Egyszer majd minden dolgom
elvégeztetik tényleg
s én valóban megpihenhetek
a fehérre meszelt szobában
fekve
frissen fürödve
összefont karral
mint mindig szabadidőmben
Minden, mi felesleges
a látókörömön kívül esik már
A barátaim még hallhatják majd
hogyan koccannak az edények
és üt az óra
S most először
nem érint már engem
személyesen
Doboj, 1990.
Szabó Palócz Attila fordítása
