Eladom a házat, mindennel együtt, amit ház alatt értünk
Neked csak az a fontos, hogy tető legyen a fejed felett
Eladom a padlást, galambokkal tele, s a fénycsíkokat hozzá
amelyek sárga csíkban ott húzódnak a cserepek alatt
te meg veszel egy teret, ahol a felesleges holmikat tarthatod
Eladom a barátaimmal töltött estéket a csengő hangjukkal együtt
Te négyzetmétereket vásárolsz, hogy elhelyezhesd
a modern formatervezésű olasz konyhabútorod
Eladom a lila hegyek látványát
és harminc esztendő napfelkeltéit megszorozva évente 365 nappal
a szökőnapokat nem számítva
te veszel egy Keletre néző ablakot
Eladom a Hold tejszerű fényét, olvadt ezüstjét
ami szétfolyik a szomszéd háztetőkön
Te csak egy fedett balkont veszel, ahol a ruháid száríthatod
A hálószobáról nem beszélek
illendőségből
De könnyen kitalálhatnám, hogy te mit vennél
Eladom ugyancsak a sarkam ideges kopogását, ahogy itt járt
ide-oda össze-vissza
fel és le
le és fel
amíg a lépteinek hangját lestem a lépcsők felől
a nappali szobában
Te jól megőrzött, tölgyfából készült parkettát veszel,
és azt kérded tőlem,
hogy mennyi az emlékek
négyzetméterára?
Zágráb, 2003. III. 3.
Szabó Palócz Attila fordítása
