A hét elején derült fény arra, hogy embertelen körülmények között élnek azok a vietnámi munkások, akik a kínai Linglong gumiabroncsgyár nagybecskereki építési munkálatain dolgoznak. Az egyik ott dolgozó vietnámi férfi vállalta, hogy kamerák előtt is elmondja, hogyan élnek: kiderült, hogy dokumentumaikat az őket kiközvetítő cég magánál tartotta, négy hónapja vannak az országban, ez idő alatt egy havi bért fizettek ki nekik, majdnem 500 személy él raktárszerű épületben egymást hegyén-hátán, alapvető higiénés feltételek nélkül. A munkások sztrájkolni kezdtek, családtagjaik Vietnámban tiltakoztak. Itthon a Linglong közleményében jelezte, hogy az érintettek nem a gyár munkásai. A külföldi munkavállalók helyzetét az is megnehezítette, hogy Vietnámnak nincs közvetlen diplomáciai kapcsolata Szerbiával, nincs nagykövete Belgrádban.

A hét második felére valamelyest rendeződött a helyzet. Sajtóinformációk szerint a munkások visszakapták útleveleiket, kiköltöztették őket a raktárakból, legtöbbjüket Écskán szállásolták el, volt, aki hazautazott. A szerb államvezetés hivatalosan napokig nem foglalkozott az üggyel, holott jogászok és emberjogi szervezetek modernkori rabszolgatartásról beszéltek.

A Danas napilap nagybecskereki tudósítója, Miroslava Pudar a munkabeszüntetés másnapján írt jegyzetet a lapnak.

– Egy szerb, egy vietnámi, vagy bármilyen más munkással se lehet úgy bánni, ahogy Nagybecskereken bántak.

Ha minden rendben lenne a gumiabroncsgyár építkezésén, pontosabban a munkásszállón, tegnap nem tört volna ki a lázadás a vietnámi munkavállalók között, és senki se kapott volna felmondást azért, mert újságírókkal beszélt.

Miután villanyáram nélkül maradtak, dokumentumaik pedig itt tartózkodásuk kezdetétől fogva nem voltak náluk, elégedetlenségük kulminálódott.

Sokkolták a közvéleményt azok a képek, amelyeken az látszik, hogy néhány száz vietnámi munkást bezsúfoltak két, egy kereskedés tulajdonában lévő raktárba.

A becskereki „gumigyár” építésén dolgozó munkások elszállásolásáért a China Energy Engineering Group Tianjin Electric Power cég belgrádi kirendeltsége felel.

Ők azt állítják, hogy Szerbiában nagyon komplikált procedúrákkal találták magukat szembe, ezért nem építettek saját helyiségeket a munkásoknak, így bérbe vették azokat.

És míg a Munkaügyi Minisztérium azt állítja, hogy ez a legjobban felügyelt építkezés egész Bánátban, az embernek az a benyomása, hogy itt valami komoly hiányosságok vannak.

Minderről legjobban azok a fényképek tanúskodnak, amelyeket az elmúlt napokban láthattunk a sajtóban: betonpadló, két fürdőszoba, két bojler a 400-nál is több emberre, az ágyak egymás hegyén-hátát, cuccok mindenfelé szétdobálva.

Csak egy dolog igaz, a terület urbanizálva van, az építési terület Nagybecskerek város tulajdona, mellette több vállalat helyiségei vannak, a rámpával és őrrel védett bekötőút aszfaltozott.

Minden mást, ami a bérleményeken belüli életkörülményekre vonatkozik, legjobban az Astra és az A11 aktivistái írták le, akik „emberhez méltatlannak” nevezték azokat.

Ha jobban megfigyeljük a dolgokat, a vietnámi és a kínai építőmunkások, a szigorú kínai főnökök és a szemüket behunyó szerb intézmények története az eseménysorozat kezdetéhez vezet vissza bennünket, oda, amikor Szerbia kormánya a Linglong gumiabroncsgyár projektjét nemzeti jelentőségűvé nyilvánította.

Környezetvédelmi hatástanulmány nem készült, nem volt minden épületre kiadott építési engedély, ami miatt bűnvádi feljelentést is tettek, ez is hiányzott, az is – végül már nem volt nehéz eljutni addig, hogy már az emberhez méltó elszállásolás nélkül is meg lehet lenni. A történet elején említett, a vészharangot megkongató és a törvénytelenségekre rámutató vietnámi munkavállaló pedig tegnap elhagyta Nagybecskereket.

Még az útlevelét is visszaadták neki. Tőle eltérően a nagybecskerekiek úgy vélik, nekik nem lesz hova elmenniük akkor, amikor az épülő gyár megkezdi a munkát! – írja a Danas nagybecskereki tudósítója.

Eredetiben itt.

(Fotó: N1)