Óriási szerencse érte szombat reggel a Magyar Szó napilap olvasóit, ugyanis Varjú Márta tollából elkészült egy baromi hosszú Pásztor-interjú, amelynek főszerkesztői nyitómondatát muszáj szó szerint idéznünk:
Ha azt mérlegeljük, hogy mit hozott a gazdaságfejlesztési program másfél éve, akkor nemcsak a szociális-gazdasági leszakadás megállítását állapíthatjuk meg, hanem egyértelműen az identitás- és a közösségi érzés megerősödéséről beszélhetünk és egzisztenciális megerősödésről.
Vagyis a szerző megállapította – mi alapján azt a jó ég tudja –, hogy megállt a szociális-gazdasági leszakadás (igazából azt sem tudni, mihez képest állt meg és kinél, de igaza van a kollégának, nem kell ezen az értelmetlen részen ennyit rágódni, olvasd el, nyeld le és köpd ki), valamint hála a magasságosnak, megerősödött az identitás- és a közösségi érzés, valamint az egzisztenciális is.
De ennél sokkal fontosabbak azok a kijelentések, amiket Pásztor István mondott.
– A Szabadkán épülő magyar médiaházra és a Magyar Szó nyomdájára Magyarország mintegy öt millió eurót költ majd, s Pásztor szerint ez azt tudja eredményezni, hogy a Pannon RTV, a Magyar Szó, a Hét Nap és a Magyar Szó nyomdája teljesen más perspektívát kap az elkövetkező közép- és hosszú távú távlatra – pezsgőbontás, örömujjongás, sikerült több évre biztosítani a pártközlönyök fenntartását
– Az oktatás vonatkozásában most indul az óvodaprogram, amelyik több százmillió forintos fejlesztést hordoz magában, több tíz helyen tudjuk az óvodákat erősíteni – ez igen szép dolog, örülünk neki!
De nem rabolnánk senki idejét, hanem nézzük, melyik is Pásztor István pályafutásának legszebb hasonlata. A VMSZ elnöke az interjúban részletesen beszélt a Prosperitati Alapítvány sikeréről, de nem felejti el megemlíteni, hogy „a rendszerben azok sem találtak hibát, akik a hibatalálás szándékával elemezgették. Akkor ez azt jelenti, hogy ezzel a rendszerrel minden rendben van. Ha naiv lenne az ember, elvárná, hogy azok, akik elvtelen bírálattal illették az ötletet, még mielőtt az ötlet útjára indult volna, és kezdetét vette a megvalósítás, azoknak most azt kellene mondaniuk, bocsánatot kérünk, rosszul gondoltuk, elnézést. Elismerően kellene szólniuk arról, ami megvalósult. Különösen akkor kellene így tenniük, ha figyelembe vesszük, hogy akik támadtak vagy beálltak azoknak a soraiba, akik támadtak, és közösséget vállaltak velük, közülük nagy számban sikeresen pályáztak” – mondja Pásztor, de nem derül ki, hogy kikre gondol, továbbra sem nevez meg senkit sem, csak úgy lövöldözik, aztán, hátha célba talál.
De viszont sokkal fontosabb, hogy a végén jön ám a csattanó, amikor Pásztor István végre valahára önmagát adta és imigyen szólt Varjú Mártához és annak diktafonjához, hogy aztán mindez szó szerint a papíron és az online világban is megjelenjen:
Akkor hogy van ez? Ahogy Bánátban mondják, rászorultak, mint tót a húgyos körtére?
Hogy a Magyar Szó főszerkesztője a hugyos szót miért írja hosszú u-val, a fene se tudja, de mivel így szerepel az online kiadásban, mi nem javítottuk át.
Gyönyörű hasonlat, remek megfogalmazás, benne van elnök úr születési helye is, egy kis ammónia és egy gyümölcs is. Páratlan bravúr, így nem tehetünk mást, mint köszönetet mondunk elnök úrnak, hogy bearanyozta a napunkat. Ma is tanultunk valamit!
(Arra már ki sem térünk, hogy a „tót atyafiak” nyilván nagyon nem vennék jónéven ezt a „bölcsességet” – mert bizony az elnöki allegória még a 21. században is nemzeti megbélyegzésként hat.)
Vendégszerző: Surányi Zsolt
