rá, behúzza – így fertőtleníti a levegőt, ezért nincs bent gomba, penész. Ha pedig nem kell már a ház, ledöntik, komposztálják. Egy hektáron 3-4 hónap alatt 10 tonna kender terem – ebből már felépíthető egy 100 négyzetméteres, alacsony költségű, energiahatékony és biztonságos ház.
A feldolgozóüzemben is újításokra kényszerültetek, mert a régi gépekből alig maradt néhány. Milyen egyéb kihívásokkal kellett megküzdenetek?
– Először is ki kellett igazodni a törvények szövevényes útvesztőjében, aztán meg kellett szerezni a termesztési engedélyt – nekünk ehhez öt évvel ezelőtt egy év kellett. Az ültetéshez van gép, a gyomirtást pedig kézi és gépi kapával végezzük. Jó kenderszedő kombájn híján az aratás évekig rögtönzés volt, de tavaly sikerült beszereznünk Kínából egy virág- és levéleltávolító gépet. Az aratás után gyorsan el kell távolítani a virágot a szárról, majd természetesen módon szárítunk, forgatunk két héten át, utána jön a szelektálás, amikor a magot elválasztjuk a tealevéltől, végül pedig zsákolunk.
Miért gazdaságos a kender?
– Ha a kendert időben elvetik, akár kétszer is le lehet aratni, és másodvetésre is jó. Kitakarítja a szennyezett földet (Csernobilban is bevetették), elnyomja a gazt, termesztéséhez se rovarirtóra, se gyomirtóra nincs szükség. Egy hektáron három hónap alatt, amíg ki nem nő, a kender nagyjából 16,5 tonna szabad szén-dioxidot zár be a levegőből. A papírgyártásban is jó alternatíva, ugyanis egyéves növényként egy hektárból négyszer több papír készíthető, mint ugyanennyi területen nevelt nyárfából, egy hektár kenderből pedig annyi textilrost lehet, amennyi két és fél hektár gyapotból és hat hektár lenből. Számomra a kender több mint növény: egy óriási potenciálokkal rendelkező jelenség.
FEHÉR Rózsa
Kévéznek a fivérek
Kenderház Kishegyesen
A kenderrel bőven van kézi munka
A kenderkísérletek kisplasztikák készítésével kezdődtek
