Amire egyáltalán nem számítottam: a keményfedelű füzetekben döntő többséggel magyar nyelvű kottás egyházi énekeket találtam, ráadásul a belső borítókon mindenhol ez állt: „Elme Imre Zentán, 1872.” Döbbenten álltam a felfedezés helyén. Az egyházzenei szakirodalom nem tesz említést semmilyen zentai kottás kéziratos kántorkönyvről, ráadásul itt egy olyan, több kötetes sorozatról lehet szó, amelynek a liturgikus-zenei repertoárja a teljes egyházi évet lefedi. A feltárt forrás értékéhez nem fért semmi kétség – véletlen egybeesés, hogy éppen a német miseénekek keresése közben bukkantam rá. Az viszont nem véletlen, hogy Temerinben található eme egyetlen, idén 150 éves kántorkönyvünk.
A cikk folytatódik, de a tartalom eléréséhez PLUSZ előfizetés szükséges. Ha már van előfizetése lépjen be az azonosítójával, ellenkező esetben válasszon csomagjaink közül.
