Polgárok egy kisebb csoportja több mint egy hónapja őrködik az újvidéki Halász-szigetnél található ún. Sodros területén felállított táborhelyen. A tábort június 12-én állították fel, miután a kínai CRBC (China Road and Bridge Corporation) megbízásából a Sodros területén több évtizedes nyárfákat vágtak ki, hogy lerövidítsék a tervek szerint a közelben elhaladó negyedik újvidéki hídhoz vezető utat, melyen keresztül az építőanyagot szállítanák. Az aktivisták célja, hogy megakadályozzák újabb fák kivágását.

Aleksandra Stankić szerb nyelv- és irodalomtanár, a Sodros és a Kis-Duna közelében lakik. Az elsők között tette közzé a közösségi médiában az engedély nélküli fairtást.

„Mi úgy éljük meg ezt a helyet, hogy ez a miénk is. Bármikor lejöhetünk ide szusszanni egyet munka után, különösebb belépő vagy engedély nélkül, akár otthonkában is. Itt bármikor összejöhetünk, barátkozhatunk. Amikor szólt az ismerősöm, hogy vágják a fákat, azonnal idejöttem. Fényképeket készítettem, és megosztottam a közösségi oldalakon, felhívtam a rendőrséget is. Aznap, amikor kivágták a fákat, itt maradtunk több órán át, de amíg mi itt voltunk, nem jött ki a rendőrség. Azt reméltem, több polgárt sikerül mozgósítani még aznap, de csak néhányan jöttek el.”

A rendőrök telefonon közölték Aleksandrával, hogy a kivitelezőknek valószínűleg van engedélyük a fák kivágására, de ő mint egyszerű polgár nem számít illetékesnek, tehát nem kérheti számon az engedélyt az ott dolgozó munkásokon.

A több évtizedes nyárfákat június közepén vágta ki egy futaki alvállalkozó cég, a Dunára tervezett negyedik hidat építő kínai cég megbízásából. A fák annak az ideiglenes hídnak álltak az útjában, amelynek funkciója az lesz, hogy megkönnyítse az új hídon folyó építkezési munkálatokhoz a hozzáférést a munkagépek és az építőanyagot szállító tehergépkocsik számára – mesélik a tábor lakói.

A Sodros és a Kis-Duna, a Kamanci sziget jelentette zöld oázis azon kevés – ha nem az egyetlen – természetes élőhely, amely még megmaradt a rohamosan növekvő tartományi székváros betonrengetegében. Éppen ezért Téglás Attila, a Kis-Duna-Sodros Facebook-csoport és polgári kezdeményezés egyik alapító tagja azon a véleményen van, hogyha ez az utolsó zöld menedék is eltűnik innen, neki sem lesz maradása, s családjával elköltözik a városból.

„Kiskoromtól kötődöm a Sodroshoz és a Kis-Dunához. A családom három generáció óta ide járt horgászni. Az intézményes harc utolsó eszközeit is kimerítve kénytelenek voltunk erre a lépésre, hogy fizikai jelenlétünkkel védjük ezt a területet, ezt a természetes oázist Újvidék szívében, és megállítsuk itt a híd építését. (…) Azért alakítottuk ki ezt a tábort, hogy állandóan jelen legyünk a terepen, hogy amikor megkezdenék a munkálatokat, megpróbáljuk meghiúsítani. Mindaddig tiltakozni fogunk, amíg nem teljesítik a követeléseinket, amelyeket írásos formában átadtunk a városházán. Természetesen a megkeresésünkre semmilyen válasz nem érkezett. Váltásban őrködünk a táborban a nap 24 órájában, s egyre több polgár csatlakozik hozzánk.”

Attila szerint lehetne más megoldást is találni az új híd kiépítésére, a helyszín módosításával, vagy a bekötőutak más elrendezésével, hogy megőrizzék a zöld területeket. Véleménye szerint a város vezetése egyáltalán nem veszi figyelembe saját polgárainak az igényeit, hanem személyes érdekek mentén történik az építkezés a városban.

A táborlakók átadtak egy nyilvános levelet a városházán, melyben követelik, hogy Miloš Vučević, Újvidék polgármestere és a város vezetése adjon magyarázatot a Sodros területén engedély nélkül kivágott fák ügyében, de a polgármester nem méltatta válaszra e levelet, mondván, nem engedi, hogy egy maroknyi ember meggátolja a város fejlődését. A 021-es hírportálon megjelent nyilatkozatában a polgármester azt mondta, nem érdekli őt különösebben a polgárok tiltakozása, meg fogja valósítani a célját, az pedig a híd kiépítése.

„Mindent meg fogok tenni, a törvénnyel összhangban, hogy Újvidék 70 év után megkapja ezt a hidat. Mindenkinek joga van ahhoz, hogy hangot adjon elégedetlenségének, ez a demokrácia része. Ez engem egyáltalán nem izgat, és nem is idegesít, de nincsenek dilemmáim ebben az ügyben – a negyedik híd fel fog épülni. Tíz ember nem ejthet túszul és nem terrorizálhat 400 000 embert. Most arról kezdjünk el beszélgetni, hogy tegyünk odébb egy hidat, amelyet erre a helyre terveztek hetven éve? Én ebben nem vehetek részt.”

A Sodrosnál táborozó, tiltakozó polgárok szerint a városvezetés szándékosan hangsúlyozza a sajtóban, hogy ők a kerékkötői Újvidék fejlődésének, mivel ellenzik a híd felépítését, ami nem igaz, hiszen ők is szeretnék, ha megépülne a híd, de úgy, hogy közben megőrizzék azt a természet adta kincset, amelyre a városnak értékként kellene tekintenie, nem pedig építkezési területként.

Brajan Brković aktivista szerint megengedhetetlen, hogy rábólintsunk olyan törvénytelen cselekedetekre, amelyek szembemennek az újvidéki polgárok érdekeivel.

„A jelenlegi politikai elit a média segítségével saját igényei szerint alakítja a közvéleményt, hiszen sokkal nagyobb mennyiségű információt tudnak közvetíteni, mint mi. Nincs a mi harcunkban semmi abnormális, hiszen ez az a híd, amelyről a polgármester azt állítja, hogy már 70 éve be lett ide rajzolva. Ez egyébként igaz is, de a másik dolog, amit viszont elhallgat, hogy akkor még nem volt itt egy Európa sugárút, hanem a híd a város peremén épült volna, eredeti rendeltetése szerint. Most, hetven évvel később Újvidék nagyobbra nőtt, és folytonosan növekszik továbbra is, a hidat pedig másként kellene megoldani, hogy senkit ne károsítsanak meg. Márpedig az ő céljuk az, hogy minden projektet, amibe belekezdtek, és amely idevonzza a tőkét, befejezzenek, hogy levonják belőle a maguk részesedését.(…) Mindeközben nem vették figyelembe a törvényt, az illetékes intézményeket és az ilyen építkezéseknél betartandó ügymenetet. Nem akárki mulasztott, hanem a Koridori Srbije közvállalat.”

A VOICE oknyomozó hírportálon megjelent információra reagálva, miszerint a Vajdaság Erdei közvállalatot nem tájékoztatták a sodrosi „munkálatokról”, Aleksandar Antić, az említett közvállalat igazgatója elismerte, hogy valóban „mulasztás történt, de csupán technikai jellegű problémáról van szó” – közölte a 021-es hírportál.

„Valóban lehetővé tettük a kivitelezőnek, hogy a 7386/7-es számú parcellán kivágjon bizonyos számú fát. A Vajdaság Erdei közvállalatból ennek okán tájékoztattak bennünket, hogy technikai értelemben kötelesek lettünk volna előzőleg értesíteni őket, hiszen ők azok, akik az említett terület felügyeletében illetékesek, mindaddig, amíg a földterület az ő hatáskörükbe tartozik, vagyis annak rendeltetésszerű felhasználásig, és mi természetesen felfüggesztettük a fairtást. Az a földterület nem erdősített terület, és nem is erdő. Építkezési területről van szó. A Vajdaság Erdei rendelkezik a területtel annak célszerű felhasználásáig. Mi elmulasztottuk erről a körülményről tájékoztatni őket, és ez mindenekelőtt a mi hibánk.”

A Koridori Srbije közvállalat igazgatója elmondta, hogy valamennyi fát kivágtak, és a további favágási munkálatokat a Vajdaság Erdei végzi majd, illetve az eddig kivágott fákat is az említett közvállalat rendelkezésére bocsátják. Ebben egyébként az illetékesek segítségére siettek a Sodros Survivor tábor lakói, hiszen július 6-án a kivágott farönkökkel eltorlaszolták a Vajdaság Erdei közvállalat bejáratát, s azt követelték, hogy az illetékesek nyilatkozzanak az illegális fairtásról a polgároknak. Kérésüknek a megszólítottak közül senki sem tett eleget.

A Sodros körüli polgári elégedetlenség egyébként nem újkeletű, az elmúlt két évben, amióta felmerült az Újvidék Víziváros, és a nemzetközi kikötő kiépítésének terve, a helyiek több alkalommal szerveztek tiltakozó megmozdulásokat a Sodros és a Kis-Duna megőrzése érdekében.

Szintén elégedetlenségre adott okot a Városrendezési Terv, amely szerint a volt hajógyár területén lakóparkot és üzletkomplexumokat, a Sodros helyén nemzetközi kikötőt alakítanának ki, a Kis-Dunából pedig evezőspályát építenének.

Vesna Jakovljević, az OSNA (Természet- és Állatvédő Szervezet) elnöklője szerint hihetetlen, hogy amíg minden európai nagyvárosban kincsként tekintenek az érintetlen természetre, addig Újvidéken   ezt a több mint 200 növény- és állatfajnak élőhelyet biztosító zöld oázist értéktelen építkezési területként kezelik.

„A Sodros ellen intézett támadással a mi biztonságunkat fenyegetik, gyermekeink jövőjét, a saját jövőnket is veszélybe sodorják, hiszen a törvényeket figyelmen kívül hagyva tönkreteszik azt, amit védeni kellene, és azt a területet is, amelynek rendeltetése, hogy megvédje Újvidéket egy nagyobb árvíz esetén. A Sodrossal megőrizzük az egészséges környezetet a Telep városrész lakossága számára, hiszen a lakosok száma folyamatosan növekszik, húszezerről néhány éven belül várhatóan negyvenezer emberrel kell számolni ugyanakkora területen. Illetve egy olyan városrésszel, amelyben nincs park vagy bármilyen zöld terület. A Sodros és a Kis-Duna az a hely, ahol az emberek zavartalanul lemehetnek a folyópartra. Ezt szajkózzuk folyton: nem kell a városépítőknek megtervezni, hogy Újvidék víziváros legyen, hiszen Újvidék már víziváros. Ennek a városnak pedig meg kell őriznie, amije van, a Sodrost, hiszen ez a hely egy gyöngyszem. Minden európai nagyváros büszkélkedik, ha bármilyen természeti érték van a területén, Bécs például megőrizte vadon nőtt erdejét.”

Danijela Stojković, a Kis-Duna-Sodros polgári kezdeményezés koordinátora többek között kérdőjelet tett a városvezetés azon állítása mellé, miszerint a Sodros és környéke építkezési terület. Ugyanis ez vizes területnek számít, amelyet nem lenne szabad kisajátítani építkezési területként.

„Egy sor nemzetközi egyezményt sértenek meg. Elsősorban a Duna Védelmi Egyezményt, azután a Berni és Bonni Egyezményeket. A Berni Egyezmény értelmében védelem alá kell helyezni a természetes élőhelyeket, a vadon élő állatokat és növényeket. Amikor egy adott országban elfogadják ezeket az egyezményeket, akkor a törvényeket is összhangba kell hozni velük. Így Szerbiában a Berni Egyezmény elfogadása után hozták meg a vadon élő állat- és növényvilág, valamint a biodiverzitás védelméről szóló törvényt. A Berni Egyezmény helyt adott az általunk beadott kérelemnek, és utasított bennünket, hogy számoljunk be, miként éltünk országunkban minden adminisztratív és intézményes lehetőséggel, s hogy ennek ellenére nem történt előrelépés az ügyben. Most már az illetékes minisztérium beszámolóját is várják. Mi a Tartományi Természetvédelmi Intézettől egy igen banális választ kaptunk, miszerint az elkövetkező tíz évi költségvetésükben nem tervezték ennek a területnek a kutatását, tehát nem tudják megerősíteni, hogy a növény- és állatvilág, amiről mi beszámoltunk, valóban megtalálható-e ezen a területen.”

Hogy a negyedik híd mellett mi minden más található még a Városrendezési Tervben? A Kis-Dunából a nemzetközi normáknak megfelelő evezőspálya lesz – A Kamanci-szigetet meg a hajógyárat védőgáttal veszik körül – A folyamőrség kaszárnyáinak helyére lakó- és üzletkomplexum épül. Nem véletlenül tiltakoztak a városrendezési terv bemutatásakor a több mint 15 ezer aláírást összegyűjtő aktivisták a terv bemutatására szervezett nyilvános vitán, amelyen a polgárok nemigen juthattak szóhoz, ezért az aktivisták végül füstbombákkal „rekesztették” be a nyilvános bemutatót.

A városrendezési tervben előirányzott beavatkozások feldúlnak több hektárnyi ívóterületet, a védőgát áthelyezése pedig potenciális árvízveszélyt jelent, amiről az Európai Unió megbízásából készített tanulmányban olvashatunk – magyarázza Danijela Stojković. Tehát nem csupán arról van szó, hogy a növény- és állatvilág megsínyli az evezőspálya vagy a kikötő kialakítását, hanem a folyómeder leszűkítésével, amit a védőgát áthelyezése jelentene, nő az árvízveszély is ezen a területen.

Brajan Brković szerint az embereket elámítják mindenféle téves és félinformációval, az intézményes harcot pedig minden fronton ellehetetlenítették, utolsó mentsváruk a polgári engedetlenség.

„Az embereket egzisztenciális válságban féligazságokkal és félretájékoztatással bolondítják. A polgármester nem érti Újvidék szellemiségét, fontosabb neki a pénz. Az olyan emberekkel, mint mi, nem tud mit kezdeni. Nem hajlandó beszélgetni velünk, szerinte mi őrültek vagyunk, tehát a párbeszédet nem tartja elfogadható megoldásnak. Pedig mi nem vagyunk őrültek, mindent megpróbáltunk intézményes úton intézni, a törvénnyel összhangban, kimerítettünk minden intézményes eszközt. Így volt ez a városrendezési tervvel is, megpróbáltuk közvitára vinni az egészet, de állandóan falba ütközünk, állandóan semmibe vesznek minket. Folytatnunk kell a harcot, és a következő lépés a polgári engedetlenség, ez alkotmányos jogunk, ha az intézmények ignorálnak minket… Nem valami hülyeség miatt tiltakozunk… Mi mindent dokumentálunk, mert tudjuk, ha vége lesz ennek a hatalomnak, akkor ezek a jogi úton lekövethető nyomok meglesznek, és akkor eljárást indíthatunk a felelősök ellen.”

A felelős személyek esetleges előállítása viszont sovány vigasz lesz azoknak az újvidékieknek, akik az új híd, a kikötő, az evezőspálya, a lakó- és üzletközpont miatt elveszítik a Sodrost, a Kis-Dunát, az utolsó zöld foltot is a város szívében. Hiszen a fák a rajtuk fészkelő madarakkal, a nádas a kacsamamával és kicsinyeivel, a víztükörben tündöklő hattyúpár, a kamanci szigeten lakozó hódok, és azok a természetes élőhelyek, amelyek több mint kétszáz állat- és növényfajnak adnak otthont – örökre eltűnnek.

Zakinszky Toma Viktória